A szobában félhomály uralkodott, de az ablaktáblák rései k?z?tt beszüremlett a napfény. Tyrion lerázta az utolsó cseppeket, és végigkacsázott a tavaszi f? lágyságával simogató, mintás myri sz?nyegen. Esetlenül felkapaszkodott az ablakpárkányra, és kitárta a táblákat, hogy lássa, hová küldte ?t Varys, és persze az istenek.
Az ablak alatt hat cseresznyefa állt ?rt egy márványperem? medence k?rül, ágaik csupaszon és barnán terpeszkedtek. A víz tetején meztelen fiú állt bajvívó pózban, kezében karddal. Karcsú volt, és jókép?, nem lehetett tizenhatnál id?sebb, egyenes, sz?ke haja a vállát verdeste. Olyan életh? volt, hogy a t?rpének hosszú pillanatokba került, mire ráj?tt, hogy festett márványból van, bár a kardja úgy csillogott, mint a valódi acél.
A medence másik oldalán tizenkét láb magas téglafal emelkedett, a tetején vastüskékkel. és azon túl terült el a város. Az ?b?l k?rül cserepes háztet?k tengere t?m?rült. Négysz?gletes téglatornyokat látott, egy nagy, v?r?s templomot, és az egyik dombtet?n egy villát. A távoli hullámokról visszaver?dtek a nap sugarai Az ?b?lben halászhajók mozogtak, vitorláik csapkodtak a szélben, és a part mentén nagyobb hajókat is látott kik?tve. Valamelyik biztosan Dorne-ba megy, vagy a Tengermelléki Keleti ?rségbe. Azonban nem tudta kifizetni az útik?ltséget, és evez?snek is alkalmatlan volt. Talán jelentkezhetnék hajósinasnak, és hagyhatnám, hogy a legénység végigmenjen rajtam a Keskeny-tengeren, oda-vissza.
Nem tudta, hol lehet. Itt még a leveg?nek is más volt az illata. Kül?n?s f?szerek érz?dtek a h?v?s ?szi szélben, és a falon túli utcákról távoli kiáltásokat hallott. Valyrnak hangzottak, de minden ?t szóból legfeljebb egyet ismert fel. Nem Braavos, állapította meg, és nem is Tyrosh. A csupasz faágak és a leveg? h?v?ssége jószerével Lyst, Myrt és Volantist is kizárta.
Amikor meghallotta az ajtó nyitásának hangját, Tyrion szembefordult k?vér vendéglátójával.
– Pentos, ugye?
– úgy ám. Mi más lenne?
Pentos. Nem Királyvár, azt r?gt?n látta.
– Hová mennek a szajhák? – kérdezte halkan magától.
– A szajhák itt is a bordélyokban vannak, mint Westeroson, de neked nem lesz szükséged rájuk, apró barátom. Válassz a szolgálólányaim k?zül, egyik sem mer majd visszautasítani.
– Rabszolgák? – kérdezte a t?rpe.
A k?vér ember végigsimított olajozott, sárga szakállának egyik ágán – Tyrion a mozdulatot felettébb obszcénnek találta.
– A megállapodás értelmében, melyet a braavosiak kényszerítettek ránk száz évvel ezel?tt, Pentosban tilos rabszolgát tartani. Ennek ellenére nem fognak visszautasítani – folytatta Illyrio nehézkes meghajlással. – De most meg kell bocsátanod, van szerencsém ennek a nagyszer? városnak az egyik tanácsosa lenni, és a herceg gy?lésre hívott minket. – Elmosolyodott, kivillantva t?redezett, sárga fogait. – Fedezd fel a villát és a birtokot kedved szerint, de semmiképp se menj a falon kívülre. A legjobb, ha senki sem tudja meg, hogy itt voltál.
– Voltam? Netán megyek valahová?
– Este elég id?nk lesz beszélgetni. Apró termet? barátommal eszünk, iszunk és terveket sz?v?getünk. Rendben?
– Rendben, k?vér barátom – felelte Tyrion.
Hasznot akar húzni bel?lem. A Szabad Városok keresked?hercegeinél minden a haszonról szólt. Apja megvet?en csak ?f?szerkatonáknak” és ?sajturaknak” nevezte ?ket. Ha felvirrad a nap, amikor Illyrio Mopatis nagyobb hasznot lát egy halott t?rpében, mint egy él?ben, Tyrion k?nnyen egy másik boroshordóban találhatja magát. El kell t?nn?m, mire elj?n az a nap. Mert hogy el fog j?nni, abban nem kételkedett; Cersei nem felejt, és még Jaime is bosszús lehetett, mikor egy számszeríjvessz?t talált apjuk hasában.
K?nny? szell? borzolta fel a lenti medence felszínét a meztelen bajvívó k?rül. Arra emlékeztette, ahogy Tysha kócolta ?ssze a haját házasságuk hajnalán, miel?tt Tyrion segített volna apja katonáinak meger?szakolni ?t. Menekülése k?zben sokat gondolt azokra a katonákra, megpróbálta felidézni, hányan lehettek. Azt hitte, k?nnyen fog menni, de nem. ?ten? Tucatnyian? Százan? Nem tudta volna megmondani. Mindannyian feln?tt férfiak voltak, magasak és er?sek... bár egy tizenhárom éves t?rpe számára mindenki magas. Tysha tudta, hányan voltak. Mindegyik adott neki egy ezüstszarvast, csak meg kellett számolnia a pénzt. Egy ezüst mindegyikt?l, és egy arany t?lem. Apja ragaszkodott hozzá, hogy ? is fizessen. Egy Lannister mindig megfizeti a tartozását.
?Ahová a szajhák mennek”, hallotta ismét apja hangját, majd a számszeríj húrjának pendülését.