Inkább keresett egy új borost?ml?t, és rátapadt, mintha egy n? melle lett volna. A savanyú v?r?s lé végigfolyt az állán, és átáztatta mocskos zubbonyát – ugyanazt, amit a cellában viselt. A fedélzet imbolygott a lába alatt, és amikor megpróbált felállni, megbillent, és keményen nekicsapódott a hajófalnak. Vihar, j?tt rá, vagy ha nem, hát sokkal részegebb vagyok, mint gondoltam. Fel?klendezte a bort, és egy darabig mozdulatlanul feküdt, azon gondolkodva, vajon el fog-e süllyedni a hajó. Ez a bosszúd, apám? Az égi Atya megtett a Segít?jévé?
– Ez a rokongyilkosok jutalma – morogta, mik?zben a szél üv?lt?tt odakint. Nem lett volna tisztességes, ha a hajósinas, a kapitány és még sokan mások olyasvalamiért halnának meg, amit ? tett, de mikor voltak az istenek tisztességesek? Ez volt az utolsó gondolata, miel?tt a s?tétség magába nyelte.
Amikor újra feleszmélt, a feje szét akart robbanni, a hajó pedig sebesen p?rg?tt, habár a kapitány esküd?z?tt, hogy kik?t?ttek. Tyrion megkérte, hogy maradjon csendben, és tehetetlenül rugdalózott, amikor egy megtermett, kopasz tengerész a hóna alá kapta, és átvitte a raktérbe, ahol egy üres boroshordó várt rá. Apró kis hordó volt, még egy t?rpe számára is. Tyrion a küszk?dés k?zben ?sszevizelte magát, ha még nem lett volna elég baja. Fejjel el?re belegy?m?sz?lték a hordóba, a térde a fülének nyomódott. Orrcsonkja borzalmasan viszketett, de a karjai úgy beszorultak, hogy nem tudta megvakarni. Ill? gyaloghintó egy magamfajta számára, gondolta, mik?zben a helyére igazították a tet?t. Kiáltásokat hallott, aztán valaki eld?nt?tte a hordót. Minden apró z?kken?nél beleüt?tte a fejét az alsó deszkákba. A világ újra és újra megp?rdült k?rül?tte, ahogy a hordót leg?rgették valahová, aztán hirtelen hangos reccsenéssel megállt, és legszívesebben felüv?lt?tt volna. Egy másik hordó ütk?z?tt az ?vének, és Tyrion a nyelvébe harapott.
Ez volt élete leghosszabb útja, bár fél óráig sem tartott. Felemelték és letették, gurították és eld?nt?tték, felborították, aztán megint gurították. Hallotta, hogy odakint emberek kiáltoznak, s?t egy ló is nyerített a k?zelben. G?rbe lába kezdett beg?rcs?lni, és nemsokára már úgy fájt, hogy el is feledkezett a kalapálásról a fejében.
úgy ért véget, ahogy elkezd?d?tt: egy utolsó, szédít? g?rgetéssel és egy nagy z?kkenéssel. Nem messze kül?n?s hangok társalogtak egy olyan nyelven, amib?l semmit sem értett. Valaki ütni kezdte a hordót, és a tet? hangos reccsenéssel felnyílt. Napfény és h?v?s leveg? ?ml?tt be a nyíláson. Tyrion mohón kapkodott leveg? után, és megpróbált felállni, de csak annyit ért el vele, hogy félrel?kte a hordó tetejét, és kizuhant a keményre d?ng?lt f?ldre.
Egy elképeszt?en k?vér, villás, sárga szakállú férfi magasodott f?lé, kezében fakalapáccsal és vés?vel. Hálók?penye egy lovagi tornán sátornak is beillett volna, de a lazán megk?t?tt ?v kibomlott, láthatóvá téve hatalmas, fehér potrohát, valamint méretes, sárgás sz?rrel borított, lógó marhafaggyúra emlékeztet? mellét. Tyrionnak az a d?gl?tt tengeri tehén jutott eszébe róla, amelyet a hullámok mostak ki egyszer a Casterly-hegy alatti barlangokban.
A k?vér ember mosolyogva nézett le rá.
– Egy részeg t?rpe – szólalt meg Westeros k?z?s nyelvén.
– Egy rothadó tengeri tehén. – Tyrion szája tele volt vérrel, odak?pte a k?vér lába elé. Egy hosszú, félhomályos, boltozatos pincehelyiségben voltak, a k?falakat salétromfoltok pettyezték. K?rül?ttük s?r?s-és boroshordók, b?ven elég ahhoz, hogy egy szomjas t?rpe k?nnyedén átvészelje az éjszakát. Vagy akár az egész életet
– Udvariatlan vagy. Ezt szeretem egy t?rpében! – Amikor a k?vér ember nevetett, zsírpárnái olyan hevesen rengtek, hogy Tyrion attól félt, még a végén elesik, és agyonnyomja. – éhes vagy, apró barátom? Vagy inkább fáradt?
– Inkább szomjas. – Tyrion nehézkesen talpra állt. – és mocskos.
A k?vér ember beleszaglászott a leveg?be.
– értem, akkor el?sz?r egy fürd?. Aztán étel és puha ágy, rendben? A szolgáim gondoskodnak rólad. – Félretette a kalapácsot és a vés?t. – Az otthonom a tiéd. A barátom barátja a nagy vízen túlról egyben Illyrio Mopatis barátja is.
Varys, a Pók barátja pedig biztosan olyasvalaki, akiben a legkevésbé sem bízhatok.
Ami azonban a fürd?t illette, a k?vér férfi igazat mondott. Tyrion nem sokkal kés?bb már bele is ereszkedett a forró vízbe, lehunyta a szemét, és szinte azonnal elaludt. Meztelenül ébredt egy libatollal t?m?tt ágyon, amely olyan puha volt, mintha egy felh? nyelte volna magába. Nyelve sajgott, torka pedig kiszáradt, a farka viszont kemény volt, akár egy vasrúd. Leg?rdült az ágyról, keresett egy éjjeliedényt, és elégedett sóhajjal hozzáfogott megt?lteni.