T?zbe akarnak hozni? Dany kényelmetlenül fészkel?d?n selyempárnái k?z?tt. Makulátlanjai az oszlopok mellett szobrokként álltak csúcsos sisakjukban, sima arcuk mindvégig kifejezéstelen maradt Nem úgy a t?bbieké. Reznak mo Reznak tátott szájjal bámult, ajka nedvesen csillogott. Hizdahr zo Loraq mondott valamit a mellette álló férfinak, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a táncoslányokról. A Tarfej? csúf, olajos arca ugyanolyan merev volt, mint mindig, de semmit nem mulasztott el.
Hogy megbecsült vendége mire gondolt, azt már sokkal nehezebben tudta volna kitalálni. A sápadt, vékony, karvalykép? férfi, akit a saját asztalához ültetett, v?r?sesbarna selyemk?penyt viselt aranybrokát díszítéssel, kopasz feje szinte világított a fáklyák fényében, mik?zben apró, precíz, harapásokkal elegánsan majszolt egy fügét. Xaro Xhoan Daxos orrán megcsillantak az opálok, ahogy k?vette a táncosok mozgását.
Tiszteletére Daenerys qarthi ruhát ?lt?tt, az arannyal átsz?tt, iboivaszínü, nehéz brokátselyem szabadon hagyta bal mellét. Ezüst-arany haját lazán átvetette a vállán, a tincsek majdnem a mellbimbójáig értek. A helyiségben tartózkodó férfiak fele id?nként vetett rá egy-egy lopott pillantást, de Xaro nem. Qarthban is ugyanez volt. Ezzel a módszerrel nem befolyásolhatta a keresked?herceget. Pedig valahogy hatnom kell rá. A férfi Qarthból érkezett a Selyemfelh? keresked?gályán, tizenhárom másik gálya kíséretében, mintegy válaszul a városlakók imáira. A meereeni kereskedelem gyakorlatilag leállt, mióta véget vetettek a rabszolgaságnak, Xaro viszont rendelkezett az eszk?z?kkel ahhoz, hogy újra mozgásba hozza.
A dobok egyre hangosabban szóltak, a csúcsponton három lány a lángok f?lé sz?kkent, és átfordult a leveg?ben. A férfi táncosok a derekuknál fogva elkapták ?ket, és r?gt?n beléjük is hatoltak. Dany figyelte, ahogy a lányok ívben hátrafeszítik a hátukat, lábukat pedig partnerük derekára kulcsolják, mik?zben a furulyák sírnak, és a férfiak a zene ütemére mozognak bennük. Korábban látott már hasonlót, hiszen a dothrakik is olyan nyíltan párzottak, mint a kancáik és cs?d?reik. Azonban ez volt az els? alkalom, hogy a szeme el?tt ?nt?tték zenébe a vágyat
égett az arca. A bor, gy?zk?dte magát ám valamiért mégis egyfolytában Daario Naharis járt a fejében. A férfi hírviv?je aznap reggel érkezett meg. A Viharvarjak elindultak vissza Lhazarból. A kapitánya már k?zeledett és hozta magával a bárányemberek barátságát. élelem és kereskedelem, emlékeztette magát. Nem hagyott cserben, és nem is fog. Daario majd segít megmenteni a városomat. A királyn? már nagyon vágyott rá, hogy újra lássa az arcát, megsimogassa háromágú szakállát, meséljen neki a problémáiról... de a Viharvarjak még t?bbnapi járóf?ldre voltak, a Khyzai-hágón túl, neki pedig egy birodalmat kellett kormányoznia.
A bíbor pillérek k?z?tt füst terjengett. A táncosok lehajtott fejjel térdre ereszkedtek.
– Leny?g?z? el?adás volt – dicsérte meg ?ket Dany. – Ritkán tapasztalok ilyen kecsességet ilyen szépséget. – Intett Reznak mo Reznaknak, az udvarnagy odasietett hozzá. Kopasz, ráncos fején verejtékcseppek csillogtak. – Kísérd vendégeinket a fürd?be, hogy felfrissíthessék magukat aztán vitess nekik italt és ennivalót.
– Ahogy parancsolod, fényesség.
Daenerys felemelte a kupáját, hogy Irri újrat?lthesse. A bor édes volt, és er?s, illatában keleti f?szerek keveredtek. Sokkal jobb volt, mint azok a ghisi l?rék, amiket mostanában ivott. Xaro alaposan szemügyre vette a tányért, melyet Jhiqui nyújtott felé, és végül elvett róla egy datolyaszilvát. A gyüm?lcs narancsszín? b?re harmonizált az orrában lév? korállal. Beleharapott, és hosszan ízlelgette a falatot.
– Fanyar.
– Nagyuram jobban szeretne valami édeset?
– Az édest?l felkavarodik a gyomrom. A fanyar gyüm?lcs?k és a fanyar asszonyok ízesítik meg az életet. – Xaro harapott még egy falatot, megrágta, lenyelte. – Daenerys, drága királyn?m, el sem tudom mondani, mennyire ?rül?k, hogy ismét társaságod fényében sütkérezhetem. Egy elveszett, ám gy?ny?r?séges gyermek hagyta el Qarthot. Féltem, hogy a végzetébe hajózik, ám most itt találom uralkodóként, egy ?si város úrn?jeként, hatalmas sereggel k?rbevéve, melyet az álmaiból hívott életre.
Nem, inkább vérb?l és t?zb?l.
– Megtiszteltél azzal, hogy elj?ttél. Jó újra látni téged, barátom. – Nem bízom benned, de szükségem van rád. Szükségem van a Tizenhármadra, szükségem van a hajóidra. Szükségem van a mesterségedre.