Wyman Manderly halványkék szeméb?l sem olvasott ki semmi jót. Az uraság párnázott trónja elég széles volt hozzá, hogy három átlagos termet? ember is elférjen benne, Manderly azonban még így is majdnem kifolyt bel?le. A nemes leeresztett vállal, széttárt lábbal süppedt a székébe, kezei a trón karfáján nyugodtak, mintha nem bírná el a súlyukat. Kegyes istenek, gondolta Davos, amikor megpillantotta Wyman nagyúr arcát, ez az ember félig halott. B?re fakó, szürkés árnyalatú volt.
A királyok és a tetemek mindig vonzzák a látogatókat, tartotta a régi mondás. Manderly esetében sem volt ez másként. A trónszék bal oldalán egy pirospozsgás arcú, húsos ajkú, aranysz?ke mester állt, k?vérségben nem sokban maradt el urától. Ser Marlon elfoglalta az ?t megillet? helyet Manderly nagyúr jobbján. A szék el?tt, egy párnázott padon g?mb?lyded, rózsás arcú nemesh?lgy foglalt helyet, m?g?tte pedig két fiatalabb n? állt, a kinézetük alapján testvérek. Az id?sebbik hosszú lófarokba fogta barna haját, húga pedig, aki nem lehetett t?bb tizen?t évesnél, ízléstelen z?ldre festette fürtjeit.
Senki nem tisztelte meg Davost azzal, hogy a nevén szólítsa. A mester szólalt meg els?ként.
– Wyman Manderly, Fehérrév ura, a Fehér T?r ?re, a Hit Pajzsa, a Kisemmizettek Védelmez?je, a Mander grófja, a Z?ld Kéz Rendjének lovagja el?tt állsz. A Sell?csarnokban az a szokás, hogy a vazallusok és kérelmez?k letérdelnek.
A Hagymalovag bizonyára térdet hajtott volna, de a Király Segít?je ezt nem tehette meg, hiszen azzal elismerné, hogy a király, akit szolgál, alacsonyabb rangú, mint ez a k?vér nagyúr.
– Nem kérelmez?ként j?ttem – felelte –, és ha kell, én is sorolhatok néhány címet. Záporerd? ura, a Keskeny-tenger Admirálisa, a Király Segít?je.
A telt h?lgy a padon a szemét forgatta.
– Egy admirális hajók nélkül, egy segít? kéz, ujjak nélkül, egy trón nélküli király szolgálatában. Vajon lovag áll el?ttünk, vagy csupán egy gyermeteg talányra adott válasz?
– ? üzenethozó, lányom – felelte Wyman nagyúr –, egy romlott szagú hagyma. Stannisnek nem tetszett a válasz, amit a hollók vittek neki, ezért küldte ezt a... csempészt. – Zsírpárnáiba süppedt szemével Davosra sandított. – Azt hiszem, már jártál a városunkban, pénzt vettél el a zsebünkb?l, és ételt az asztalunkról. T?lem vajon mennyit loptál?
Nem eleget ahhoz, hogy egyetlen étkezésed is kimaradjon.
– Viharvégen megfizettem a csempészmúltamért, nagyuram. – Davos lehúzta a keszty?jét, és felemelte megr?vidített ujjú bal kezét.
– Négy ujjhegy egy egész életen át tartó tolvajlásért? – kérdezte a padon ül? n?. Haja sárga volt, arca kerek, húsos és rózsaszín. – Olcsón megúsztad, Hagymalovag.
Davos ezt nem is tagadhatta.
– Ha nagyuramnak is megfelel, szeretnék magánkihallgatást kérni.
A nagyúrnak nem felelt meg.
– Nincsenek titkaim sem rokonaim, sem h?séges nemeseim és lovagjaim el?tt, akik mindannyian jó barátaim.
– Nagyuram – er?sk?d?tt Davos –, nem szeretném, ha szavaimat ?felsége ellenségei is hallanák... vagy a tieid.
– Stannisnek talán vannak ellenségei ebben a csarnokban, nekem nincsenek.
– Azok sem, akik lemészárolták a fiadat? Ezek a Freyek ott voltak a vendéglátók k?z?tt a V?r?s Nászon.
Az egyik Frey el?relépett, egy magas, karcsú lovag, simára borotvált arccal, de olyan vastag bajusszal, mint egy myri t?r.
– A V?r?s Nász az Ifjú Farkas m?ve volt. A szemünk el?tt változott fenevaddá, és szétmarcangolta szegény, félesz? Csengetty?s kuzinom torkát. Nemes atyámat is meg?lte volna, ha Ser Wendel nem áll az útjába.
Wyman nagyúr a k?nnyeit nyeldeste.
– Wendel mindig is bátor fiú volt. Nem lep meg, hogy h?sként ment el.
Davost elképesztette az arcátlan hazugság.
– Tehát azt állítod, Robb Stark ?lte meg Wendel Menderlyt? – kérdezte a Freyt.
– és másokat is. K?ztük volt a fiam, Tytos is, valamint a lányom férje. Amikor Stark farkassá változott, az északiak is átalakultak. Mindegyikük?n rajta volt a fenevad jele. K?ztudott, hogy a vargok harapással új vargokat teremthetnek. A testvéreimmel nem tehettünk mást, meg?ltük ?ket, miel?tt ?k végeztek volna mindannyiunkkal.
A fickó gúnyosan vigyorgott a meséje el?adása k?zben. Davos legszívesebben késsel faragta volna le az arcáról.
– Megtudhatom a neved, ser?
– Ser Jared a Frey-házból.
– Jared a Frey-házból, hazugnak nevezlek!
Ser Jaredet ez láthatóan szórakoztatta.
– Sokan sírnak, amikor hagymát vágnak, de én sosem voltam ilyen gyenge. – Acél súrlódott a b?rh?z, ahogy el?húzta a kardját. – Ha valóban lovag vagy, ser, védd meg a rágalmadat!
Wyman nagyúr szeme felpattant.
– A Sell?csarnokban nem lesz vérontás! Tedd el a pengéd, Ser Jared, kül?nben távoznod kell a színem el?l!
Ser Jared engedelmeskedett.
– Uraságod házában uraságod szava a t?rvény... de még a távozása el?tt elszámolok ezzel a hagymaúrral.