– Ahogy felséged parancsolja – hajolt meg Selmy.
A Nagy Piramis magassága elérte a nyolcszáz lábat a hatalmas, négyzet alakú alaptól a fenséges csúcsig, ahol a királyn? z?ld n?vényzet és illatos tavak k?z?tt rendezte be lakosztályát. Amikor bek?sz?nt?tt a h?v?s, kék hajnal, Dany kisétált a teraszra. Nyugatra napsugarak csillantak a Kegyek Templomának aranykupoláiról, a hatalmas lépcs?s piramisok árnyékában pedig feketeség honolt. A piramisok némelyikében a Hárpia Fiai ezekben a pillanatokban is új gyilkosságokat tervezgetnek, és nekem nem áll hatalmamban megállítani ?ket.
Viserion megérezte nyugtalanságát. A fehér sárkány egy k?rtefa k?ré tekeredve pihent, feje a farkán nyugodott. Amikor Dany elhaladt mellette, felnyitotta olvadt aranytóra emlékeztet? szemét. Szarvai szintén aranyszín?ek voltak, akárcsak a hátán, a fejét?l a tarkáig végigfutó pikkelyek.
– Lusta vagy – korholta meg a lány az állát vakargatva. Pikkelyei érintésre forrónak t?ntek, mint a túl sokáig a napon hagyott páncélruha. A sárkányok húsa t?zben teremt?d?tt. Ezt az egyik k?nyvben olvasta, amit Ser Jorah ajándékozott neki nászajándékul. – A testvéreiddel kellene vadásznod. Megint Drogonnal harcoltál?
Sárkányai az utóbbi id?ben egyre vadabbakká váltak. Rhaegal egy alkalommal belekapott Irribe, Viserion pedig a legutóbbi alkalommal, amikor magához hívatta az udvarnagyát, lángra lobbantotta Reznak tokarját. Túl sokat hagytam ?ket magukra, de honnan lelhetnék id?t rájuk?
Viserion farka kicsapott oldalra, és olyan er?vel ütk?z?tt a fa t?rzsének, hogy az egyik k?rte Dany lábához hullott. A sárkány kitárta szárnyát, és félig repülve, félig sz?kellve a mellvédre ugrott. N?vekszik gondolta a lány, mik?zben a sárkány a leveg?be vetette magát. Mindhárman n?vekednek. Nemsokára elég nagyok lesznek, hogy elbírják a súlyomat. Akkor majd ugyanúgy szárnyalhat, mint Hódító Aegon, egyre feljebb és feljebb, amíg Meereen olyan kicsi nem lesz alatta, hogy a hüvelykujjával eltakarhatja.
Figyelte az egyre nagyobb k?r?kben emelked? Viseriont, amíg el nem vesztette szem el?l a Skahazadhan sáros vizén túl. Csak ekkor ment vissza a piramisba, ahol Irri és Jhiqui vártak rá, hogy kifésüljék a haját, és Meereen királyn?jéhez ill? módon, ghisi tokarba ?lt?ztessék.
A ruha ormótlan darab volt, hosszú, laza, alaktalan leped?, melyet a csíp?je k?ré tekerve át kellett bújtatni az egyik karja alatt, majd keresztülvetnie a vállán; a lecsüng? rojtokat gondosan elrendezték és kisimították, hogy mindegyik jól látszódjék. Ha túl b?re f?zték, hajlamos volt leesni; ha túl sz?kre, alig lehetett benne mozogni. A tokar még t?kéletesen felvéve is megk?vetelte visel?jét?l, hogy bal kezével folyamatosan a helyén tartsa. A járás a tokarban kizárólag apró léptekkel, az egyensúly t?kéletes megtartásával volt lehetséges, kül?nben az ember k?nnyen ráléphetett a lecsüng? rojtokra. Kétségkívül nem a dolgozó emberek viselete volt. A tokart a mesterek hordták, így mutatták vagyonukat és hatalmukat.
Dany be akarta tiltatni a ruhadarabot, amikor elfoglalta Meereent, tanácsnokai azonban jobb belátásra bírták.
– A Sárkányok Anyjának viselnie kell a tokart, kül?nben ?r?kre meggy?l?lik – figyelmeztette a Z?ld Kegy, Galazza Galare. – Egy westerosi gyapjúruhában vagy myri csipkében fényességed mindvégig idegen maradna k?z?ttünk, egy furcsa külhoni, barbár hódító. Meereen királyn?jének ó-Ghis úrn?jének kell lennie.
Barna Ben Plumm, a Második Fiak kapitánya ezt sokkal egyszer?bben fogalmazta meg:
– Ha az ember a nyulak királya akar lenni, legjobb, ha egy pár hosszú fület visel.