– Gomba! – jelentette be a tanácsos, ahogy az illat felcsapott a tálról. – Egy cseppnyi fokhagymával, olvasztott vajban. Azt mondták, mennyei az íze. Vegyél, barátom, akár kett?t is!
Tyrion a szájához emelte az egyik k?vér, fekete gombát, de valami Illyrio hangjában megtorpanásra késztette.
– Csak utánad, tanácsos uram. – Vendéglátója felé tolta a tálcát.
– Nem, nem! – Illyrio tanácsos visszatolta, és egy pillanatra úgy t?nt, mintha egy csínytev? kisfiú leskel?dne kifelé a sajtkeresked? felpuffadt ábrázata alól. – El?sz?r te, ragaszkodom hozzá! A szakács ezt kül?n neked készítette.
– Valóban? – Eszébe jutott a szakácsn?, a kezére tapadt liszt, a hatalmas mellek alatt kígyózva futó vastag, s?tétkék erek. – Ez nagyon kedves t?le, de... inkább nem. – Visszatette a gombát a vajfürd?be, ahonnan kivette.
– Túlságosan gyanakvó vagy – mosolygott Illyrio villás szakálla m?gül. Biztosan minden reggel megolajozta, hogy aranyszínnel csillogjon. – Csak nem félsz? Nem ezt hallottam rólad.
– A Hét Királyságban a vendégjog durva megsértésének min?sül a vacsoravendég megmérgezése.
– Akárcsak itt. – Illyrio Mopatis a kupája után nyúlt. – De amikor egy vendég láthatóan véget akar vetni az életének, a vendéglátónak segítenie kell neki, vagy nem? – Ivott egy kortyot – Ordello tanácsos alig fél éve gombamérgezésben halt meg. Azt mondják, nem jár nagy fájdalommal. Egy kis csikarás a gyomorban, hirtelen feszítés a homlok m?g?tt, és már kész is. Jobb a gomba, mint egy pallos a nyakon, nem igaz? Miért halnál meg saját véred ízével a szádban, amikor fokhagymát és vajat is ízlelhetsz?
A t?rpe szemügyre vette a tálcát maga el?tt A fokhagyma és a vaj illatától ?sszefutott a szájában a nyál. Egy része akarta azokat a gombákat, még ha tudta is, mi lesz a hatásuk. Nem volt elég bátor hozzá, hogy hideg acélt d?fj?n saját hasába, de egy falatnyi gomba lenyelése nem lehet olyan nehéz. A gondolat mégis páni félelemmel t?lt?tte el.
– Félreértesz – hallotta a saját hangját.
– Valóban? Nahát. Ha inkább borba akarod fojtani magad, csak szólj, és nagyon gyorsan elintézzük. Ha kupánként adagolod, azzal csak az id?t és a bort pocsékolod.
– Félreértesz – ismételte Tyrion, most már jóval hangosabban. A vajas gomba s?téten és hívogatóan csillogott a lámpások fényében.
– Nem akarok meghalni, elhiheted. Nekem... – Bizonytalanul elhallgatott. Mim van nekem? Felnevelend? gyermekek, gondozandó f?ldek, szeret? feleség?
– Neked semmid sincs – fejezte be a gondolatot Illyrio tanácsos.
– De ezen változtathatunk. – Kivett egy gombát a vajból, és jóíz?en elmajszolta. – Csodálatos!
– A gomba nem mérges – állapította meg ingerülten Tyrion.
– Nem. Miért lenne érdekem, hogy megbetegedj? – Illyrio bekapott egy újabb gombát. – Nem ártana egy kis bizalmat mutatnunk egymás iránt, neked és nekem. Egyél csak. – ?sszecsapta a tenyerét. – Hosszú még az este, és apró barátomnak vissza kell nyernie az erejét.
A szolgálók fügével t?lt?tt gémet hoztak, mandulatejben el?f?z?tt borjúbordát, heringpástétomot, kandírozott hagymát, ijeszt? szagú sajtokat, tálakon csigát és borjúmirigyet, valamint egy fekete hattyút teljes tollazatában. Tyrion a hattyút visszautasította, mert a n?vérével elk?lt?tt vacsorára emlékeztette. A gémb?l és a heringb?l azonban szedett, és az édes hagymából is. A szolgálók minden alkalommal újrat?lt?tték a kupáját, amikor kiürült.
– Apró méretedhez képest igen sokat iszol.
– A rokongyilkosság kiszárít, megszomjazik t?le az ember.
A k?vér ember szeme úgy csillogott, mint az ékk?vek az ujjain.
– Vannak Westeroson, akik azt mondanák, a Lannister nagyúr meg?lése pusztán kiváló kezdet.
– Jobban teszik, ha ezt nem a n?vérem el?tt mondják, kül?nben azon veszik észre magukat, hogy megr?vidültek egy nyelvvel. – A t?rpe kettét?rt egy karéj kenyeret – és te is jobban teszed, ha meggondolod, mit mondasz a családomról, tanácsos. Rokongyilkos vagy sem, még mindig oroszlán vagyok.
úgy t?nt, a sajtkeresked? ezt roppantmód mulatságosnak tartja. Húsos combjára csapott, és azt mondta:
– Ti, westerosiak mind ugyanolyanok vagytok. Ráhímeztek valami állatot egy darab selyemre, és hirtelen oroszlánok, sárkányok vagy sasok lesztek. Elvihetlek egy valódi oroszlánhoz, apró barátom, a herceg nagyon büszke a gy?jteményére. Szeretnél bek?lt?zni a ketrecébe?
Tyrionnak el kellett ismernie, hogy a Hét Királyság nemesei valóban túl sokat gondolnak a címereikr?l
– Rendben – bólintott –, egy Lannister még nem oroszlán, de az apám fia vagyok, tehát Cerseit és Jaimet nekem kell meg?ln?m.
– Ha már szépséges n?véredet említed – mondta Illyrio két csiga k?zt –, a királyn? nagyúri címet ajánlott fel bárkinek, származástól függetlenül, aki elviszi hozzá a fejed.