– értem. Tegyük fel, hogy megteszem.
– Akkor eljuthatsz Rémvárig – folytatta Jon –, de hacsak a sereged nem gyorsabb, mint a jelz?tüzek fénye vagy a holló r?pte, a várban tudni fognak a k?zeledésedr?l. Ramsay Bolton aztán már k?nnyen elvághatja a visszavonulásod útját, és te ott maradsz a Faltól távol, élelem és menedék nélkül, ellenségekkel k?rülvéve.
– Csak ha feladja a Cailin-árok ostromát.
– A Cailin-árok elesik, miel?tt egyáltalán odaérnél Rémvárhoz. Ha Roose nagyúr egyesíti seregét Ramsay-ével, ?tsz?r?s túler?ben lesznek veled szemben.
– A bátyám nagyobb túler? ellen is gy?z?tt.
– Ráadásul azt feltételezed, hogy a Cailin-árok gyorsan elesik, Havas – vitatkozott Justin Massey –, csakhogy a vasemberek szívós harcosok, és azt hallottam, az árkot még sosem vették be.
– Délr?l A Cailin-ároknál egy kis hely?rség is borzalmas pusztítást tud véghezvinni bármely seregben, amelyik az úton k?zeledik, de a romok északról és keletr?l nagyon k?nnyen megtámadhatóak. – Jon visszafordult Stannishez. – Uram, ez nagyon merész vállalkozás, de a kockázat... – Az éjjeli ?rség nem avatkozik bele. Baratheon vagy Bolton, nekem mindegy. – Ha Roose Bolton rajtatok üt a f?erejével a falai alatt, mindannyian ott veszhettek.
– A kockázat a háború része – jelentette ki Ser Richard Horpe. Karcsú, viharvert arcú lovag volt, párnázott zekéjén a címer három halálfejes lepkét ábrázolt egy csont-és hamumez?n. – Minden csata szerencsejáték, Havas. Az is kockázatot vállal, aki nem tesz semmit.
– Kockázat és kockázat k?zt is van kül?nbség, Ser Richard. Ez... ez túl sok, túl korai, túl távoli. Ismerem Rémvárat. Er?s k?vár, vastag falakkal és masszív tornyokkal. Mivel k?zeleg a tél, biztosan rengeteg készletet halmoztak fel. A Bolton-ház évszázadokkal ezel?tt fellázadt észak királya ellen, és Harlon Stark ostrom alá vette Rémvárat. Két év kellett, mire kiéheztette ?ket. Ha el akarod foglalni, felség, szükséged lesz ostromgépekre, tornyokra, felt?r? kosokra...
– Ostromtornyokat szükség esetén építhetünk – legyintett Stannis. – Ha falt?r? kosok kellenek, ahhoz is találunk fát. Arnolf Karstark szerint alig ?tven ember maradt Rémvárban, ennek fele szolgáló. Egy gyengén védett er?s vár végeredményben gyenge vár.
– ?tven ember egy várban felér ?tszáz ostromlóval.
– Az az emberekt?l is függ – vitatkozott Richard Horpe. – Ezek ?regek és z?ldfül? k?lyk?k, olyanok, akiket a fattyú nem tartott alkalmasnak a csatára. A mieink a Feketevízen edz?dtek, ráadásul lovagok vezetik ?ket
– Te is láthattad, hogy vágtuk át magunkat a vadakon. – Ser Justin hátravetett egy lensz?ke hajtincset. – A Karstarkok megígérték, hogy csatlakoznak hozzánk Rémvárnál, és ott lesznek a mi vadjaink is, háromszáz hadra fogható férfi. Harwood nagyúr megszámolta ?ket, amikor áthaladtak a kapun. és az asszonyaik is harcolnak.
Stannis ingerülten pillantott a lovagra.
– Csak nem értem, ser. Nem akarom, hogy ?zvegyek jajveszékeljenek a nyomomban. A n?k itt maradnak, az ?regekkel, sebesültekkel és gyermekekkel együtt. Túszként biztosítani fogják férjük és atyjuk h?ségét. A vadak alkotják majd az el?védet. A Magnar vezeti az egységet, saját f?n?keivel és ?rmestereivel. El?sz?r azonban fel kell fegyvereznünk ?ket.
Ez a fegyverraktárunk kifosztását jelenti, j?tt rá Jon. élelem és ruha, f?ld és kastélyok, most pedig a fegyverek Minden nappal egyre mélyebbre ránt magával. A szavak talán valóban nem kardok, de a kardok azok kardok.
– ?sszeszedhetek háromszáz dárdát – mondta vonakodva –, és sisakokat is, bár régiek, horpadtak és rozsdásak.
– Páncél? – kérdezte a Magnar. – Lemezvértek? Láncingek?
– Amikor Donal Noye meghalt, elvesztettük a páncélkovácsunkat. – Jon nem folytatta, anélkül is mindenki értette. Ha fémpáncélt adunk a vadaknak, kétszer akkora veszélyt fognak jelenteni a birodalomra.
– Megfelel a keményített b?r is – mondta Ser Godry. – Az els? csata után a túlél?k elszedhetik a halottak felszerelését.
Már aki életben marad addig. Ha Stannis a szabad népet küldi el?re, a legt?bben gyorsan el fognak hullani.