– Felség – szólalt meg Ser Barristan Selmy, a Királyn? Test?rségének parancsnoka –, ezt nem szükséges látnod.
– értem halt meg. – Dany a melléhez szorította az oroszlánb?rt. Alatta csupán egyszer?, fehér vászontunika takarta combja k?zepéig. Egy v?r?s ajtós házról álmodott, amikor Missandei felébresztette. Nem maradt ideje fel?lt?zni.
– Khaleesi – suttogta Irri –, nem szabad megérintened a halott embert! Egy halott megérintése balszerencsét jelez!
– Kivéve, ha magad ?lted meg. – Jhiqui er?sebb csontú lány volt Irrinél, széles csíp?vel és súlyos mellel. – Ez tudott.
– Ez tudott – értett egyet Irri.
A dothrakik b?lcsnek számítottak, ha lovakról volt szó, de minden másban határtalanul ostobán tudtak viselkedni. Egyébként is, ?k még csak lányok. Szolgálólányai vele egyid?sek voltak; ránézésre már feln?tt n?k fekete hajjal, rézszín b?rrel és mandulavágású szemmel, de belül akkor is csak gyermekek. Akkor kapta ?ket, amikor feleségül ment Khal Drogóhoz. Akárcsak a b?rt, a hrakkar, a dothraki tenger fehér oroszlánjának fejét és prémjét. Túlságosan nagy volt rá, és dohos szagot árasztott magából, mégis úgy érezte magát t?le, mintha napja és csillaga ott lenne mellette.
Szürke Féreg t?nt fel els?ként a lépcs? tetején, fáklyával a kezében. Bronzsisakja tetejét három tüske díszítette. M?g?tte érkezett négy Makulátlanja, vállukon cipelve a halottat. Az ? sisakjukon csak egy tüske volt, arcuk oly kevés érzelmet tükr?z?tt, mintha szintén bronzból ?nt?tték volna ?ket. Letették a holttestet királyn?jük lába elé. Ser Barristan felhajtotta a vérrel szennyezett leplet, Szürke Féreg pedig lejjebb eresztette a fáklyát, hogy Dany láthassa.
A halott ember b?re sima volt és sz?rtelen, bár arcát fült?l fülig felhasították. életében magas férfi volt, kék szem? és jókép?. Egy gyermek Lysb?l vagy az ?si Volantisból akit kalózok ragadtak el hajójukon, hogy aztán rabszolgának adják a v?r?s Astaporban. Bár szeme nyitva volt, mégis a sebei k?nnyeztek. Meg sem tudta számolni ?ket.
– Felség – mondta Ser Barristan –, a sikátor tégláira, ahol rátaláltunk, egy hárpiát rajzoltak...
–...a saját vérével. – Daenerys mostanra már ismerte a módszerüket. A Hárpia Fiai éjszaka végezték mészárosmunkájukat, és minden gyilkosság színhelyén otthagyták a jelüket. – Szürke Féreg, miért volt egyedül ez az ember? Nem volt társa?
Amikor a Makulátlanok éjjelente Meereen utcáit járták, mindig párosával mentek.
– Királyn?m – felelte a kapitány –, szolgád, Bátor Pajzs múlt éjjel nem volt szolgálatban. Elment egy... bizonyos helyre... inni és társat keresni.
– Egy bizonyos helyre? Mit jelentsen ez?
– A gy?ny?r?k házába, felség.
Egy bordélyba. Felszabadítottjainak legalább a fele Yunkaiból j?tt, ahol a B?lcs Mesterek messze f?ld?n híres ágyasrabszolgákat képeztek. A hét sóhaj útja. A bordélyok gombaként szaporodtak el egész Meereenben. Ez minden, amit tudnak. Nekik is túl kell élniük. Az élelem ára napról napra emelkedett, a hús ?r?meié pedig cs?kkent. Tudta, hogy a Meereen rabszolgatartó nemessége által emelt lépcs?s piramisok k?z?tti szegénynegyedekben a nyilvánosházak mindenfajta erotikus ízlést kielégítettek. Mégis...
– Mit keresett egy eunuch egy nyilvánosházban? – kérdezte.
– Még akik nélkül?zik a férfiszervet, azok sincsenek híján a férfiszívnek, felség – felelte Szürke Féreg. – Ennek azt mondták, Bátor Pajzs szolgád id?nként pénzt adott a bordélyok asszonyainak, hogy feküdjenek le vele és ?leljék.
A sárkány vére nem sír.
– Bátor Pajzs – mondta száraz szemmel. – Ez volt a neve?
– Felséged engedelmével.
– Jó név. – Astapor B?lcs Mesterei még azt sem engedték rabszolgáiknak, hogy nevük legyen. A Makulátlanok némelyike felvette régi nevét, miután Dany felszabadította ?ket; mások új nevet választottak maguknak. – Tudni lehet, hányan voltak Bátor Pajzs támadói?
– Ez nem tudja. Sokan.
– Legalább hatan – szólt k?zbe Ser Barristan. – A sebei alapján minden oldalról egyszerre rontottak rá. üres kardhüvellyel találtunk rá. K?nnyen lehet, hogy néhány támadóját megsebezte.
Dany magában azért fohászkodott, hogy egyikük ezekben a pillanatokban is haldokoljon, kezét a gyomrára szorítva, a fájdalomtól rángatózva.
– Miért vágták így fel az arcát?
– Kegyes királyn?m – felelte Szürke Féreg –, gyilkosai egy kecske nemz?szerveit er?szakolták le Bátor Pajzs szolgád torkán. Ez eltávolította ?ket, miel?tt idehoztuk.
Sajátjával nem etethették volna meg. Az astaporiak nem hagyták meg sem a gy?keret, sem a t?rzset.