Egy Danynél is fiatalabb, vékony és forradásos fiú érkezett kopott, ezüstrojtos, szürke tokarban. Hanga elcsuklott, amikor beszámolt róla, hogyan lázadtak fel apja házi rabszolgái a kapu bet?résének éjszakáján. Egyikük meg?lte atyját, egy másik pedig id?sebb testvérét. Mindketten meger?szakolták az anyját, miel?tt vele is végeztek volna. A fiúnak sikerült megmenekülnie, mind?ssze egy forradást szerzett az arcára, de a gyilkosok egyike még mindig ott él atyja házában, a másik pedig csatlakozott a királyn? katonáihoz mint az Anya Embereinek egyike. Azt akarta, hogy mindkettejüket akasszák fel.
Egy porra és halálra épített város királyn?je vagyok. Danynek nem volt más választása, mint elutasítani a kérést. Teljes b?nbocsánatot ígért a fosztogatás idején elk?vetett b?ntettekért. Ráadásul nem büntethetett meg rabszolgákat csak azért, mert fellázadtak mestereik ellen.
Amikor ezt elmondta neki, a fiú rárontott, de lába beleakadt a tokarjába, és végigvágódott a bíbor márványpadlón. Er?s Belwas egy pillanat alatt ott termett mellette. A hatalmas termet?, barna b?r? eunuch fél kézzel felemelte és megrázta, akár egy szelindek a patkányt.
– Elég, Belwas! – szólt rá Dany. – Engedd el! – A fiúnak ennyit mondott: – Légy hálás a tokarodnak, megmentette az életedet. Ifjú vagy még, ezért elfelejtem, ami itt t?rtént. Neked is ezt kellene tenned. – ám a fiú távozás k?zben még hátranézett a válla felett, és amikor Dany elkapta a tekintetét, azt gondolta: a Hárpiának újabb fia van.
Daenerys dél felé már kezdte érezni a korona súlyát, és a kemény szék is egyre kényelmetlenebbé vált. Mivel még nagyon sokan vártak a d?ntésére, nem akart elmenni enni. Inkább elküldte Jhiquit a konyhára, hogy hozzon egy tálban kenyeret, olívát, fügét és sajtot. A kérelmek meghallgatása k?zben csipegetett, és egy kupa vizezett bort szürcs?lt. A füge kiváló volt, az olíva még jobb, a bor azonban fémes utóízt hagyott a szájában. A k?rnyéken termelt apró szem?, halványsárga sz?l? felt?n?en silány min?ség? bort produkált. Ezzel nem fogunk kereskedni, gondolta Dany kortyolgatás k?zben. Ráadásul a Hatalmas Mesterek a legjobb lugasokat az olajfákkal együtt felégették.
Délután egy szobrász érkezett, és felajánlotta, hogy a Megtisztulás Terén álló nagy bronzhárpia fejét kicseréli Dany képmására. A királyn? a lehet? legudvariasabban elutasította az ajánlatot. A Skahazadhanból kifogtak egy példátlan méret? csukát, és a halász szerette volna felajánlani a királyn?nek. Dany túláradóan dicsérte a hatalmas példányt, megajándékozta a halászt egy erszény ezüsttel, a csukát pedig a konyhába vitette. Egy rézm?ves csiszolt rézgy?r?kb?l páncélinget készített neki, melyet háborúban viselhet, ?szinte ?r?mmel k?sz?nte meg az ajándékot; a gy?r?k kellemesek voltak a szemnek, és a csiszolt fém fényesen ragyoghatott a napsütésben, bár ha csatára kerül a sor, inkább acélba fog ?lt?zni. Ennyit még egy hadviselésben járatlan, fiatal lány is tudott.
A Mészároskirály papucsa egyre kényelmetlenebbé vált. Dany végül lerúgta mindkett?t, egyik lábát maga alá húzta, a másikat pedig el?re-hátra hintáztatta. Nem valami uralkodói póz, de már belefáradt az uralkodói viselkedésbe. A koronától fájt a feje, ülepe érzéketlenné zsibbadt.
– Ser Barristan – szólt oda tanácsadójának –, most már tudom, milyen erényre van egy királynak leginkább szüksége.
– Bátorságra, felség?
– Nem – incselkedett a lány –, inkább vasból kovácsolt hátsóra. Nem teszek mást, csak ül?k.
– Felséged túl sokat vállal magára. Hagynod kéne, hogy tanácsnokaid vegyék át a teher egy részét.
– Túl sok tanácsnokom van, és túl kevés párnám. – Reznakhoz fordult. – Hányan vannak még?
– Hárman és húszan, fényességed engedelmével. Mindannyian panasszal. – Az udvarnagy a papírjaiba mélyedt. – Egy borjú és három kecske. Nem kétséges, a t?bbi birka és bárány lesz.
– Három és húsz – sóhajtotta Dany. – A sárkányaim nagyon rákaptak az ürühúsra, mióta minden felfalt példányért fizetünk a pásztoroknak. Bizonyították ezeket az eseteket?
– Néhányan égett csontokat hoztak.
– Tüzet az emberek is tudnak gyújtani. Akárcsak ürühúst f?zni. Az égett csontok semmit sem bizonyítanak. Barna Ben azt mondja, a város melletti dombok k?z?tt v?r?s farkasok, sakálok és vadkutyák tanyáznak. Ezüsttel kell fizetnünk minden birkáért, amelyik Yunkai és a Skahazadhan k?z?tt elkóborol?
– Nem, fényesség. – Reznak meghajolt. – Elküldjem ezeket az él?sk?d?ket, vagy inkább megkorbácsoltatod ?ket?
Daenerys fészkel?d?n a trónszéken.