A nagyterem s?tét k?csarnok volt, magas mennyezet? és huzatos, tele gomolygó füsttel, a falakat fakószín? zuzmó n?tte be. A hosszú évek használatától elfeketedett t?zg?d?rben er?tlen t?zegt?z égett. A helyiséget bet?lt?tte egy hosszú, k?b?l faragott asztal, talán már évszázadok óta állhatott ott. Itt ültem én is, amikor utoljára itt jártam, emlékezett vissza. Robb ült az asztalf?n, jobbján a Nagyhordóval, a balján Roose Boltonnal. A Gloverek Helman Tallhart mellett foglaltak helyet, velük szemben Karstark a fiaival
Most két tucat vasember ivott az asztalnál. Néhányan felnéztek rá tompa, k?d?s tekintetükkel, amikor belépett, a t?bbiek ügyet sem vetettek rá. Senkit nem ismert k?zülük. Néhányan ezüst t?kehalat formázó csattal fogták ?ssze k?penyüket. A Coddokat a Vas-szigeteken nem tartották sokra; a férfiak állítólag gyávák voltak, és tolvajok, a n?k pedig saját apjukkal és testvéreikkel háltak. Nem lepte meg, hogy a nagybátyja pont ?ket hagyta hátra, amikor a Vasflotta hazaindult. Ez sokkal k?nnyebbé teszi a feladatomat.
– Ralf Kenning halott – jelentette be. – Ki itt a parancsnok?
A férfiak üres tekintettel meredtek rá. Valaki felnevetett, egy másik kik?p?tt. Végül az egyik Codd válaszolt.
– Ki kérdi?
– Balon nagyúr fia. – B?z?s, a nevem B?z?s, rímel arra, hogy h?v?s. – Ramsay Bolton, Szarverd? és Rémvár urának utasítására j?ttem, aki foglyul ejtett Deresben. A serege t?letek északra várakozik, az apjáé pedig délre, de Ramsay nagyúr hajlandó k?ny?rületet mutatni, ha átadjátok neki a Cailin-árkot még naplemente el?tt. – El?húzta a levelet, amit adtak neki, és odadobta az asztalra.
Az egyik vasember felvette, megfordította, és megpiszkálgatta a rózsaszín pecsétet.
– Pergamen – szólalt meg néhány pillanat múltán. – Mire jó ez? Nekünk sajtra és húsra van szükségünk.
– Talán acélt akartál mondani – mondta a mellette ül?, szürke szakállú férfi, akinek az egyik karja csonkban végz?d?tt. – Kardokat és fejszéket. Meg persze íjakat, vagy száz darabot, emberekkel együtt, akik kil?vik a nyílvessz?ket.
– A vas szül?ttei nem adják meg magukat! – sz?gezte le egy harmadik hang.
– Ezt k?z?ld apámmal. Balon nagyúr térdet hajtott, amikor Robert átt?rte a falát, máskül?nben meghalt volna. Veletek is ugyanez lesz, ha nem adjátok meg magatokat. – A pergamenre mutatott. – T?rjétek fel a pecsétet, és olvassátok el, mi van benne. Ez nem holmi fortély, Ramsay nagyúr a saját kezével írta. Ha átadjátok a kardotokat, és velem j?tt?k, kaptok rendes ételt, és háborítatlanul elvonulhattok
K?vespartra, ahol kereshettek egy hajót, amelyik hazavisz titeket. Máskül?nben meghaltok.
– Ez fenyegetés akar lenni? – Az egyik Codd felállt. Hatalmas termet? férfi volt kidülled? szemmel, széles szájjal és halottfehér b?rrel. úgy nézett ki, mintha az apja annak idején egy halat ejtett volna teherbe, de hosszúkardot viselt. – Dagon Codd nem adja meg magát senkinek!
Ne, kérlek, hallgatnod kell rám! A gondolat, hogy mit tesz vele Ramsay, amennyiben a hely?rség kapitulációjának híre nélkül tér vissza a táborba, kis híján elég volt hozzá, hogy a nadrágjába vizeljen. B?z?s, B?z?s, rímel arra, hogy düh?s.
– Ez a válaszotok? – Saját maga számára is sután csengtek a szavai. – Ez a t?kehal beszél mind?t?k nevében?
Az ?r, aki idekísérte, már korántsem volt olyan magabiztos.
– Victarion azt az utasítást adta, hogy tartsuk a várat, a saját fülemmel hallottam. Tartsatok ki, amíg visszatérek, ezt mondta Kenningnek.
– úgy van – bólintott a félkez?. – Ezt mondta. El kellett mennie a királyválasztó gy?lésre, de megesküd?tt, hogy visszaj?n, homlokán az uszadékfa koronával és ezer emberrel.
– A nagybátyám soha nem j?n vissza – k?z?lte B?z?s. – A királyválasztáson a bátyját, Euront koronázták meg, és a Varjúszem?nek más háborúkat kell megvívnia. Azt hiszitek, a nagybátyám tart benneteket valamire? Tévedtek. Titeket hagyott hátra meghalni. Ugyanúgy szabadult meg t?letek, ahogy a csizmájára tapadt sarat kaparja le, amikor partra száll.
Szavai elérték a kívánt hatást. Látta a szemükben, ahogy egymásra néztek, ahogy ?sszevonták a szem?ld?küket kupáik felett. Mindannyian féltek, hogy sorsukra hagyták ?ket, de én kellettem, hogy a félelem bizonyosságba forduljon, ?k nem a híres kapitányok leszármazottai, nem is a Vas-szigetek nagy házainak sarjai, csupán alattvalók és sófeleségek fiai.
– Ha megadjuk magunkat, elmehetünk? – kérdezte a félkez?. – Ez van a levélben? – Megb?kte a továbbra is felt?retlen pecsét? pergament.
– Olvasd el magad – felelte B?z?s, bár majdnem biztos volt benne, hogy egyikük sem tud olvasni. – Ramsay nagyúr tisztességesen bánik a foglyaival, amíg azok is betartják az ígéretüket. – Csupán a kezemr?l és a lábamról vágta le az ujjakat, amikor a nyelvemet is kitéphette volna, vagy lenyúzhatta volna a lábamról a b?rt a sarkamtól a combomig. – Adjátok át neki a kardotokat, és életben maradtok.
– Hazudsz! – Dagon Codd kardot rántott. – Te vagy az, akit k?p?nyegforgatónak hívnak! Miért hinnénk az ígéreteidnek?