A mosón? visszatért a ruhák kicsavarásához és teregetéséhez. Tyrion letelepedett a kancsójával az egyik k?padra.
– Mondd csak, mennyire bízhatok Illyrio tanácsosban? – A n? a név hallatán felnézett. – Ennyire? – Tyrion kuncogott, keresztbe rakta g?rbe lábát, és ivott egy kortyot. – Nem szívesen játszom el semmilyen szerepet, amit ez a sajtkeresked? rám szabott, de hogy utasíthatnám vissza? A kapukat ?rzik. Esetleg kicsempészhetnél a szoknyád alatt. Hálás lennék, talán még feleségül is vennélek. Már volt két feleségem, miért ne lehetne három? Hm, de hol fogunk élni? – Olyan kedvesen mosolygott rá, amennyire egy félorrú t?rpét?l tellett. – Mondtam már, hogy van egy unokahúgom Napdárdában? Myrcella mellett rengeteg csínyt k?vethetnék el Dorne-ban. Például háborút robbanthatnék ki az unokahúgom és az unoka?csém k?z?tt, hát nem lenne mulatságos? – A mosón? kiakasztotta Illyrio egyik tunikáját, amely akár vitorlának is beillett volna. – Igazad van, szégyenkeznem kellene az ilyen gonosz gondolatok miatt. Jobb lenne, ha inkább a Falra mennék. Azt mondják, amikor az ember csatlakozik az éjjeli ?rséghez, minden b?nét elfelejtik, de attól tartok, téged nem tarthatnálak meg, kedvesem. Az ?rségben nincsenek n?k, kedves kis szepl?s feleségek, akik melegítik éjjel az ágyad, csak hideg szelek, sózott t?kehal és kevés s?r. Mit gondolsz, feketében magasabbnak látszanék, h?lgyem? – újra megt?lt?tte a kupáját. – Tehát mit mondasz? észak vagy dél? Vezekeljek a régi b?neimért, vagy inkább k?vessek el újakat?
A mosón? vetett rá egy utolsó pillantást, aztán felkapta a kosarát, és távozott. úgy t?nik, egy feleséget sem tudok hosszabb ideig megtartani, gondolta Tyrion. A kancsó id?k?zben kiürült Talán vissza kéne támolyognom a pincébe. Az er?s bortól azonban szédelgett, a pince lépcs?je pedig túlságosan meredek volt
– Hová mennek a szajhák? – kérdezte a k?télen száradó ruháktól. Talán meg kellett volna kérdeznie a mosón?t. Nem arra akarok célozni, hogy te is szajha vagy, kedvesem, de talán tudod, hová mennek. Vagy még jobb lett volna, ha az apjától kérdezi meg. ?Ahová a szajhák mennek”, mondta Tywin nagyúr. Szeretett engem. Csak egy paraszt lánya volt, de szeretett, feleségül j?tt hozzám, és megbízott bennem.
Az üres kancsó kicsúszott a kezéb?l, és végiggurult az udvaron. Tyrion lekászálódott a padról, és elindult utána, de útk?zben észrevette, hogy a k?vek repedéseiben gombák n?nek. Sápadt, fehér színük volt, a tetejük?n p?tty?k, az alsó részük vérv?r?s. A t?rpe leszakított egyet és megszaglászta. Csodálatos, gondolta, és halálos.
?sszesen hét gombát talált. Talán a Hét próbált valamit k?z?lni vele. Leszedte mindet, elvett egy keszty?t a szárítók?télr?l, óvatosan becsomagolta ?ket, és a csomagot a zsebébe süllyesztette. Már ett?l az er?feszítést?l is elfogta a szédülés, ezért visszamászott a padra, ?sszeg?mb?ly?d?tt rajta, és behunyta a szemét.
Amikor felébredt, újra a hálószobájában feküdt, ugyanabban a lúdtollas ágyban, és egy sz?ke lány rázta a vállát.
– Uram, a fürd?d készen áll. Illyrio tanácsos egy órán belül vár az asztalánál.
Tyrion kitámasztotta magát a párnával, és megd?rzs?lte az arcát.
– álmodom, vagy valóban beszéled a k?z?s nyelvet?
– Igen, nagyuram. Azért vásároltak, hogy a király kedvére tegyek. – Kék szem? volt, és sz?ke, fiatal és karcsú.
– Biztos vagyok benne, hogy sikerült. Kellene egy kupa bor.
A lány t?lt?tt neki.
– Illyrio tanácsos azt mondta, mossam meg a hátad, és melegítsem az ágyad. A nevem...
–...egyáltalán nem érdekel. Tudod, hová mennek a szajhák?
A lány elv?r?s?d?tt.
– A szajhák pénzért árulják magukat.
– Vagy ékszerekért, ruhákért, várkastélyokért. De hová mennek?
A lány nem értette a kérdést
– Ez valami rejtvény, nagyuram? Nem vagyok jó a rejtvényekben. Elmondod a megoldást?
Nem, gondolta. én is utálom a rejtvényeket.
– Nem mondok neked semmit, és te is tedd meg nekem ugyanezt a szívességet. – Az egyetlen dolog, ami érdekel bel?led, az a lábad k?z?tt van, mondta ki majdnem. A szavak már a nyelve hegyén voltak, de valahogy sosem hagyták el az ajkát. ? nem Shae, figyelmeztette magát a t?rpe, csak valami buta kislány, aki azt hiszi, talányokban beszélek. Igazság szerint még a lába k?ze sem érdekelte igazán. Biztosan beteg vagyok, vagy halott. – Fürd?t említettél? Nem várakoztathatjuk meg a nagy sajtkeresked?t.
A lány megmosta a lábát és a hátát, megfésülte a haját, majd a fürd? után édes illatú olajat masszírozott a lábába, hogy enyhítse a fájdalmat, és ismét fiúruhát adott rá, ezúttal egy dohos szagú, borv?r?s nadrágot és kék, arannyal hasított bársonyzekét.
– Nagyuram kíván engem evés után? – kérdezte a lány, mik?zben ráadta a t?rpére a cip?jét.
– Nem. Végeztem a n?kkel. – A szajhákkal.