A Vidám Bába az esti dagállyal lopózott be Fehérrév kik?t?jébe, foltozott vitorlája hevesen csapkodott a szélben.
Vén kogga volt, de már fiatalkorában sem mondták szépnek. Az orrszobor nevet? n?t ábrázolt, aki egyik lábánál fo|va egy újszül?ttet tartott, de az alak arcát és a gyermek fenekét féregrágta lyukak csúfították el. A hajótestet számtalan rétegben borította a szürkésbarna festék, vitorlái koszosak voltak, és szakadozottak. Soha nem keltette fel a figyelmet, az emberek legfeljebb azon csodálkoztak el id?r?l id?re, miként képes még mindig a víz szinén maradni. A Vidám Bábát jól ismerték Fehérrévben. évek óta bonyolított szerény haszonnal kecsegtet? kereskedelmet a város és N?vérfalva k?z?tt.
Tengerjáró Davos nem ilyesfajta érkezésre számított, amikor kihajózott Salla flottájával. Akkor még olyan egyszer?nek t?nt minden. A hollók nem hozták a Stannis király és Fehérrév k?z?tti sz?vetséget biztosító levelet, ezért ?felsége k?vetet küld?tt Manderly nagyúrhoz. Hogy er?t demonstráljanak, Davosnak Salla Valyriai nev? gályáján kellett volna befutnia, háta m?g?tt a teljes lysi flottával. Mindegyik hajót csíkosra festették: fekete-sárga, rózsaszín-kék, z?ld-fehér, bíbor-arany. A lysiek szerették a rikító színeket, és Salladhor Saan volt k?z?ttük a legrikítóbb. Tünd?kl? Salladhor, gondolta Davos. Csakhogy a viharok keresztülhúzták a számításainkat.
Ehelyett úgy csempészte be magát a városba, akárcsak húsz évvel ezel?tt. Amíg fel nem térképezi a helyzetet, b?lcsebbnek t?nt az egy szer? tengerészt játszania.
Fehérrév fehérre meszelt k?falai ott emelkedtek el?tte, a Fehér T?r torkolatának keleti oldalán. Mióta Davos úgy fél tucat esztendeje itt járt, jelent?s mértékben meger?sítették a város védelmét. A bels? és küls? kik?t?t elválasztó hullámt?r? gátra harminc láb magas, és csaknem egy mérf?ld hosszú k?falat építettek, százlábanként tornyokkal. A Zárók?r?l, ahol egykor csupán romok álltak, most füst szállt fel. Ez lehet jó vagy rossz hír, attól függ?en, melyik oldalra áll Wyman nagyúr.
Davos mindig is kedvelte a várost, mióta els? alkalommal, még hajósinasként itt járt a Tengeri Macska fedélzetén. Bár méretben ?ssze sem lehetett hasonlítani óvárossal vagy Királyvárral, tiszta, rendezett település volt széles, kockak?ves utcákkal, melyeken az ember k?nnyen eljutott a céljához. A házak k?falait fehérre meszelték, a meredeken lejt? tet?k s?tétszürke palából épültek. Roro Uhoris, a Tengeri Macska szeszélyes, ?reg kapitánya azt állította, már a szaguk alapján képes megkül?nb?ztetni egymástól a kik?t?ket. Mint mondta, a városok olyanok, mint az asszonyok; mindegyiknek megvan a maga jellegzetes illata, óváros virágos illatot árasztott, akár egy méltóságteljes, parfüm?z?tt nagyasszony, Lannisrév fej?n? volt, üde és egyszer?, füstszagú hajjal, Királyvár pedig b?zl?tt, mint egy mosdatlan szajha. Fehérrév illata azonban er?s volt, és sós, némi halszaggal vegyülve.
– Ilyen illata van egy sell?nek – mondta Roro. – Ez a tenger illata.
Még mindig olyan, gondolta Davos a Zárók? fel?l sodródó t?zeg-füstbe szagolva. Az ?tven láb magas, z?ldesbarna sziklaszirt uralta a küls? kik?t?be vezet? tengeri útvonalakat. Tetejét viharvert k?vek koronázták – az Els?k sziklaer?dje, amely évszázadokon át elfeledetten és elhagyatva várakozott. Most viszont újra rátaláltak. Davos a k?vek m?g?tt skorpiókat és t?zk?p?ket látott, valamint jár?r?z? számszeríjászokat. Hideg lehet odafent, és nyirkos. El?z? látogatásai alkalmával mindig fókák heverésztek a lenti, sziklás parton. A Vak Fattyú rendszeresen megszámoltatta ?ket, amikor a Tengeri Macska elhagyta a kik?t?t; mint mondta, minél t?bb a fóka, annál nagyobb szerencséjük lesz az úton. Most egyetlen fókát sem látott, a katonák és a füst elüld?zték ?ket Egy b?lcsebb ember ebben meglátná az el?jelet. Ha lett volna egy kis eszem, Sallával tartok. Visszamehetett volna délre, Maryához és a fiaihoz. Négy fiút veszítettem a király szolgálatában, az ?t?dik az apródjaként szolgál. Minden jogom megvolna a maradék kett? mellett lennem. Túl régóta nem láttam ?ket.