Részeg, j?tt rá B?z?s, a s?r beszél bel?le.
– Higgy, amit akarsz. én elhoztam Ramsay nagyúr üzenetét, most pedig vissza kell térnem hozzá. Vacsorára vaddisznó lesz répával, amit er?s v?r?sborral fogunk le?blíteni. Akik velem tartanak, azokat szívesen látjuk a lakomán. A t?bbiek egy napon belül meghalnak. Rémvár ura a t?ltésúton hozza fel a lovagjait, míg a fia északról támad titeket. Senkinek sem kegyelmeznek. Azok lesznek a szerencsések, akik harc k?zben esnek el, mert a t?bbieket átadják a lápi ?rd?g?knek.
– Elég! – vicsorgott Dagon Codd. – Azt hiszed, szavakkal megrémítheted a vas szül?tteit? T?nés innen! Szaladj vissza az uradhoz, miel?tt saját kiontott beleiddel etetlek meg!
Talán mondott volna még mást is, de hirtelen elkerekedett a szeme. Hangos koppanással egy dobófejsze ágyazódott a homloka k?zepébe. Elejtette a kardját, majd rángatózni kezdett, akár egy horogra akadt hal, végül arccal el?re az asztalra borult.
A félkez? hajította a fejszét. Ahogy felállt, már ott volt egy másik a kezében.
– Ki szeretne még meghalni? – kérdezte a t?bbieket. – Csak szólaljon meg, és majd én gondoskodom róla. – Vékony, v?r?s vérpatakok futottak szét a k?asztalon Dagon Codd feje alól. – Ami engem illet, élni akarok, nem pedig itt megrohadni.
Valaki belekortyolt a s?rébe. Egy másik az asztalra borította kupája tartalmát, hogy elmosson vele egy vércsíkot, miel?tt túl k?zel érne hozzá. Senki nem szólalt meg. Amikor a félkez? visszat?zte az ?vébe a fejszét, B?z?s tudta, hogy nyert. Kis híján ismét embernek érezte magát. Ramsay nagyúr elégedett lesz velem.
Saját kez?leg engedte le a krakenes zászlót, ügyetlenkedett vele egy keveset hiányzó ujjai miatt, és hálás volt azokért, amelyeket Ramsay nagyúr meghagyott neki. A délután nagyobbik része ráment, mire a vas szül?ttei felkészültek a távozásra. T?bben voltak, mint gondolta – negyvenheten a Kaputoronyban, és további tizennyolcan a Részeges Tornyában. Ketten olyan k?zel álltak a halálhoz, hogy már nem maradt számukra remény, másik ?t annyira legyengült, hogy nem tudott gyalogolni. Vagyis ?sszesen ?tvennyolc harcképes ember maradt
Bármilyen rossz állapotban is voltak, háromszor annyival végezhettek volna, ha Ramsay nagyúrnak meg kell rohamoznia a romokat. Jól tette, hogy engem küld?tt, mondta magában B?z?s, mik?zben felkapaszkodott a gebére, hogy kivezesse a viharvert csapatot a mocsaras f?ld?n át az északiak táborhelyéig.
– Hagyjátok itt a fegyvereiteket – mondta a foglyoknak. – Kardokat, íjakat, t?r?ket. Ha fegyveres embert látnak, szó nélkül meg?lik.
Háromszor annyi ideig tartott nekik megtenni a távolságot, mint amikor B?z?s egyedül j?tt A négy mozgásképtelen embernek durva hordágyakat r?gt?n?ztek, az ?t?diket a fia cipelte a hátán. Nagyon lassan haladtak, és a vas szül?ttei mindvégig tisztában voltak vele, mennyire sebezhet?ek, mivel b?ven a lápi ?rd?g?k mérgezett nyilainak l?távolságán belül voltak. Ha meghalok, hát meghalok. B?z?s csak azért imádkozott, hogy az íjász értse a dolgát, hogy a halála gyors és tiszta legyen. Férfihoz ill? halál legyen, ne olyan, amilyen Ralf Kenningnek jutott.
A félkez? férfi a menet elején lépdelt, er?sen bicegett. Szolga Adracknak hívták, egy sziklafeleséget és három sófeleséget hagyott hátra Nagy-Wyken.
– A négyb?l három visel?s volt, amikor kihajóztunk – kérkedett –, és a Szolgák gyakran kettesével j?nnek. Az els? dolgom lesz, amikor hazaérek, hogy megszámolom az új fiaimat. Talán az egyiket rólad nevezem el, nagyuram.
Igen, nevezd csak B?z?snek, és ha rosszalkodik, vágd le egy lábujját, és etess vele patkányt. Elfordította a fejét, k?p?tt egy nagyot, és azon gondolkodott, nem Ralf Kenning járt-e jól.
Mire felt?nt el?ttük Ramsay nagyúr tábora, már k?nny? es? szitált a palaszürke égb?l Egy ?rszem csendesen figyelte k?zeledésüket. Az es? hatására a leveg? megtelt a tábortüzek füstjével. Lovasok csapata állt be m?géjük, élük?n egy lófejes pajzsot tartó fiatal nemessel. Ryswell nagyúr egyik fia, ismerte fel B?z?s. Roger, vagy talán Rickard. Sosem tudta ?ket megkül?nb?ztetni egymástól.
– Ez az ?sszes? – kérdezte a lovas gesztenyebarna hátasáról.
– Akik nem haltak meg, nagyuram.
– Azt hittem, t?bben lesznek. Háromszor indítottunk rohamot, és mindháromszor visszavertek minket.
A vas szül?ttei vagyunk, gondolta hirtelen támadt büszkeséggel, és fél szívverésnyi id?re ismét herceg volt, Balon nagyúr fia, Pyke vére.