Most is lüktettek a végtagjai, lábszárának izmai mintha k?b?l lettek volna. Meggyúrta ?ket az ujjaival, próbálta kimasszírozni a zsibbadtságot, de amikor felállt, még így is elfintorodott a fájdalomtól. Meg kéne fürdenem. A fiúruha büzl?tt, akárcsak ? maga. A t?bbiek a folyóban für?dtek, de mindeddig nem csatlakozott hozzájuk. A sekélyesben látott tekn?sbékák némelyike elég nagy volt ahhoz, hogy k?nnyedén kettéharapja. Kacsa csontroppantóknak nevezte ?ket. Emellett nem szerette volna, ha Lemore meztelenül látná.
A kabin tetejér?l falétra vezetett le. Tyrion felrángatta a cip?jét, és leereszkedett a hátsó fedélzetre, ahol Griff üld?gélt farkasb?r k?penyében, egy vas parázstartó mellett. A zsoldos általában egyedül vállalta az éjszakai ?rséget. Akkor ébredt, amikor társai aludni tértek, és napkeltekor vonult vissza pihenni.
Tyrion letelepedett vele szemben, és a széndarabok h?jében megmelengette a kezét. A folyó túlsó partján fülemülék daloltak.
– Mindjárt pirkad – mondta Grifíhek.
– éppen ideje, indulnunk kellene. – Ha Griffen múlt volna, a Szende Sz?z ugyanúgy csorgott volna lefelé a folyón éjszaka is, mint nappal, de Yandry és Ysilla nem voltak hajlandóak kockáztatni a s?tétben. A Fels?-Rhoyne tele volt víz alatti sziklákkal és a folyó fenekére süllyedt far?nk?kkel, és bármelyik k?nnyedén felszakíthatta volna a hajó t?rzsét. Ezt még Griff sem akarta. ? el akart jutni Volantisba.
A zsoldos szeme állandó mozgásban volt, az, éjszakát kutatta... mi után is? Kalózok? K?emberek? Rabszolgavadászok? A t?rpe tudta, hogy a folyó tele van veszélyekkel, de számára Griff fenyeget?bbnek t?nt bármelyiknél. Bronnra emlékeztette Tyriont, bár Bronn rendelkezett a zsoldosok fekete humorával, Griffbe viszont egyáltalán nem szorult semmi érzék a tréfa iránt.
– ?lni tudnék egy kupa borért – motyogta Tyrion.
Griff nem válaszolt. El?bb halsz meg, mint hogy iszol, üzente a fakó tekintet. Tyrion a hajón t?lt?tt els? éjszakáján t?krészegre itta magát Másnap ébredéskor sárkányok harcoltak a fejében. Griff odament hozzá, amikor a víz f?lé hajolva ?klendezett, és azt mondta:
– Végeztél az ivással.
– A bor segít elaludni – védekezett Tyrion. A bor elfojtja az álmaimat, mondhatta volna inkább.
– Akkor maradj ébren. – Griff hajthatatlan volt.
Keleten a hajnal els? fénye megszínezte az ég alját a folyó f?l?tt. A Rhoyne hullámai feketér?l lassanként kékre színez?dtek, idomulva a zsoldos hajához és szakállához. Griff felállt.
– A t?bbiek nemsokára felébrednek, tiéd a fedélzet.
A fülemülék elhallgattak, helyüket a folyami pacsirták vették át. A nád k?zt kócsagok motoztak, nyomaikat jól ki lehetett venni a parti homokban. A felh?k lángba borultak, rózsaszínben és lilában, v?r?sesbarnában és aranyban, gy?ngyházszínben és sáfrányban izzottak. Az egyik sárkányra hasonlított. Ha az ember látott már sárkányt az égen suhanni, onnantól otthon maradhat, és gondozhatja a kertjét, írta valaki egyszer, mert széles e világon nem létezik annál nagyobb cso
da. Tyrion megvakarta a forradását, és megpróbálta felidézni a szerz? nevét. Mostanában nagyon sokat gondolt a sárkányokra.
– Jó reggelt, Hugor! – Lemore septa bukkant el? fehér k?penyében, melyet a derekánál hétszín?, fonott ?vvel fogott ?ssze. Haja laza tincsekben lógott a vállára. – Hogy aludtál?
– Nyugtalanul, h?lgyem. Megint rólad álmodtam. – éber álom volt. Nem tudott aludni, ezért magához nyúlt, és elképzelte, ahogy a septa ugráló mellel lovagol rajta.
– Valami mocskos álom volt, semmi kétség. Romlott ember vagy. Nem akarsz velem imádkozni, és megbocsátást kérni a b?neidért?
Csak ha a nyár-szigetekiek szokásai szerint imádkozunk.
– Nem, de adj át a Sz?znek a nevemben egy hosszú, édes csókot.
A septa nevetve sétált el?re a hajó orrába. Minden reggel szokása volt megfür?dni.
– A hajót egyértelm?en nem rólad nevezték el – szólt utána Tyrion, mik?zben a n? ledobta a ruháját.
– Az Anya és az Atya a maguk képére teremtettek minket, Hugor. Dics?íteni kellene a testünket, mert az istenek m?ve.
Az istenek részegek lehettek, amikor engem teremtettek A t?rpe figyelte, ahogy Lemore becsusszan a vízbe. A látványtól mindig merevedése támadt. Volt valami csodálatosan romlott a gondolatban, hogy kihámozza a septát abból a sz?zies, fehér k?penyb?l, és szétfeszíti a lábát. A romlásba d?nt?tt ártatlanság, gondolta... bár Lemore korántsem volt olyan ártatlan, mint amilyennek látszott. A hasán lév? csíkok arra utaltak, hogy már világra hozott legalább egy gyermeket.