? azonban most borra vágyott – savanyúra, v?r?sre és borongósra. átvágott a téren, és lesétált egy lépcs?n a Lusta Angolna nev? ivóba, amelyik egy bárányb?r?kkel teli raktárépület alatt kapott helyet. Amikor még csempész volt, az Angolnában lehetett hozzájutni a leg?regebb szajhákhoz és a legrosszabb borhoz egész Fehérrévben, és olyan zsíros és porcogós lepényt adtak, amelyet még akkor sem lehetett megenni, ha jól sikerült – ha rosszul, akkor a mérgezésre is jó esély volt. A legt?bb helyi ezért messzire elkerülte, csak azok a tengerészek jártak oda, akik nem tudtak jobbat. A Lusta Angolnában soha nem lehetett vámintéz?t vagy városi ?rt látni.
Bizonyos dolgok sosem változnak. Az Angolnában mintha megállt volna az id?. A boltozatos mennyezetet feketére festette a korom, a padló keményre d?ng?lt f?ld volt, a leveg?ben füst, romlott hús és hányás szaga terjengett. Az asztalokra helyezett vastag faggyúgyertyák t?bb füst?t adtak, mint fényt, és a Davos által rendelt bor is inkább barnának, mint v?r?snek t?nt a félhomályban. Az ajtó k?zelében négy szajha iszogatott, az egyikük reménykedve rámosolygott a belép?re, de amikor Davos a fejét rázta, odaszólt valamit a társainak, akik nevettek. Attól kezdve egyikük sem nézett rá t?bbet.
Davos a tulajdonoson és a szajhákon kívül magáért az Angolnáért látogatta az ivót. A pince nagy volt, tele beugrókkal és árnyas fülkékkel, ahol az ember egyedül lehetett. Bevitte a borát az egyikbe, leült háttal a falnak, és várakozott.
R?videsen azon kapta magát, hogy a tüzet bámulja. A v?r?s asz-szony látta a j?v?t a lángokban, de Tengerjáró Davos csupán a múlt árnyait tudta kivenni: a lángoló hajókat, az izzó láncot, a felh?kr?l visszaver?d? kísérteties, z?ld fényeket, a magasba t?r? V?r?s tornyot. Davos egyszer? ember volt, csupán a szerencsének, a háborúnak és Stannisnek k?sz?nhet?en sikerült felemelkednie. Nem értette, az istenek miért vették el négy fiatal, életer?s fiú életét, és miért kímélték meg fásult apjukat Néha eszébe jutott talán azért hagyták életben, hogy megmentse Viharos Edricet... de mostanra a fattyú biztonságban van a Lép?k?veken, ? viszont még mindig él. Vajon az istenek tartogatnak nekem még egy feladatot? – t?prengett. Ha igen, annak talán Fehérrév is a része. Megkóstolta a bort, aztán ki?nt?tte felét a lába mellé a f?ldre.
Ahogy k?zeledett az alkonyat, az Angolna lassan kezdett megtelni tengerészekkel. Davos kért még egy kupával a csapostól. A férfi egy gyertyát is hozott mellé.
– Kérsz enni? – kérdezte. – Van húsos piténk.
– Miféle hús van benne?
– A szokásos. Ehet?.
A szajhák felnevettek.
– úgy érti, szürke – mondta az egyik.
– Fogd be a rohadt pofád! Te is azt zabálod!
– én megeszek minden szart, de az nem jelenti azt, hogy szeretem is.
Davos azonnal elfújta a gyertyát, amint a kocsmaros távozott, és hátrad?lt az árnyékban. A tengerészek voltak a világ legpletykásabb népsége, amikor folyt a bor – még ha ilyen rossz min?ség? is, mint ez itt. Nem kellett mást tennie, mint fülelni.
Amit hallott, annak a nagyját már megtudta N?vérfalván, Godric nagyúrtól vagy a Bálna Hasa vendégeit?l. Tywin Lannister meghalt, saját t?rpe fia mészárolta le; a holtteste annyira b?zl?tt, hogy utána napokig senki nem tudott belépni Baelor nagytemplomába; a Sasfészek úrn?jét meg?lte egy énekmondó; Kisujj uralkodott a V?lgyben, de Bronz Yohn Royce megesküd?tt, hogy nem hagyja annyiban; Balon Greyjoy szintén meghalt, testvérei a Tengerk? Trónuson marakodnak; Sandor Clegane t?rvényen kívülivé vált, és a Három Folyó vidékén kezdett fosztogatni és gyilkolni; Myr, Lys és Tyrosh újabb háborúra készül; keleten rabszolgafelkelés t?rt ki.
Más hírek már sokkal inkább érdekelték. Robett Glover a városban járt, és megpróbált embereket toborozni, kevés sikerrel. Manderly nagyúrnál süket fülekre talált a k?ny?rgése. állítólag azt mondta neki, Fehérrév belefáradt a háborúba. Nem jó hír. A Ryswellek és a Dustinok meglepték a vasembereket a Lázfolyónál, és felgyújtották a hosszúhajóikat. Még rosszabb hír. Bolton Fattya pedig dél felé lovagolt Hother Umberrel, hogy csatlakozzon hozzájuk, és együtt indítsanak támadást a Cailin-árok ellen.
– Maga a Szajhavész – állította egy folyami hajós, aki fát és prémeket hozott le a Fehér T?r?n –, háromszáz dárdással és száz íjásszal. Hornwood emberei is csatlakoztak hozzájuk, meg a Cerwynek.
Ez volt a legrosszabb hír.
– Wyman nagyúr is okosan teszi, ha küld néhány embert, ha jót akar magának – mondta egy id?sebb tengerész az asztal túlsó végén. – Most Roose nagyúr az ?rz?, Fehérrévnek pedig becsületbeli k?telessége felelni a hívására!
– Mit tudott valaha is Bolton a becsületr?l? – morogta az Angolna tulajdonosa, mik?zben mindenkinek újrat?lt?tt a barna borból.
– Wyman nagyúr nem megy sehová sem, túl k?vér hozzá.
– Azt hallottam, gyengélkedik. úgy beszélik, csak alszik és zokog. Annyira beteg, hogy már csak ritkán kel fel az ágyból.
– Talán azt akartad mondani, annyira k?vér.
– Ehhez semmi k?ze a k?vérségének – szólt k?zbe ismét a tulajdonos. – Az oroszlánok elfogták a fiát.
Stannis királyról senki sem beszélt. Mintha senki nem tudott volna róla, hogy ?felsége északra j?tt, segíteni megvédeni a falat.