Dany reménykedett, hogy a keresked? ebben téved. A felszabadítottak nemrég még valóban fegyelmezetlen csürhe volt, de azóta kompániákba szervezte a harcképes férfiakat, és utasította Szürke Férget, hogy faragjon bel?lük katonát. Hadd gondoljon csak amit akar.
– Ha elfelejtetted volna, vannak sárkányaim.
– Valóban? Qarthban ritkán lehetett téged úgy látni, hogy ne ült volna egy sárkány a válladon... ám most úgy látom, ez a formás váll ugyanolyan makulátlan és csupasz, mint az édes kis kebled.
– A sárkányaim megn?ttek, a vállam maradt a régi. Messzire repülnek vadászni. – Hazzea, bocsáss meg. Azon gondolkodott, vajon mennyit tudhat Xaro, miféle pletykákat hallott. – Ha nem hiszed, érdekl?dj Astapor B?lcs Mestereinél a sárkányaimról. – Láttam az egyik rabszolga-keresked? szemét kifolyni az arcára. – Mondd csak, ?reg barátom, miért j?ttél el hozzám, ha nem kereskedni akarsz?
– Ajándékot hoztam szívem királyn?jének.
– Hallgatlak. – Ezúttal milyen csapdát eszeltél ki?
– Az ajándékom az, amiért Qarthban k?ny?r?gtél nekem. Hajók. Tizenhárom gálya várakozik az ?b?lben. A tieid, ha kéred ?ket. Hoztam neked egy flottát, hogy hazavigyen téged Westerosba.
Egy flotta. Ez jóval t?bb volt, mint amiben reménykedni mert, így gyanakodva fogadta. Xaro Qarthban felajánlotta neki harminc hajóját... egyetlen sárkányért cserébe.
– Milyen árat kérsz a hajóidért?
– Semmilyet Már nem vágyom sárkányokra. Amikor a Selyemfelh?m fedélzetén idefelé tartottam, láttam, milyen munkát végeztek Astaporban. A hajók a tieid, drága királyn?m. Tizenhárom gálya, természetesen az evez?s?kkel együtt
Tizenhárom. Hát persze. Xaro egyike volt a Tizenhármaknak. Nem kétséges, meggy?zte társait, hogy mindannyian adjanak egy-egy hajót Túlságosan jól ismerte már a keresked?herceget; semmiképp sem vált volna meg tizenhárom saját hajójától.
– Megfontolom. Ellen?rizhetem a hajókat?
– Egyre gyanakvóbb vagy, Daenerys.
Mindig.
– Egyre b?lcsebb vagyok, Xaro.
– Vizsgáld meg ?ket kedved szerint. Ha meg vagy elégedve, esküdj meg nekem, hogy haladéktalanul elhajózol Westerosra, és a hajók máris a tieid. Esküdj meg a sárkányaidra, a hétarcú istenedre és ?seid hamvaira, aztán menj.
– és ha úgy d?nt?k, hogy várok még egy évet, vagy netán hármat?
Xaro arcára gyászos kifejezés k?lt?z?tt.
– Az nagyon elszomorítana, szívem boldogsága... mert bár fiatalnak és er?snek t?nsz, nem fogsz sokáig élni. Itt nem.
Egyik kezével elhúzza el?ttem a mézesmadzagot, a másikkal megmutatja a korbácsot.
– A yunkaik nem olyan félelmetesek.
– Nem csak a Sárga Városban vannak ellenségeid, óvakodj a hideg szív? és kék ajkú emberekt?l! Két hete sem távoztál Qarthból, amikor Pyat Pree és három másik boszorkánymester elindult utánad Pentosba.
Danyt a hír nem ijesztette meg, sokkal inkább mulattatta.
– Akkor szerencse, hogy kitér?t tettem. Pentost egy fél világ választja el Meereent?l.
– Ez igaz – ismerte el a férfi –, el?bb vagy utóbb azonban eljut hozzájuk a Rabszolga-?b?l királyn?jének híre.
– Rám akarsz ijeszteni? Tizennégy évig félelemben éltem, nagyuram. Mindennap reszketve ébredtem, és minden éjjel rettegve aludtam el... de a félelmeim megsz?ntek azon a napon, amikor kiléptem a t?zb?l. Jelenleg csupán egyetlen dologtól tartok.
– és mi lenne az, szívem királyn?je?
– Lehet, hogy csak fiatal, ostoba lányka vagyok – mondta Dany, és lábujjhegyre állva csókot nyomott a keresked? arcára –, de olyan ostoba nem lehetek, hogy elmondjam neked. Az embereim átvizsgálják a hajóidat, utána megkapod a válaszom.
– Ahogy óhajtod. – Xaro k?nnyedén megérintette Dany meztelen mellét, úgy suttogta: – Hagyd, hogy maradjak, és meggy?zzelek.
Egy pillanatra kísértésbe esett. Talán a táncosok mégis felkeltették a vágyát. Becsukhatnám a szemem, és azt képzelhetném, hogy ? Daario. Egy álom-Daario sokkal biztonságosabb volna, mint a valódi. ám gyorsan félre is s?p?rte a gondolatot.
– Nem, nagyuram. K?sz?n?m, de inkább nem. – Ellépett a férfi mell?l. – Talán majd egy másik éjszakán.
– Egy másik éjszakán. – A keresked? szája szomorúan g?rbült lefelé, de a szemében inkább látszott megk?nnyebbülés, mint csalódottság.
Ha sárkány volnék, átrepülhetnék Westerosra, gondolta Daenerys, miután Xaro távozott. Nem lenne szükségem rá és a hajóira. Azon gondolkodott, hány ember fér el tizenhárom gályán. Három kellett hozzá, hogy ?t és a khalasarját áthozzák Qarthból Astaporba, de ez még azel?tt volt, hogy szert tett nyolcezer Makulátlanra, ezer zsoldosra és a felszabadítottak t?megére. és mihez kezdjek a sárkányokkal?
– Hol vagy, Drogon? – suttogta halkan. Egy pillanatra szinte látta maga el?tt, ahogy átszeli az eget, fekete szárnya eltakarja a csillagokat
Hátat fordított az éjszakának, és az árnyékban várakozó Barristan Selmyre nézett.
– A bátyám egyszer mondott nekem egy westerosi találós kérdést. Ki az, aki mindent hall, mégsem jegyez meg semmit?