A n?nek is volt foga, kicsi és csontból készült, de azonnal eldobta, amint a varg állkapcsa ?sszecsattant a lábán. Esés k?zben mindkét karjával át?lelte hangoskodó k?lykét. A prémek alatt az áldozat csupa csont és b?r volt, de eml?je dagadt a tejt?l. A legédesebb húsa azonban a k?ly?knek volt. A farkas a legfinomabb falatokat meghagyta fivérének. A tetemek k?rül v?r?sre és rózsaszínre színez?d?tt a megfagyott hó, ahogy a falka lakmározott.
Mérf?ldekkel odébb, egy sárból és szalmából épített, zsúpfedeles, füstlyukkal ellátott és keményre d?ng?lt padlójú kunyhóban Varamyr megborzongott, halkan k?hintett, majd megnyalta az ajkát. Szeme v?r?s volt, ajka kirepedezett, torka kiszáradt és kapart, de a vér és a hús íze bet?lt?tte a száját – mik?zben sajgó gyomra folyamatosan ételért k?ny?rg?tt. Egy gyermek húsa, gondolta, és felidézte magában B?g?t. Emberhús. Ilyen mélyre süllyedt volna, hogy már emberhús után vágyakozik? Szinte hallotta, ahogy Haggon rámordul:
– Az ember megeheti az állatok húsát, és az állat is az emberek húsát, de az az ember, aki emberhúst eszik, f?rtelmes.
F?rtelmes. Mindig is ez volt Haggon kedvenc szava. F?rtelmes, f?rtelmes, f?rtelmes. Emberi húst enni f?rtelmes, farkasként másik farkassal párzani f?rtelmes, egy másik ember testét elfoglalni pedig a legf?rtelmesebb dolog volt mind k?zül. Haggon gyenge volt, félt saját hatalmától. Zokogva és egyedül halt meg, amikor a második életét?l is megfosztottam. Varamyr maga ette meg a szívét. Sok mindent megtanított, és még annál is t?bbet, de az utolsó dolog, amit megtanultam t?le, az az emberi hús íze volt.
Csakhogy azt farkasként élte át. Emberi fogakkal soha nem evett emberhúst. A falkájára azonban nem neheztelt a lakoma miatt. A farkasok ugyanolyan éhesek voltak, mint ?, lesoványodtak, fáztak és éheztek, a préda pedig... két férfi és egy n?, egy karon ül? csecsem?vel, akik a vereségb?l a halálba menekültek. Nemsokára mindenképpen meghaltak volna a hidegt?l vagy az éhségt?l. Ez k?nnyebb, gyorsabb megoldás volt. K?ny?rületesebb.
– K?ny?rületesebb – mondta ki hangosan. Kapart a torka, de jó érzés volt emberi hangot hallani, még a sajátját is. A leveg? nyirkos volt, és penészszagú, a f?ld kemény és hideg, a t?z pedig t?bb füst?t adott, mint meleget. Olyan k?zel húzódott a lángokhoz, amennyire csak mert, felsebzett oldala lüktetett. A vér térdig eláztatta nadrágját, és kemény, barna kéreggé száradt.
Bogáncs figyelmeztette, hogy ez t?rténhet.
– ?sszevarrtam, amennyire tudtam – mondta –, de pihenned kell, és hagyni ?sszeforrni, kül?nben a hús újra felszakad.
Bogáncs volt az utolsó társa, egy gy?kér szívósságú lándzsaasszony, bibircsókos, szél cserzette és ráncos. A t?bbiek magára hagyták útk?zben. Egyesével maradoztak le vagy vágtak el?re, indultak vissza régi falvaikba, esetleg a Tejfolyóhoz, Rideghonba, vagy a magányos halálba az erd?ben. Varamyr nem tudta, de nem is érdekelte. Elkaphattam volna valamelyiket, amikor még volt rá lehet?ségem. Az egyik ikret, a forradásos arcú nagy embert vagy a v?r?s hajú k?lyk?t. Csakhogy félt. A t?bbiek ráj?hettek volna, mi t?rtént, és akkor ellene fordulnak, hogy meg?ljék. Ráadásul Haggon szavai is kísértették, így elszalasztotta az esélyt.
A csata után t?bb ezren vánszorogtak keresztül az erd?n éhesen és rémülten, menekültek a pusztítás el?l, ami a Falnál csapott le rájuk. Néhányan azt mondták, visszatérnek elhagyott otthonaikba, mások egy újabb támadást szerveztek a kapu ellen, de a legt?bben elvesztek, fogalmuk sem volt róla, hová menjenek, mit tegyenek. Sikerült elsz?kniük a fekete k?penyes varjak és a szürke acélt visel? lovagok el?l, de most még k?ny?rtelenebb ellenség leselkedett rájuk. Mindennap egyre t?bb holttest maradt az ?svények mentén. Voltak, akik éhen haltak, másokkal a hideg vagy valamilyen betegség végzett. Sokakat azok ?ltek meg, akik a bajtársaik voltak, amikor még együtt vonultak délre Mance Rayderrel, a Falon Túli Királlyal. Mance elesett, mondogatták egymásnak a túlél?k kétségbeesetten. Mance fogságba került. Mance meghalt.
– Harma halott, Mance fogságba esett – mondta Bogáncs, mik?zben a sebét varrta ?ssze. – Tormund, a K?nnyez?, Hatb?r?, az ?sszes bátor fosztogató... hol vannak most?