A hirtelen hideg p?r?lyként sújtott le Tyrionra. Süllyedés k?zben érezte, ahogy egy k?kéz matat az arcánál. Egy másik a karjára kulcsolódott, és még mélyebbre vonta a s?tétségbe. Vakon, folyóvízzel teli orral, fuldokolva kapálózott, és megpróbálta lefejteni az ujjakat a karjáról, de azok nem engedtek. Leveg?buborék t?rt el? az ajka k?zül. A világ fekete volt, és egyre feketébbé vált. Nem tudott lélegezni.
Rosszabb halálnemek is vannak a fulladásnál. Igazság szerint ? már rég meghalt, még Királyvárban. Csupán egy kísértet maradt bel?le, egy apró bosszúálló szellem, aki megfojtotta Shaet, és számszeríj vessz?t eresztett Tywin nagyúr beleibe. Senki nem gyászolná azt a lényt, akivé vált. Kísérteni fogom a Hét Királyságot, gondolta süllyedés k?zben. Nem szerettek engem él?ként, hát majd rettegni fognak t?lem halálomban.
Amikor kinyitotta a száját, hogy megátkozza ?ket, mindannyiukat, fekete víz t?lt?tte meg a tüdejét, és a s?tétség ?sszezárult k?rül?tte.
Davos
– Urunk most fogad, csempész.
A lovag ezüstszín páncélt viselt, lábszárvéd?jét és keszty?jét tengeri hínárra emlékeztet?, festett mintázat borította. A karja alatt tartott sisak a sell?király fejét formázta, igazgy?ngy koronával és apró, hegyes, gagátból és jádéból kialakított szakállal. A férfi saját szakálla szürke volt, akár a téli tenger.
– Megtudhatom a neved, ser?
– Ser Marlon Manderly. – Egy fejjel lehetett magasabb Davosnál, és vagy harminc fonttal nehezebb. Palaszürke szemével megvet?en nézett a Hagymalovagra, és a hangjából is megvetés csendült. – Wyman nagyúr unokatestvére vagyok, és a hely?rség parancsnoka. K?vess!
Davos k?vetként érkezett Fehérrévbe, de fogolyként kezelték. Szállása nagy, szell?s és kényelmesen berendezett volt, de az ajtaja el?tt ?r?k álltak. Ablakából a várfalon kívül látta Fehérrév utcáit, de ki nem engedték. A kik?t?re is rálátott, végignézhette a Vidám Bába távozását. Casso Mogat három helyett négy napot várt, miel?tt elindult Azóta két hét telt el.
Manderly nagyúr házi test?rségének tagjai kékesz?ld gyapjúk?penyt viseltek, és dárda helyett háromágú ezüstszigonyt hordtak. El?tte és m?g?tte is lépdelt egy, valamint mindkét oldalán. Elsétáltak száznyi ?si gy?zelem kifakult zászlai, t?r?tt pajzsai és rozsdás kardjai, valamint számos repedezett, féregrágta fafigura mellett, melyek valaha valószín?leg hajók orrát díszíthették.
A város urának nagytermét az ajtónál két márványsell? vigyázta, Halláb kisebb unokatestvérei. Ahogy az ?r?k kinyitották az ajtót, egy herald az ?reg deszkapadlóhoz koppintottá botja végét.
– Ser Davos, a Tengerjáró-házból! – jelentette be cseng? hangon.
Akárhányszor is járt Fehérrévben, Davos még soha nem jutott be az újvárba, még kevésbé a Sell?csarnokba. A terem falait és mennyezetét ravaszul ?sszeillesztett deszkák alkották, melyeket a tenger lényeinek festett ábráival díszítettek. Mik?zben az emelvény felé k?zeledtek, Davos megcsodálta a tengeri hínár fekete nyúlványai és megfulladt tengerészek csontjai k?z?tt rejt?z? festett rákokat, kagylókat és tengeri csillagokat. Az oldalsó falakon fakó cápák cirkáltak a festett kékesz?ld mélységben, a sziklák és a hajóroncsok k?z?tt pedig angolnák és polipok bújtak meg. A magas, boltíves ablakok k?z?tt heringek és t?kehalak rajai úszkáltak. Még magasabban, ahol a szarufákról régi halászhálók lógtak, a tenger felszínét ábrázolták. Jobbra egy hadigálya úszott a felkel? nap el?tt, balra tépett vitorlájú, ?reg kogga sodródott a viharban. Az emelvény m?g?tt, a festett hullámok alatt egy kraken és egy leviatán vívott élethalálharcot.
Davos abban reménykedett, hogy négyszemk?zt beszélhet Wyman Manderlyvel, de tele volt a terem. A falak mentén legalább ?tsz?r annyi n? állt, mint férfi; a férfiak hosszú, szürke szakállat viseltek, vagy még túl fiatalnak t?ntek a borotválkozáshoz. Voltak k?ztük septonok is, valamint fehér és szürke k?penyes szent n?vérek. A helyiség túlsó végében tucatnyi férfi csoportosult a Frey-ház kék és ezüstszürke ruháiban. A hasonlóságot k?ztük még egy vak ember is k?nnyedén meg tudta volna állapítani; néhányan az Ikrek címerét viselték, a híddal ?sszek?t?tt két tornyot.
Davos már jóval azel?tt megtanult olvasni az emberek arcáról, hogy Pylos mestert?l elsajátította az írás tudományát. Ezek a Freyek legszívesebben holtan látnának, állapította meg egyetlen pillantásból.