A hídon álló k?emberek üv?lteni kezdtek, néhányan feléjük mutogattak.
– Haldon, vidd le a herceget! – adta ki az utasítást Griff.
Elkésett. Az ár elkapta ?ket, egyenesen a híd felé sodródtak.
Yandry kid?f?tt a csáklyával, nehogy nekiütk?zzenek a pillérnek. A hajó ett?l oldalra fordult, egyenesen bele egy szürke mohafügg?nybe. Tyrion érezte, ahogy a szálak végigsimítják az arcát, lágyan, akár egy szajha ujjai. Aztán hangos dobbanást hallott hátulról, és a fedélzet olyan hirtelen billent meg, hogy elvesztette az egyensúlyát, és kis híján átbukott a hajó oldalán.
Egy k?ember ugrott a hajóra hatalmas reccsenéssel.
A kabin tetejére érkezett, olyan er?vel, hogy a Szende Sz?z beleremegett, és Tyrion által nem ismert nyelven rájuk üv?lt?tt. Egy másik k?ember is k?vette, ? a kormányrúd mellé zuhant. A vén deszkák darabokra t?rtek, Ysilla felsikoltott.
Kacsa állt hozzá a legk?zelebb. A nagy ember nem vesztegette az id?t azzal, hogy a kardjáért nyúljon, inkább meglendítette a csáklyát, és a k?ember mellére sújtott. A kéretlen vendég beleborult a folyóba, és r?gt?n el is süllyedt, egyetlen hang nélkül.
Griff egy pillanat alatt ott termett a másik mellett, aki dül?ngélve kászálódott le a kabintet?r?l. Jobb kezében karddal, a baljában fáklyával hátraszorította a lényt. Ahogy az áramlat átsodorta a Szende Szüzet a híd alatt, táncoló árnyékuk rávetült a mohával borított falakra. Amikor a k?ember hátrafelé indult volna, Kacsa elállta az útját a csáklyával, el?lr?l pedig Félmester Haldon k?zeledett egy másik fáklyával. Nem maradt más választása, mint szembeszállni Griff-fel. A kapitány villogó pengével sz?kkent oldalra, szikrák r?ppentek, ahol az acél a megk?vesedett, szürke húsba vágott, de a lény karja így is a fedélzetre esett. Griff félrerúgta a végtagot, Yandry és Kacsa pedig már ott is voltak a csáklyákkal. Egyesült er?vel beleszorítottak a k?embert a Rhoyne fekete vizébe.
Addigra a Szende Sz?z eltávolodott a leomlott hídtól.
– Mindet elkaptuk? – kérdezte Kacsa. – Hányan ugrottak le?
– Ketten – felelte reszketve Tyrion.
– Hárman –, mondta Haldon. – M?g?tted!
A t?rpe megfordult, és valóban ott állt.
Az ugrástól az egyik lába darabokra t?rt, nadrágja foszlányai és az alatta lév? szürke hús alól sápadtfehér csont meredt el?. A t?r?tt csontot barnás vércseppek pettyezték, de a lény még így is rendületlenül t?rt el?re Ifjú Griff felé. Keze szürke volt, és merev, ujjai k?zül vér szivárgott, ahogy megpróbálta behajlítani ?ket. A fiú mozdulatlanná dermedve bámulta, mintha mindketten k?b?l lettek volna. Keze a kardja markolatán nyugodott, de úgy t?nt, el is feledkezett róla.
Tyrion kirúgta a k?ly?k lábát, átugrott az ?sszecsukló test f?l?tt, és fáklyájával a k?ember arca felé d?f?tt, amivel kibillentette egyensúlyából a t?r?tt lábán bizonytalanul álló támadót. A merev, szürke kezek kétségbeesetten kaptak a láng felé. A t?rpe utánalépett, folyamatosan lengette a fáklyát, a k?ember szeme felé d?fk?d?tt vele. Még egy kicsit! Csak még egy lépést! Már a fedélzet legszélén jártak, amikor a k?ember váratlanul nekirontott, és kitépte a kezéb?l a fáklyát. A pokolba!
A k?ember elhajította a fáklyát. Halk szisszenés hallatszott, ahogy a fekete víz kioltotta a lángot. A lény felüv?lt?tt. Korábban nyár-szigeteki lehetett; álla és arcának egyik fele már k?vé vált, de b?re éjfekete volt azokon a részeken, ahol még nem szürkült el. Kezén felnyílt a hús, ahol megfogta a fáklyát, vér szivárgott az ?kléb?l, de szemlátomást nem is érezte. Apró k?nnyebbség nekik, gondolta Tyrion. Bár a szürkehám halálos kór volt, láthatóan nem járt fájdalmakkal.
– Félre! – üv?lt?tte valaki a távolban, amire egy másik hang felelt: – A herceg! Védjétek a fiút!
A k?ember kinyújtott kézzel botorkált el?rébb.
Tyrion nekirontott, hogy fel?klelje a vállával.
Mintha egy várfalnak futott volna neki, csakhogy ez a vár t?r?tt lábon állt. A k?ember hátrazuhant, de esés k?zben megragadta Tyriont. Hangos csobbanással zuhantak a folyóba, Rhoyne Anya mindkettejüket elnyelte.