Sárkányok tánca

A vidámságnak hirtelen szakadt vége azon a napon, amikor apja hazatért Királyvárból. Aznap este Tyrion meglepte atyját, kézen állva végigment az asztal mellett. Tywin nagyúr egyáltalán nem volt elégedett.

 

– Az istenek t?rpének teremtettek. Muszáj egyúttal bolondnak is lenned? Oroszlánnak születtél, nem majomnak.

 

Most már halott vagy, apám, én pedig úgy ugrálok, ahogy akarok.

 

– Tehetséged van az emberek megnevettetésére – mondta Lemore septa a lábujjait t?r?lget? Tyrionnak. – Hálát kéne adnod az Atyának odafent amiért ajándékkal látja el minden gyermekét.

 

– Valóban – bólogatott a t?rpe kedvesen. és ha meghalok, temessetek el velem egy számszeríjat is, hogy ugyanúgy megk?sz?nhessem az ajándékot a fenti atyának, ahogy a lentinek megtettem.

 

Ruhája még mindig csuromviz volt, rátapadt a karjára és a lábára. Amíg Ifjú Griff elment Lemore septával, hogy a n? beavassa a Hit rejtelmeibe, Tyrion megszabadult nedves g?nceit?l, és szárazat húzott helyettük. Kacsa jót nevetett rajta, amikor újra felj?tt a fedélzetre, és a t?rpe nem hibáztatta érte. Az új ruhájában valóban komikus látványt nyújtott. Zekéje bal oldala bíbor bársonyból készült, és bronzszegecsek díszítették, míg a jobb oldalát gyapjúból varrták, és z?ld n?vénymintázattal látták el. Nadrágja hasonlóan festett: a jobb oldala egyszín? z?ld volt, a bal v?r?s-fehér csíkos. Illyrio egyik ládája tele volt dohszagú, de er?s gyerekruhákkal. Lemore septa mindegyiket szétbontotta, majd a feleket véletlenszer?en párosítva újra ?sszevarrta. Griff még ahhoz is ragaszkodott, hogy Tyrion segítsen a munkában. Nem kétséges, meg akarta alázni a t?rpét, de Tyrion élvezte a kézi munkát. Lemore mindig kellemes társaságnak bizonyult, annak ellenére, hogy rendszeresen megdorgálta, amikor valami durvát mondott az istenekkel kapcsolatban. Ha Griff azt akarja, hogy bolondot játsszak, igazodom a szabályaihoz. érezte, hogy Tywin Lannister nagyúr valahol odalent meg van botránkozva, és ett?l máris sokkal jobban érezte magát.

 

Másik feladata is mer? ostobaság volt. Kacsának kardja van, nekem tollam és pergamenem. Griff ráparancsolt, hogy írjon le mindent, amit a sárkányokról tud. Hatalmas munka volt, de a t?rpe mindennap dolgozott rajta, keresztbe tett lábbal letelepedett a kabintet?re, és lejegyzett mindent, ami eszébe jutott.

 

Az évek során rengeteget olvasott a sárkányokról. A beszámolók nagyobbik része egyszer? mese volt, nem lehetett komolyan venni ?ket, az Illyriótól kapott k?nyvek pedig nem azok voltak, amelyekre vágyott. Igazából A Birtok tüzeire lett volna szüksége, Valyria t?rténetére Galendro tollából. Westeroson azonban senki sem tudott teljes másolatról, még a Fellegvárból is hiányzott huszonhét tekercs. ó-Volantisban biztosan van k?nyvtár, ott talán találok egy hiánytalan másolatot, ha egyáltalán sikerül bejutnom a Fekete Falon belülre.

 

Barth septon A sárkányok, férgek és wywernek megh?kkent? t?rténete cím? m?vével kapcsolatban még ennyire sem volt bizakodó. Barth egy kovács fia volt, akit Békít? Jaehaerys uralkodása idején kineveztek a Király Segít?jévé. Ellenségei mindig azt mondták, sokkal inkább volt varázsló, mint septon. áldott Baelor trónra lépésekor utasítást adott Barth ?sszes írásának megsemmisítésére. Tyrion tíz éve olvasott egy részletet a k?nyvb?l, amely elkerülte Baelor figyelmét, de kételkedett benne, hogy Barth bármelyik munkája átjutott volna a Keskeny-tengeren. Természetesen arra még kevesebb esélye volt, hogy beleakadjon abba a t?redékes, véráztatta, ismeretlen szerz?t?l származó m?be, melyet Vér és t?z, vagy néha Sárkányok halála néven emlegettek – az egyetlen megmaradt példányt valószín?leg a Fellegvár alatt ?rizték, egy zárt kamrában.

 

Amikor a Félmester ásítozva felt?nt a fedélzeten, a t?rpe éppen a sárkányok párzási szokásairól írt, amir?l Barth, Munkun és Thomax is teljesen másképp vélekedett. Haldon hátrasétált, és levizelte a nap hullámzó tük?rképét a vízen.

 

– Estére odaérünk, ahol a Noyne bele?mlik a folyóba, Yollo – szólt hátra.

 

Tyrion felnézett.

 

– A nevem Hugor. Yollo a nadrágomban rejt?zik. Kiengedjem játszani?

 

George R. R. Martin's books