A rémfarkas inkább elfutott.
Jon a Király Tornyában megszabadult fegyvereit?l, majd a király elé járult. A toronyszoba meleg volt, és zsúfolt. Stannis és kapitányai az északot ábrázoló térkép f?lé g?rnyedtek, k?ztük voltak az eltévedt felderít?k is, valamint Sigorn, Thenn ifjú Magnarja bronzlemezekkel meger?sített b?rpáncéljában. Z?rg?vért egy széken ült, a csuklóján lév? fémbilincset piszkálgatta t?redezett, sárgás k?rmével. Barna borosta borította beesett arcát és csapott állát, mocskos haja a szemebe lógott.
– Itt j?n a bátor fiú, aki végzett a ketrecbe zárt, megk?t?z?tt Mance Rayderrel! – kiáltotta, amint meglátta Jont. A vasbilincsébe foglalt, négysz?gletes drágak? v?r?sen izzott. – Tetszik a rubinom. Havas? A szerelem záloga a V?r?s úrn?t?l.
Jon ügyet sem vetett rá, térdet hajtott.
– Felség – jelentette be j?vetelét Devan –, idekísértem Havas nagyurat.
– Látom. Parancsnok, azt hiszem, már ismered a lovagjaimat és kapitányaimat.
– Van szerencsém. – Nagy gondot fordított rá, hogy mindent megtudjon a királyt k?rbevev? nemesekr?l és lovagokról. Mindegyik a királyné embere. Kül?n?snek t?nt számára, hogy a király emberei k?zül senki sincs az uralkodó mellett, de úgy t?nt, ez a dolgok rendje. Ha igaz, amit hallott, a király katonái nagyon feldühítették Stannist Sárkányk?n.
– Ott van bor vagy meleg citromos víz.
– K?sz?n?m, nem kérek.
– Ahogy gondolod. Ajándékom van számodra, Havas nagyúr. – A király Z?rg?vértre mutatott. – ? az.
Melisandre úrn? elmosolyodott.
– Azt mondtad, embereket akarsz, Havas Jon. Azt hiszem, a Csontok Ura pont megfelel? lesz.
Jon elképedt.
– Felség, ebben az emberben nem lehet megbízni. Ha itt tartom, valaki el fogja vágni a torkát. Ha elküld?m felderíteni, visszamegy a vadakhoz.
– Nem én! Végeztem azokkal az átkozott bolondokkal! – Z?rg?vért megtapogatta a rubint a csuklóján. – Kérdezd csak meg a v?r?s boszorkányt, fattyú!
Melisandre néhány halk szót mormolt valami idegen nyelven. A rubin a nyakán lassan lüktetett, és Jon látta, hogy a kisebb k? Z?rg?vért csuklóján szintén felizzik, majd els?tétedik.
– Amíg viseli a k?vet, amely ?sszek?t minket vérben és lélekben, h?ségesen fog szolgálni téged – mondta a v?r?s papn?. – A lángok nem hazudnak, Havas nagyúr.
A lángok talán nem, gondolta Jon, de te igen.
– Majd én elvégzem neked a felderítést, fattyú! – ígérte Z?rg?vért. – B?lcs tanácsokat adok, szép dalokat énekelek, amit csak akarsz. Még harcolok is érted. Csak azt ne kérd, hogy viseljem a k?penyedet.
Nem is vagy rá méltó, gondolta Jon, de tartotta a száját. Semmi jó nem származna bel?le, ha a király el?tt bonyolódna vitába.
– Havas nagyúr, mesélj nekem Mors Umberr?l – mondta Stannis.
Az éjjeli ?rség ebben nem vesz részt, gondolta Jon, de egy bels? hang azonnal azt mondta: a szavak nem kardok.
– A Nagyhordó nagybátyjainak legid?sebbike, Varjúbegynek is nevezik. Egy varjú egyszer halottnak hitte, és kicsippentette a szemét, mire ? elkapta a madarat, és leharapta a fejét. Fiatalkorában félelmetes hír? harcos volt. A fiai a Három Folyónál haltak meg, a feleségét gyermekágyi láz vitte el. Az egyetlen lányát a vadak rabolták el harminc évvel ezel?tt.
– Ezért akarja a fejet – bólintott Harwood Fell.
– Meg lehet bízni ebben a Morsban? – kérdezte Stannis.
Mors Umber térdet hajtott volna?
– Felségednek el?bb meg kéne kérnie, hogy tegyen esküt a szívfája el?tt.
óriás?l? Godry felhorkant.
– El is felejtettem, hogy ti, északiak a fákat istenítitek.
– Miféle isten engedi, hogy a kutyák ráhugyozzanak? – tette hozzá Clayton Suggs, Farring talpnyalója.
Jon úgy d?nt?tt, nem figyel rájuk.
– Felség, megkérdezhetem, hogy az Umberek hajlandóak behódolni neked?
– Az egyik felük, és ?k is csak akkor, ha megfizetem ennek a Varjúbegynek az árat – felelte Stannis ingerülten. – Mance Rayder koponyáját akarja ivókupának, valamint b?nbocsánatot a testvérének, aki délre lovagolt, hogy csatlakozzon Boltonhoz. Valami Szajhavész, vagy mi a neve.
Ser Godry ezen is jót derült.
– Micsoda neveik vannak ezeknek az északiaknak! Ez meg valami ribancnak harapta le a fejét?
Jon fagyos tekintettel végigmérte a lovagot.
– úgy is mondhatjuk. Egy ribancnak, aki ?tven évvel ezel?tt, óvárosban megpróbálta kirabolni. – Bármilyen kül?n?sen is hangzott, az ?reg Fagyos Umber egykor úgy gondolta, legfiatalabb fiából egyszer majd mester lesz. Mors szeretett kérkedni a varjúval, amelyik megfosztotta a szemét?l, de Hither t?rténetét csak suttogva terjesztették... leginkább azért, mert a szajha, akit lefejezett, valójában férfi volt. – Más nemesek is csatlakoztak Boltonhoz?