Másnap reggel Ramsay nagyúr három futárt küld?tt le a t?ltésúton, hogy megvigyék apjának a hírt: az út szabad. A Kaputoronyra kit?zték a Boltonok megnyúzott emberét, pontosan ugyanoda, ahonnan B?z?s bevonta Pyke arany krakenjét A rothadó palánkokból álló út mentén karókat vertek le mélyen a laza, mocsaras talajba, és ezekre t?zték fel a vért?l cs?p?g? holttesteket Hatvanhárom, nagyon jól tudta. Hatvanhárman vannak. Az egyiknek hiányzott a fél keze, egy másiknak pergamentekercset tettek a fogai k?zé, az iraton jól látszott a felt?retlen pecsét.
Három nappal kés?bb Roose Bolton seregének el??rse felbukkant a romok k?z?tt, és elhaladt a komor ?rszemek mellett – négyszáz lovas Frey kékben és szürkében, dárdájuk hegye megcsillant, amikor a napsugarak átt?rtek a felh?k k?z?tt. A menetet Walder nagyúr két fia vezette. Egyikük megtermett, el?reugró állkapcsú, dagadó izmú férfi volt, társa hegyes orrához és éhes tekintet?, k?zel ül? szempárjához ritkás, az er?tlen állat alig-alig takaró, barna szakáll és kopasz fej társult. Hosteen és Aenys. Megismerte ?ket, miel?tt a nevüket fel tudta idézni. Hosteent bikaszer?, nehezen felhergelhet?, ám azután féktelen haragú férfiúként ismerték, a szóbeszéd szerint Walder nagyúr legkiválóbb harcosa. Kettejük k?zül Aenys az id?sebb, a kegyetlenebb és a ravaszabb – inkább parancsnok, mint kardforgató. Mindketten harcedzett veteránok hírében álltak.
Az el??rs után érkeztek az északiak, viharvert zászlóik lobogtak a szélben. B?z?s figyelte vonulásukat. A legt?bben gyalogoltak, és nem voltak túl sokan. Emlékezett a hatalmas seregre, amelyik délnek indult Deres rémfarkasos zászlaja alatt. Huszonnégyezer kard és dárda vonult háborúba Robb-bal, vagy k?zel annyi, de minden tízb?l csak kett? tért vissza, és azok is jórészt Rémvár emberei voltak.
Az oszlop k?zepén, ahol legnagyobb volt a tolongás, vérv?r?s, párnázott b?rzekét és s?tétszürke páncélt visel? férfi lovagolt Hónaljvéd?it emberi fej formájúra kovácsolták, az arcok néma sikolyba merevedtek. Válláról rózsaszín, v?r?s vércseppekkel hímzett gyapjúk?peny lógott, zárt sisakja csúcsán v?r?s selyemszalagokat lobogtatott a szél. Roose Boltont semmilyen mocsárlakó nem fogja meg?lni egy mérgezett nyílvessz?vel gondolta B?z?s, amikor megpillantotta. M?g?tte zárt hintó z?tyk?l?d?tt, hat er?s ló húzta, el?l-hátul számszeríjászok ?rizték. Utasát s?tétkék bársonyfügg?ny?k rejtették a kíváncsi tekintetek el?l.
Jóval hátrébb j?ttek a készletekkel és hadizsákmánnyal megrakott társzekerek, valamint a sebesülteket és nyomorékokat szállító kocsik. Leghátul pedig még t?bb Frey. Legalább ezer vagy talán még t?bb is: íjászok, dárdások, kaszával és kihegyezett karóval felfegyverzett parasztok, szabadlovasok és lovas íjászok, valamint még száz lovag.
A nyak?rves, megláncolt, újból rongyokba ?lt?ztetett B?z?s a t?bbi kutyával együtt k?vette Ramsay-t, amikor a nemes el?relovagolt k?sz?nteni atyját. ám ahogy a s?tét páncélos lovas levette a sisakját, az alóla el?bukkanó arc nem az volt, amelyet B?z?s már jól ismert Ramsay képér?l leolvadt a mosoly, szeme düh?sen villant.
– Mit akar ez jelenteni?
– Csak egy kis el?vigyázatosság – suttogta Roose Bolton a lefügg?ny?z?tt hintóból el?lépve.
Rémvár ura nem sokban hasonlított fattyú fiára. Arca simara borotvált, hibátlan b?r?, átlagos volt, nem lehetett jókép?nek mondani, de csúnyának sem. Bár Roose t?bb csatában is részt vett, egyetlen forradást sem viselt. Már jóval túl járt a negyvenen, de a ráncok eddig elkerülték, egyetlen apró red? alapján sem lehetett k?vetkeztetni a korára. Ajka olyan keskeny volt, hogy amikor ?sszeszorította a száját, szinte teljesen elt?nt. Kortalanságot, állandóságot árasztott magából; Roose Bolton arcán a harag és az ?r?m ugyanúgy festett. Egyedül a szemében hasonlított Ramsay-re. Mint két jégdarab. B?z?s elt?prengett, vajon Roose Bolton szokott-e sírni. és ha igen, a k?nnyeket hidegnek érzi az arcán?
Egyszer egy Theon Greyjoy nev? fiú élvezettel ékel?d?tt Boltonon, amikor együtt ültek Robb Stark haditanácsában, gúnyt ?z?tt lágy hangjából, és tréfás megjegyzéseket tett a piócáira. Az a fiú ?rült volt. Egy ilyen emberrel nem lehet gúnyolódni. Csak rá kellett néznie Boltonra, hogy tudja: a nemes egyetlen rózsaszín lábujjába t?bb k? ny?rtelenség szorult, mint az ?sszes Freybe együttvéve.
– Atyám. – Ramsay letérdelt ura el?tt.
Roose egy darabig tanulmányozta a fiát.
– Felkelhetsz. – Azzal megfordult, és segített kiszállni két ifjú h?lgynek a hintóból. Az els? alacsony volt, és nagyon k?vér, kerek, v?r?s arccal, a fekete csuklya alatt tripla tokával. – Az új feleségem. Walda úrn?, ? a természetes fiam. Csókolj kezet mostohaanyádnak, Ramsay. – A fiú engedelmeskedett. – Biztos vagyok benne, hogy emlékszel Arya úrn?re, a jegyesedre.
A lány karcsú volt, és magasabb, mint amire B?z?s emlékezett, de nem is várt mást. A lányok ebben a korban gyorsan n?nek. Ruhája szürke gyapjú volt fehér szaténnal szegélyezve, f?l?tte hermelinprém k?penyt viselt melyet ezüst farkasfejet formázó csat fogott ?ssze. és a szeme...