Vakondvárostól északra találkoztak a harmadik figyel?vel, melyet
a falu szélét jelz? hatalmas t?lgyfába faragtak. A mélyen ül? szempár a királyi utat figyelte. Nem egy barátságos arc, állapította meg Jon. Az arcok, amelyeket az Els?k és az erd? gyermekei a varsafákba véstek korokkal ezel?tt, gyakran viseltek szigorú és vad vonásokat, de ez a vén t?lgyfa kül?n?sen düh?snek t?nt, mintha bármelyik pillanatban kész lenne kitépni a gy?kereit a f?ldb?l, és utánuk vetni magát. A sebei olyan frissek, mint azoké az embereké, akik kifaragták
Vakondváros nagyobb település volt, mint amekkorának látszott, mert jó része a f?ld alatt terült el, védve a hidegt?l és a hótól. A vadak érkezése óta ez még inkább így volt. Thenn Magnarja felgyújtotta az egész falut, amikor a Fekete Vár felé menet elhaladt erre, és a felszínen csak elszenesedett gerendák és megégett k?vek látszottak... ám a fagyott f?ld alatt a termek, alagutak és mély pincék megmaradtak, és a szabad nép itt talált menedékre, ?sszet?m?rülve, akár a falunak nevet adó vakondok.
A szekerek félk?r alakban álltak meg a település egykori kovácsm?helye el?tt. A k?zelben kipirult arcú gyerekek hóvárat építettek, de a fekete k?penyes testvérek láttán szétrebbentek, elt?ntek a lyukakban. Néhány pillanattal kés?bb sorban el?bukkantak a feln?ttek. J?tt velük a szag is, a mosdatlan testek és a koszos ruha, a vizelet és a széklet b?ze. Jon látta, hogy az egyik embere elhúzza az orrát, és mond valamit a társának. Biztosan valami tréfa a szabadság illatáról, gondolta. Testvérei k?zül túl sokan gúnyolódtak a vakondvárosi vadak szagán.
Primitív gondolkodás. A szabad nép semmiben sem kül?nb?z?tt az éjjeli ?rség tagjaitól; némelyek tiszták voltak, mások koszosak, de a legt?bben néha ilyenek, néha olyanok. Ez a szag természetes velejárója volt a száz lakosra méretezett alagutakban és f?ld alatti termekben ?sszezsúfolódott ezer embernek.
A vadak már korábban is eljárták ezt a táncot. Hangtalanul felsorakoztak a szekerek m?g?tt. Minden férfira három n? jutott, és sok volt a gyermek is – sápadt, csontos k?lyk?k kapaszkodtak anyjuk szoknyájába. Jon nagyon kevés karon ül? csecsem?t látott. Az egészen kicsik nem bírták ki a menetelést, j?tt rá, akik pedig túlélték a csatát, a király fogolytáborában haltak meg.
A harcosok sokkal jobb állapotban voltak. Háromszáz fegyverforgató, állította Justin Massey a megbeszélésen. Harwood Fell megszámolta ?ket. és vannak lándzsaasszonyok is, ?tvenen, hatvanan, talán százan. Jon tudta, hogy Fell a sebesülteket is beleszámolta. ? is látott vagy tucatnyit – mankóval j?ttek, üres ruhaujjal vagy hiányzó kézfejjel, fél szemmel vagy arccal, egy láb nélküli férfit pedig két barátja cipelt. és mindegyikük csontig soványodott, arcuk elszürkült. Megt?rt emberek, gondolta. Nemcsak a lidércek lehetnek él?halottak.
Azonban nem minden harcos hagyta el magát. Fél tucat thenn bronz pikkelypáncélban csoportosult az egyik lépcs? mellett; komoran figyeltek, meg sem próbáltak csatlakozni a t?bbiekhez. Jon a régi kovácsm?hely romjai k?zt észrevett egy megtermett, kopasz férfit, akiben felismerte Hallecket, Kutyafej? Harma testvérét. Harma disznói viszont sehol sem voltak. Nem kétséges, megették ?ket. Látott két prémekbe ?lt?z?tt szarulábút is, akik a hóban sem húztak lábbelit, és soványságuk ellenére is ádáznak t?ntek. A bárányok k?zt még mindig vannak farkasok.
Val is emlékeztette erre, amikor legutóbb nála járt.
– A szabad nép és a térdepl?k nagyon sok mindenben hasonlítanak egymásra, Havas Jon. A férfiak férfiak, az asszonyok asszonyok, nem számít, a Fal melyik oldalán születtek. Jó emberek és rosszak, h?s?k és gonosztev?k, becsületesek, hazugok, gyávák, kegyetlenek... sokfélék vagyunk, ahogy ti is.
Nem tévedett. A lényeg az volt, hogy meg tudja kül?nb?ztetni ?ket, elválassza a birkákat a kecskékt?l.
A fekete testvérek megkezdték az ételosztást. Kemény, sózott marhahúst hoztak, szárított t?kehalat, babot, fehér– és sárgarépát, zsákokban árpa-és búzalisztet, ecetes lében eltett tojást, néhány hordó hagymát és almát.
– Kaphatsz hagymát vagy almát – mondta Sz?r?s Hal egy asszonynak –, de mindkett?t nem. Válassz!
A n? szemlátomást nem értette.
– Mindegyikb?l kett?re van szükségem, nekem és a fiamnak. Beteg szegény, de egy almától biztosan jobban lenne.
Hal a fejét rázta.
– Ide kell j?nnie a saját almájáért vagy a hagymájáért. Mindkett?t nem lehet! Ez vonatkozik rád is. Szóval alma vagy hagyma? Gyorsan, sokan állnak m?g?tted!
– Alma. – A n? megkapta az almáját, egy apró, ráncos és kiszáradt gyüm?lcs?t
– Mozogj már, asszony! – kiáltotta egy férfi a sorból. – Hideg van idekint!