A mára kiválasztott hosszú fül egyszer?, fehér vászonruha volt aranyrojtokkal. Jhiqui segítségével már a harmadik próbálkozásra sikerült helyesen fel?ltenie a tokart. Irri a fejére igazította házának háromfej? sárkányát mintázó koronáját. A gy?r?k aranyból voltak, a szárnyak ezüstb?l, a három fej pedig elefántcsontból, ónixból és jádéból. Dany nyaka és válla sajogni fog a súlyától, mire a nap véget ér. Egy koronának nem szabad kényelmesen ülnie a fejen. Valamelyik királyi el?dje mondta ezt egyszer. Az egyik Aegon, de melyik? ?t Aegon uralkodott Westeros Hét Királyságán, és lett volna egy hatodik is, ha a Bitorló kutyái nem gyilkolják meg bátyja fiát, amikor még csak karon ül? csecsem? volt. Ha életben marad, feleségül mehettem volna hozzá. Aegon k?zelebb állt hozzám korban, mint Viserys. Dany épp csak megfogant, amikor Aegont és a testvérét meg?lték. Apjuk, Rhaegar, az ? bátyja még korábban távozott, a Bitorló végzett vele a Három Folyónál. Másik bátyja, Viserys üv?ltve halt meg Vaes Dothrakban, fején egy olvadt aranyból való koronával. Ha hagyom, velem is végeznek. A Bátor Pajzsot meg?l? késeket nekem szánták.
Nem felejtette el a rabszolgagyermekeket, akiket a Hatalmas Mesterek szegeztek ki a Yunkaiból érkez? út mentén. Százhatvanhárom gyermek, mérf?ldenként egy, oly módon felszegezve az útszéli póznákra, hogy egyik karjukkal a városba vezet? utat mutassák neki. Meereen eleste után Dany ugyanennyi Hatalmas Mestert feszíttetett meg hasonló módon. óriási légyrajok kísérték lassú haldoklásukat, és a b?z még hosszú ideig belengte a f?teret. Id?nként mégis attól félt, hogy nem ment elég messzire. Ezek a meereeniek ravasz és nyakas emberek voltak, akik minden adandó alkalommal ellenállást tanúsítottak. Igen, valóban felszabadították a rabszolgáikat... csak hogy utána szolgálóként újra felfogadják ?ket, mégpedig olyan kevés pénzért, hogy a legt?bbjüknek ételre is alig jutott bel?le. A túlságosan fiatal vagy ?reg felszabadítottakat az utcára tették, akárcsak a nyomorékokat és a csecsem?ket. és a Hatalmas Mesterek továbbra is ?sszegy?ltek piramisaik tetején, hogy panaszkodjanak a sárkánykirályn?re, aki mosdatlan koldusok, tolvajok és szajhák hordáit szabadította nemes városukra.
Meereen uralásához meg kell nyernem magamnak a meereenieket, bármennyire is megvetem ?ket.
– Készen állok – mondta Irrinek
Reznak és Skahaz a márványlépcs? tetején vártak rá.
– Nagy királyn? – kezdte Reznak mo Reznak –, oly sugárzó vagy ma, hogy rád nézni is félek. – Az udvarnagy v?r?sesbarna tokart viselt aranyrojtokkal. Az apró, verejtékez? emberke olyan illatot árasztott, mintha parfümben fürd?tt volna, és a nemes valyr nyelv vastag, ghisi torokhangokkal megfert?z?tt és ízesített változatát beszélte.
– Ez nagyon kedves t?led – felelte Dany ugyanazon a nyelven.
– Királyn?m – morogta a borotvált fej? Skahaz mo Kandaq. A ghisiek haja s?r? volt, és drótszer?; a rabszolgavárosok férfiúi már nagyon rég ezt a viseletet részesítették el?nyben, mert k?nnyen formázhattak bel?le szarvakat, tüskéket vagy szárnyakat. Skahaz a borotválással maga m?g?tt hagyta a régi Meereent, és elfogadta az újat. Kandaq testvérei az ? példáját k?vetve hasonlóképpen cselekedtek. Sokan utánozták ?ket, de hogy félelemb?l, divatból vagy ambícióból, azt Dany nem tudta volna megmondani; tarfej?ek, így nevezték magukat. Skahaz volt a Tarfej?... és a legelvetemültebb áruló a Hárpia Fiai és a hasonsz?r?ek szemében. – Hallottunk az eunuchról.
– Bátor Pajzs volt a neve.
– Még t?bben fognak meghalni, hacsak nem büntetjük meg a gyilkosokat. – Skahaznak még leborotvált fejjel is visszataszító volt a kinézete; el?reugró szem?ld?k, apró szemek nagy táskákkal, mitesszerekt?l feketéll?, hatalmas ormány, olajosan fényl? b?r, amely sokkal sárgábbnak t?nt a ghisiek megszokott, borostyán árnyalatánál. Durva, brutális, düh?s ábrázat. Dany csak reménykedhetett benne, hogy legalább becsületes.
– Hogyan büntethetném meg ?ket, amikor azt sem tudom, kik azok? – nézett rá a lány. – Ezt mondd meg nekem, Skahaz.
– Nem sz?k?lk?dsz ellenségekben, felség. Saját erkélyedr?l is jól láthatod piramisaikat. Zhak, Hazjar, Ghazeen, Merreq, Loraq, mind a régi rabszolgatartó családok. Pahl. Els?sorban Pahl. Most már az asszonyok háza. Megkeseredett vénasszonyok, akik vérre szomjaznak. Az asszonyok sosem felejtenek. és nem bocsátanak meg.
Nem, gondolta Dany, és ezt a Bitorló kutyái is megtanulják, amikor visszatérek Westerosra. Való igaz, a Pahl-házzal nem volt éppen a legjobb viszonyban. Oznak zo Pahlt Er?s Belwas ?lte meg párviadalban. Apja, a városi ?rség parancsnoka a városkapu védelmében esett el, amikor a Joso P?cse szilánkokra zúzta a kaput. Három nagybátyja is k?zte volt a téren megfeszített százhatvanháromnak.
– Mennyi aranyat ajánlottunk fel a Hárpia Fiaival kapcsolatos információkért? – kérdezte Dany Reznakot.
– Százat, ha fényességednek is megfelel.
– Ezer sokkal inkább megfelelne. Intézkedj!
– Felséged nem kérte a tanácsomat – szólalt meg Tarfej? Skahaz –, de azt mondom, a vérért vérrel kell fizetni. Végy egy embert az általam megnevezett családok mindegyikéb?l, és végezd ki ?ket. A k?vetkez? alkalommal, amikor meg?lik egy emberedet, válassz ki kett?t a nagy házak tagjai k?zül. Harmadik gyilkosság nem lesz.
Reznak undorral kiáltott fel:
– Ne! Kegyes királyn?, ilyen barbár cselekedettel fejedre idéznéd az istenek haragját! ígérem neked, megleljük a gyilkosokat, és amikor ez megt?rténik, ki fog derülni, hogy alacsony származású cs?cseléket kerestünk, meglásd!