óvatosan a patkányokkal, uram! – Bánatos Edd egyik kezében lámpással levezette Jont a lépcs?n. – Félelmetesen tudnak sikoltani, ha az ember rájuk lép. Anyám is hasonló hangokat adott ki még k?ly?kkoromban. Most, hogy jobban belegondolok, volt benne valami patkányra emlékeztet?. Barna haj, apró, gy?ngyszer? szemek, és még a sajtot is szerette. Lehet, hogy farka is volt, bár ezt sosem néztem meg.
A Fekete Vár épületeit f?ld alatti alagutak labirintusszer? hálózata k?t?tte ?ssze, melyet a testvérek csak féregjáratoknak hívtak. Komor és s?tét birodalom volt, ezért nyáron nem is nagyon használták, de amikor fújni kezdtek a téli szelek, és megj?tt a havazás, így lehetett a leggyorsabban mozogni a vár területén. Az intéz?k mostanában kezdték használatba venni. Jon t?bb helyen ég? gyertyákat látott a falikarokban, ahogy visszhangzó léptekkel haladtak a járatban.
Bowen Marsh négy alagút találkozásánál várt rájuk. Vele volt Botfaragó Wick is, a magas, pálcikavékonyságú intéz?.
– Ezek a három fordulóval ezel?tti leltárok. – Marsh felemelt egy vastag papírk?teget. – Ha ?ssze akarjuk hasonlítani a jelenlegi készleteinkkel. Kezdjük a magtáraknál?
Együtt folytatták az utat a f?ld alatt terjeng? szürke félhomályban. Mindegyik raktárhelyiségnek er?s t?lgyfa ajtaja volt, levesestányér méret? lakattal lezárva.
– A lopások nem jelentenek gondot? – érdekl?d?tt Jon.
– Egyel?re nem, de ha j?n a tél, b?lcsen teszed, ha ?r?ket rendelsz ide.
Botfaragó Wick kulcsokat hordott a nyakába akasztott szíjon. Ion számára mindegyik ugyanolyannak t?nt, de Wick valahogy mindig megtalálta a megfelel?t mindegyik ajtóhoz. Amint beleptek, el?vett a tarisznyájából egy ?k?lnyi méret? krétadarabot, és megjel?lt minden hordót, zsákot és ládát, amit megszámoltak, mik?zben Marsh ?sszehasonlította a régi és az új számokat.
A magtárakban zabot, búzát és árpát tároltak, valamint hordókban durva lisztet. A kamrákban füzérekben lógott a hagyma a gerendákról, a polcokat megt?lt?tték a fehér– és sárgarépával, paszternákkal, retekkel teli zsákok. Az egyik helyiségben akkora sajthengerek sorakoztak, hogy két ember kellett a megmozdításukhoz. A másikban tíz láb magasra tornyozták a sózott marhahússal, disznóhússal, birkahússal és t?kehallal teli ládákat. A füst?l? alatt háromszáz sonka és háromezer hosszú, fekete kolbász lógott felakasztva. A f?szerraktárban találtak egész borsot, szegf?szeget és fahéjat, mustármagot, koriandert, zsályát, muskotályzsályát és fodros petrezselymet, valamint hatalmas t?mb?kben sót. Máshol ládákban állt az alma és a k?rte, a szárított borsó, az aszalt füge, t?bb zsáknyi dió és mandula, füst?lt lazac, valamint olajban eltett olívabogyó agyagkorsókban, viasszal lezárva. Az egyik helyiségben találtak tartósított nyúlhúst, mézben eltett szarvascombot, ecetes lében ázó káposztát, céklát, hagymát, tojást és heringet.
Ahogy egyik teremb?l a másikba mentek, a féregjáratok egyre hidegebbnek t?ntek, Jon nemsokára már látta saját lélegzetüket a lámpafényben.
– A Fal alatt vagyunk.
– és nemsokára a belsejében leszünk – tette hozzá Marsh. – A hús nem romlik meg a hidegben. Hosszú tárolásra jobb, mint a sózás.
A k?vetkez? egy rozsdás vasajtó volt, m?g?tte falépcs? vezetett felfelé. Bánatos Edd ment el?re a lámpásával. A tetején egy olyan hosszú folyosót találtak, mint Deres nagycsarnoka, bár a szélessége megegyezett a t?bbi féregjáratéval. A falak jégb?l voltak, és vaskampókat vertek bele. Mindegyik kampóra egy tetemet akasztottak: nyúzott szarvasokat és ?zeket, marhaoldalakat, a mennyezetr?l pedig hatalmas malacok lógtak, valamint fejetlen birkák és kecskék, még lovak és medvék is. Mindent dér borított.
Számolás k?zben Jon bal kezér?l levette a keszty?jét, és megérintette a legk?zelebbi vadhúst. érezte a bizsergést az ujjai hegyében, és amikor visszahúzta a kezét, egy darab b?r ott maradt a húson. Elzsibbadtak az ujjai. Mire számítottál? Egy egész jéghegy van a fejed f?l?tt, t?bb tonna, mint ameddig Bowen Marsh el tud számolni. ám a helyiség még így is hidegebbnek t?nt, mint amit lehetségesnek tartott.
– Rosszabb a helyzet, mint gondoltam, parancsnok – k?z?lte Marsh, miután végzett a számolással. Most még Bánatos Eddnél is komorabbnak t?nt.
Jon éppen arra gondolt, hogy itt van k?rül?ttük a világ ?sszes húsa. Nem tudsz te semmit, Havas Jon.
– Az hogy lehetséges? Nekem úgy t?nik, ez rengeteg élelem.
– Hosszú volt a nyár, b?séges az aratás, a f?ldesurak pedig b?kez?en adományoztak. Ekkora készlettel három évet is áttelelnénk, vagy négyet, ha egy kicsit takarékoskodunk. Most viszont etetnünk kell a király és a királyné embereit, meg a vadakat is... csak Vakondvárosban vagy ezer éhes száj van, és még t?bben érkeznek. Tegnap hárman j?ttek a kapuhoz, el?tte tucatnyian. Ez így nem mehet tovább. Szép és jó, hogy letelepítjük ?ket az Adomány területén, de már túl kés? van a vetéshez. Még év vége el?tt répát és zabkását fogunk enni, azután pedig a saját lovaink vérét isszuk.