Sárkányok tánca by George R. R. Martin
Stemler Miklós
Kronológiai szószaporítás Tudom, sok id? telt el a k?tetek k?z?tt, így talán nem árt egy kis emlékeztet?.
A k?nyv, amit a kezében tart, kedves olvasó, A t?z és jég dala sorozat ?t?dik k?tete. A negyedik a Varjak lakomája volt, azonban ez a regény nem a hagyományos értelemben k?veti azt, sokkal inkább vele párhuzamosan halad.
A Varjak és a Sárkányok is a harmadik k?tet, a Kardok vihara végénél veszi fel a t?rténet fonalát. Míg a Varjak a Királyvár k?rüli eseményekre koncentrál, valamint a Vas-szigetekre és Dorne-ra, addig a Sárkányok északra visz minket, a Fekete Várhoz és a Falhoz (valamint a Falon túlra), továbbá át a Keskeny-tengeren, Pentosba és a Rabszolga-?b?lbe, hogy tovább k?vesse Tyrion Lannister, Havas Jon, Daenerys Targaryen és mások sorsát, akikkel az el?z? k?tetben nem találkozhattunk. Vagyis a két k?nyv nem egymás után, inkább egymás mellett játszódik... nem kronológiailag, hanem f?ldrajzilag vannak szétválasztva.
De csak egy bizonyos pontig.
A Sárkányok tánca hosszabb k?nyv, mint a Varjak lakomája, nagyobb id?intervallumot is ?lel át. A k?nyv második felében már felt?nik néhány néz?pontkarakter a Varjak lakomájából. Ez azt is jelenti, hogy a t?rténet túlhalad a Varjak id?keretén, és a két ág ismét egyesül.
A k?vetkez? k?tetben reményeim szerint mindenki újra együtt didereghet majd...
George R. R. Martin 2011. április
Prológus
A varg megállt egy fa alatt, beleszagolt a leveg?be, szürkésbarna bundájára árnyékfoltok vetültek. Egy friss fuvallat hozta el neki a szagot, keveredve más, halványabb illatokkal: rókáéval és nyúléval, fókáéval és szarvaséval, még farkaséval is. A varg tudta, hogy azok a szagok is az emberekhez tartoznak; régi b?r?k b?ze, mind halott és áporodott, alig érezhet? a füst, a vér és a rothadás sokkal er?sebb szaga mellett. Csak az ember vette el más állatok b?rét, viselte irhájukat és bundájukat
A vargok nem féltek úgy az emberekt?l, mint a farkasok. Gy?l?let és éhség feszítette zsigereit, halk mordulással magához hívta félszem? fivérét és apró termet?, ravasz n?vérét. Ahogy futásnak eredt a fák k?z?tt, falkatársai szorosan a nyomába szeg?dve k?vették, ?k is megérezték a szagot. Futás k?zben az ? szemükkel is látott, megpillantotta saját magát el?l rohanva. A falka lélegzete melegen és fehéren t?rt el? a hosszú, szürkés fogak k?zül. Mancsaikba k?kemény jég fagyott, de a vadászat már megkezd?d?tt, a préda ott volt el?ttük. Hús, gondolta a varg. Ennivaló!
Az ember egyedül k?nny? ellenfél. Nagy és er?s, az igaz, és a szeme is éles, viszont a hallása gyenge, és alig érzékeli a szagokat. Az ?z és a szarvas gyorsabb, s?t még a nyúl is, a farkas és a vaddisznó pedig ádázabb harcos. Viszont ha az emberek falkába ver?dnek, veszélyessé válnak. Ahogy a farkasok megk?zelítették a prédát, a varg csecsem?sírást hallott, a tegnap éjjel hullott hó ropogását a suta embertalpak alatt, a kemény b?r?k és a hosszú, fehér karmok cs?r?mp?lését.
Kardok suttogta belül egy hang. Dárdák.
A fák jeges fogakat n?vesztettek, csupasz, barna ágak vicsorogtak rá. Félszem havat szórva t?rt át a bozótoson, falkatársai k?vették.
Felkaptattak egy dombra, leszáguldottak a túloldalon, majd az erd? kinyílt el?ttük, és megpillantották az embereket. Egyikük n? volt. A prémekbe bugyolált kupac, amit szorongatott, a k?lyke. ?t hagyd utoljára, suttogta a hang. A férfiak jelentik a veszélyt! Kiabáltak egymásnak, ahogy az emberek szoktak, de a varg kiszagolta rettegésüket Egyikük olyan hosszú faagyart szorongatott, mint ? maga. Eldobta, de remegett a keze, és a fegyver jóval a célpont f?l?tt suhant el.
Aztán a falka már rajtuk is volt.
Félszem? testvére kavargó hófelh? k?zepette a hóba l?kte az agyarhajítót, és feltépte a kapálózó ember torkát. N?vére a másik férfi m?gé surrant, és onnan támadott. Neki maradt a n? és a k?ly?k.