és Rhaegar Frey folytatta:
– Gyászt és halált, úgy bizony... ez a hagymaúr pedig még t?bbet hoz majd rád a bosszúról tartott beszédével. Nyisd ki a szemed, ahogy nagyapám is megtette! Az ?t Király Háborúja véget ért. Tommen a királyunk, az egyetlen királyunk. Segítenünk kell neki bek?t?zni ennek a szomorú háborúnak a sebeit. Robert valódi fiaként, a szarvas és az oroszlán ?r?k?seként ?t illeti a Vastrón.
– B?lcs és igaz szavak – bólintott Wyman Manderly.
– Nem azok! – toppantott haragosan Wylla.
– Csend legyen, engedetlen gyermek! – dorgálta meg Leona úrn?. – A fiatal lányoknak nem az a feladata, hogy fájdalmat okozzanak a fülnek, hanem hogy kedvesek legyenek a szemnek! – Megragadta a lány copfját, és kirángatta a csarnokból visító áldozatát. Ott megy az egyetlen sz?vetségesem a teremben, gondolta Davos.
– Wylla mindig is akaratos gyermek volt – mondta a n?vére szinte bocsánatkér?en. – Attól tartok, feleségként is az lesz.
Rhaegar megvonta a vállát.
– A házasság majd megszelídíti, efel?l nincs kétségem. Er?s kéz kell hozzá, és utána már egy csendes szó is megteszi.
– Ha nem, még mindig ott vannak a csendes n?vérek. – Wyman nagyúr megmoccant a székében. – Ami pedig téged illet, Hagymalovag, elég áruló szót hallottam egy napra. Rá akartál venni, hogy kockára tegyem a városomat egy hamis királyért és egy hamis istenért. Azt akartad, áldozzam fel egyetlen fiam életét, csak hogy Stannis Baratheon beletehesse a ráncos hátsóját egy trónszékbe, amihez semmi joga sincs. Nem fogom megtenni. Sem érted, sem az uradért. Senkiért. – Fehérrév ura lassan talpra állt. Az er?feszítést?l nyakig elv?r?s?d?tt. – Te még mindig csak egy csempész vagy, ser, aki azért j?tt, hogy elrabolja az aranyamat és a véremet. Elvitted volna magaddal a fiam fejét. Azt hiszem, inkább én veszem el a tiédet, ?rség! Fogjátok el ezt az embert!
Miel?tt Davos egyáltalán megmozdulhatott volna, máris ezüstszigonyok vették k?rül.
– Nagyuram, én k?vet vagyok!
– Valóban? úgy osontál be a városomba, mint valami csempész. Azt mondom, nem vagy te sem nemes, sem lovag, sem k?vet, csak tolvaj és kém, hazugságok és áruló szavak terjeszt?je. Legszívesebben kitépném egy forró fogóval a nyelved, és elküldenélek Rémvárba, hogy megnyúzzanak. Az Anya azonban k?ny?rületes, így én is az vagyok. – Ser Marionra nézett. – Kuzin, vigyétek ezt az embert a Farkasodúba, vágjátok le a fejét és mindkét kezét. Azt akarom, hogy elém hozzátok ?ket még vacsora el?tt. Egy falat sem megy le a torkomon, amíg nem látom karóra t?zve ennek a csempésznek a fejét, egy hagymával a hazug szájában!
B?z?s
Adtak neki egy lovat és egy zászlót, puha gyapjúzekét, meleg sz?rmek?penyt, és szabadon engedték. Most az egyszer nem b?zl?tt.
– Gyere vissza azzal a várral – mondta neki Táncolj Damon, mik?zben a nyeregbe segítette a reszket? B?z?st –, vagy próbáld ki, milyen messzire juthatsz, miel?tt elkapunk. Tudod, hogy urunk menynyire szereti az ilyesmit. – Ráhúzott a korbácsával a ló hátsójára, mire a vén gebe felnyerített, és lassan mozgásba lendült.
B?z?s nem mert visszanézni, mert félt, hogy Damon, Sárga Dick és Morgó utánaj?nnek, hogy mindez csak Ramsay nagyúr egy újabb tréfája volt, valami kegyetlen próba, hogy megnézzék, mihez kezd, ha kap egy lovat, és szabadon engedik. Azt hiszik, menekülni fogok? A ló ?reg és beteg pára volt, lába alig tartotta, szemmel láthatóan éhezett; esélye sem lehetett rá, hogy lehagyja Ramsay nagyúr és emberei pompás hátasait. Ramsay ráadásul semmit sem szeretett jobban, mint a zsákmány friss nyomára engedni kopóit.
Emellett hová is futhatott volna? M?g?tte terült el a tábor, tele Rémvár embereivel, a Patakvidékr?l érkezett Ryswellekkel és k?ztük a hantvégiekkel. A Cailin-ároktól délre újabb sereg k?zeledett az úton, Boltonok és Freyek meneteltek Rémvár zászlaja alatt. Az úttól keletre húzódott a komor, kietlen tengerparti rész, nyugatra pedig a Nyak mocsárvidéke terült el kígyókkal, gyíkoroszlánokkal és a mérgezett nyilat használó lápi ?rd?g?kkel.
Nem menekülhetett. Nem is tudott volna.
Meg kell szereznem neki a várat. Meg is fogom. Muszáj!
Szürke nap volt, nyirkos és k?d?s. A szél délr?l fújt, nedvesen, akár egy csók. A Cailin-árok romjai a reggeli k?d foszlányai ellenére is kivehet?ek voltak a távolban. Lova lépésben k?zelítette meg, patái halk, nedves loccsanásokkal szakadtak el a z?ldesszürke sártól.
Jártam már erre. Veszedelmes gondolat volt, azonnal meg is bánta.