A tanácsos megengedte, hogy felderítse a villát. Egy lapis és igazgy?ngy berakású cédrusládában talált tiszta ruhát. Fiúméretre készültek, j?tt rá ?lt?zk?dés k?zben. Az anyaguk megfelel? volt, ha egy kicsit dohszagú is, viszont a lábrész túl hosszúnak bizonyult, az ujj pedig túl r?vidnek. Ha a gallért is magára er?ltette volna, bizonyára úgy elfeketedik a feje, mint Joffrey-é. A sz?vetet már a molyok is megrágták. De legalább nem b?zlik a hányástól.
A felfedez?utat a konyhában kezdte, ahol két k?vér asszonyság és egy mosogatófiú gyanakodva figyelte, amint kiszolgálja magát kenyérrel, sajttal és fügével.
– Szép reggelt, gy?ny?r? h?lgyeim – hajolt meg feléjük. – Ti tudjátok, hová mennek a szajhák? – Amikor nem válaszoltak, újra feltette a kérdést nemes valyr nyelven, bár a szajha helyett kénytelen volt kurtizánt mondani. A fiatalabb és k?vérebb szakács ezúttal megvonta a vállát.
Elgondolkodott, vajon mit tennének, ha kézen fogná és a hálószobájába vonszolná ?ket. Egyik sem mer visszautasítani, állította Illyrio, de Tyrionnak az volt az érzése, házigazdája nem éppen erre a kett?re gondolt. A fiatalabbik n? is elég id?s volt ahhoz, hogy az anyja lehessen, az id?sebbik pedig éppenséggel az ? anyja lehetett. Mindketten majdnem olyan k?vérek voltak, mint Illyrio, keblük mérete Tyrion fejével vetekedett. Húsba fullaszthatnám magam. Rosszabb módja is létezett a halálnak. Például ahogy nagyságos apja távozott. Rávehettem volna, hogy szarjon némi aranyat, miel?tt kimúlik. Tywin nagyúr talán fukarkodott a jó szóval és a dicsérettel, de ha pénzr?l volt szó, mindig b?kez?nek mutatkozott. Egy orr nélküli t?rpénél csak egy szánalmasabb dolog van: egy orr és arany nélküli t?rpe.
Tyrion otthagyta a k?vér asszonyokat a cipóikkal és az üstjeikkel, és elindult megkeresni a pincét, ahol Illyrio el?z? este lefejtette ?t a hordóból. Nem volt nehéz rábukkanni. Annyi bort tároltak odalent, amennyib?l akár száz évig folyamatosan részeg lehetett volna; édes v?r?s?ket a Síkvidékr?l, savanykás v?r?s?ket Dorne-ból, halvány borostyánszín pentosiakat, Myr z?ld nektárját, három tucat hordó arbori aranyat, és még a mesés keletr?l, Quarthból, Yi Tib?l és Asshaiból is voltak italok. Tyrion végül egy olyan hordót választott, amelyik a felirata szerint Runceford Redwyne nagyúr, Arbor jelenlegi ura nagyapjának saját készletéb?l származott. Az íze mámorító volt, a színe pedig olyan mély bordó, hogy a félhomályos pincében szinte feketének látszott. Tyrion megt?lt?tt egy kupát, majd a biztonság kedvéért egy kancsót is, és felvitte az egészet a kertbe, hogy az ablakból látott cseresznyefák alatt megiszogassa.
Véletlenül nem a megfelel? ajtón ment ki, és így egyáltalán nem találta meg a medencét a fákkal, de ez igazából nem számított. A villa m?g?tti kert ugyanolyan szép volt, és jóval nagyobb. Jó ideig sétálgatott, id?nként belekortyolt a borba. A falak bármilyen várkastélynak becsületére váltak volna, a tetejük?n lév? díszes vastüskék furcsamód csupasznak t?ntek a díszként rájuk t?z?tt fejek nélkül. Tyrion elképzelte, hogyan festene ott a n?vére feje, aranyhajában szurokkal, a szájába ki-be r?pk?d? legyekkel. Igen, és Jaimeé lenne a mellette lév? tüske. Soha semmi nem állhat a n?vérem és a bátyám k?zé.
Egy kampóval és egy k?téllel átjuthatna a falon. A karja er?s volt, a súlya pedig kicsi. át tudna mászni, ha nem nyársalná fel magát a tüskéken. Holnap reggel keresek egy k?telet, d?nt?tte el.
Sétája során három kaput fedezett fel – a f?bejáratot az ?rházzal, egy kiskaput a kennelek mellett, illetve egy kerti kaput a bozontos vadborostyán m?g?tt. Az utóbbit leláncolták, a t?bbit ?rizték. Az ?r?k g?mb?lydedek voltak, arcuk sima, akár a csecsem?k feneke, és mindannyian csúcsos bronzsisakot viseltek. Tyrion már látásból felismerte az eunuchokat, ismerte a hírüket. állítólag nem féltek semmit?l, nem ismertek fájdalmat, és a halálukig h?ségesek maradtak gazdájukhoz. Hasznát tudnám venni néhány száznak, elmélkedett. Kár, hogy nem azel?tt gondoltam erre, hogy koldussá váltam.
Végigsétált egy oszlopos galérián, át egy csúcsíves ajtón, és egy mozaikkal kirakott udvarban találta magát, ahol egy n? ruhákat mosott a kútnál. K?rülbelül olyan id?s lehetett, mint ?, fakó, v?r?s hajjal és szepl?s, széles arccal.
– Kérsz egy kis bort? – kérdezte t?le Tyrion.
A n? bizonytalanul nézett rá.
– Nem hoztam másik kupát, osztoznunk kell.