Sárkányok tánca

– A hódítók egyiket sem hitték, Hegyi Hugor – mondta Ysilla.

 

– Volantis és Valyria emberei aranyketrecbe zárták Garint, és csak gúnyolódtak rajta, amikor az Anyához fohászkodott, hogy sújtson le rájuk. ám az éjszaka folyamán ki?nt?tt a víz, elnyelte ?ket, és attól a naptól fogva nincs nyugvásuk. Még mindig ott vannak a viz alatt, ?k, akik egykor a t?z urai voltak. Hideg leheletük felemelkedik az iszapból, az hozza létre a k?d?t, a húsuk pedig ugyanolyan kérgessé vált, mint a szivük.

 

Tyrion orrcsonkja rettenetesen viszketett. Megvakarta. Az ?regasszonynak igaza lehet. Valami nincs rendben ezzel a hellyel. Mintha megint az árnyékszékben lennék, és apám halálát nézném. ? is meg?rült volna, ha ebben a szürke, zavaros levesben kell elt?ltenie a napjait, mik?zben a húsa és a csontjai lassan k?vé válnak.

 

Ifjú Griff szemlátomást nem osztozott nyugtalanságában.

 

– Hadd j?jjenek csak, majd megmutatjuk nekik, mib?l vagyunk!

 

– Vérb?l és csontból, az Atya és az Anya képmására – felelte Lemore septa. – és megkérlek, hagyd abba a beképzelt hencegést. A kevélység sz?rny? b?n. A k?emberek is kevélyek voltak, és mind?jük k?zül a Leples Nagyúr a legkevélyebb.

 

Az izzó széndarabok h?je pírt varázsolt Tyrion arcára.

 

– Létezik egyáltalán ez a Leples Nagyúr, vagy csak valami mese?

 

– A Leples Nagyúr Garin ideje óta uralja a k?d?t – mondta Yandry. – Némelyek azt állítják, maga Garin az, aki kikelt víz alatti sírjából.

 

– A holtak nem élednek fel – sz?gezte le Félmester Haldon –, és senki nem él ezer évig. Igen, valóban létezik a Leples Nagyúr. Volt már bel?le vagy tucatnyi. Amikor az egyik meghal, újabb veszi át a helyét. A mostani egy kalóz a Baziliszkusz-szigetekr?l, aki azt hitte, a Rhoyne gazdagabb zsákmányt kínál, mint a Nyár-tenger.

 

– Ezt én is hallottam – bólintott Kacsa –, de van egy másik mese, ami jobban tetszik. Eszerint ? nem olyan, mint a t?bbi k?ember, mert eredetileg szobor volt, amíg egy szürke asszony el? nem bukkant a k?db?l, és jéghideg ajkával meg nem csókolta.

 

– Elég! – mordult fel Griff. – Maradjatok már csendben!

 

Lemore septa hirtelen felszisszent.

 

– Mi volt ez?

 

– Hol? – Tyrion nem látott semmit csak a k?d?t.

 

– Valami mozgott, láttam fodrozódni a vizet.

 

– Egy tekn?s – jelentette be vidáman a herceg. – Egy hatalmas roppantó. – El?renyúlt a csáklyával, és ell?kte magukat egy magasra tornyosuló, z?ld obeliszkt?l.

 

A k?d hidegen és nedvesen telepedett rájuk. A szürkeségb?l egy elsüllyedt templom bontakozott ki, ahogy Yandry és Kacsa a csáklyájuknak feszülve végigsétáltak a hajó hosszában, továbblendítve a dereglyét. Elhaladtak egy márványlépcs? mellett, amely a mocsárból kígyózott felfelé, és a leveg?ben ért véget. M?g?tte újabb formák bontakoztak ki: led?lt tornyok, fejetlen szobrok, hatalmas fák, melyek gy?kérzete még a hajónál is nagyobb volt.

 

– Ez volt a folyó leggy?ny?r?bb és leggazdagabb települése – mondta Yandry. – Chroyane, a fesztiválok városa.

 

Túl gazdag, gondolta Tyrion, és túl gy?ny?r?. Soha nem b?lcs dolog megkísérteni a sárkányokat. K?rülvette ?ket a vízbe fúlt város. Valami elrepült a fejük felett, sápadt, b?rrel borított szárnyak kavarták a k?d?t. A t?rpe a nyakát tekergetve próbálta szemügyre venni, de a lény ugyanolyan gyorsan el is t?nt, mint ahogy megjelent.

 

Nem sokkal kés?bb fényt pillantottak meg.

 

– Hajó! – szállt a kiáltás tompán a víz f?l?tt. – Ki vagy?

 

– Szende Sz?z! – kiáltotta vissza Yandry.

 

– Jégmadár! Le vagy fel?

 

– Le. B?r?k és méz, s?r és faggyú!

 

– Fel! Kések és t?k, csipke és vászon, f?szeres bor!

 

– Mi hír Volantisból? – kérdezte Yandry.

 

– Háború j?n! – hangzott a felelet.

 

– Hol? – kiáltott most Griff. – Mikor?

 

– év vége felé! Nyessos és Malaquo sz?vetkeztek, és az elefántok csíkosak lettek! – A hang egyre halkabbá vált, ahogy a másik hajó eltávolodott t?lük. Figyelték, amint a fénye megremeg, majd teljesen elt?nik.

 

– B?lcs dolog kiabálni a k?dben ismeretlen hajóknak? – kérdezte Tyrion. – Mi lett volna, ha kalózok? – Eddig szerencsés útjuk volt, háborítatlanul keltek át az éjszakai T?r-tavon, senki nem látta és nem bántotta ?ket. Kacsa egyszer megpillantott egy hajót, és határozottan állította, hogy Mosdatlan Urdóé, azonban a Szende Sz?z jó szelet kapott, és Urdo – ha ? volt egyáltalán – semmi érdekl?dést nem mutatott irántuk.

 

– A kalózok nem hajóznak be a Bánatba – mondta Yandry.

 

– Csíkos elefántok? – mormolta Griff. – Mit jelenthet ez? Nyessos és Malaquo? Illyrio eleget fizetett Nyessosnak, hogy akár nyolcszor is megvásárolja.

 

– Aranyban vagy sajtban? – kérdezte Tyrion.

 

Griff haragosan meredt rá.

 

George R. R. Martin's books