ám erre még gondolni is veszélyes volt. Emlékeznie kellett a nevére. B?z?s, a nevem B?z?s... rímel arra, hogy z?r?s.
Még a tábor mellett jártak, amikor kopók ugatása adta hírül Ramsay nagyúr k?zeledtét Vele volt Szajhavész is, valamint fél tucat kedvence: Nyúzó, Savanyú Alyn, Táncolj Damon, továbbá a két Wakler. A kutyák k?rülrohangálták ?ket, vicsorogtak és ugattak az idegenekre. A Fattyú lányai, gondolta B?z?s, de r?gt?n eszébe is jutott, hogy Ramsay jelenlétében soha, soha, soha nem használhatja ezt a szót.
B?z?s lecsusszant a nyeregb?l, és azonnal térdre ereszkedett.
– Nagyuram, a Cailin-árok a tiéd. ?k az utolsó véd?i.
– Milyen kevés! T?bbet hittem, annyira makacs ellenfelek voltak. – Ramsay nagyúr sápadt szeme felcsillant. – Bizonyára éhesek vagytok. Damon, Alyn, gondoskodjatok róluk. S?r, bor és annyi étel, amennyit meg bírnak enni. Nyúzó, a sebesülteket vigyétek a mestereinkhez.
– Igenis, nagyuram.
A vas szül?ttei k?zül néhányan mormoltak valamit k?sz?netképpen, miel?tt dül?ngélve elindultak a tábor k?zepén ég? tábortüzek felé. Az egyik Codd megpróbálta megcsókolni Ramsay nagyúr gy?r?jét is, de a kopók hátrazavarták, miel?tt a k?zelébe érhetett volna, és Alison ki is harapott egy darabot a füléb?l. A férfi még véres nyakkal is csak hajlongott, és a nagyúr k?ny?rületességét dics?ítette.
Amikor mindannyian távoztak, Ramsay Bolton mosolyogva fordult B?z?sh?z. Megragadta a tarkóját, k?zelebb húzta magához a fejét, és az arcára csókot nyomva azt suttogta:
– Az én ?reg B?z?s barátom. Komolyan elhitték, hogy a hercegük vagy? Micsoda átkozott bolondok ezek a vasemberek! Még az istenek is kacagnak.
– Nem akartak mást, mint hazamenni, nagyuram.
– és te mit akarsz, édes kis B?z?s?m? – mormolta Ramsay lágyan, akár egy szeret?. Leheletében édes forralt bor és szegf?szeg érz?d?tt. – Az ilyen bátor szolgálat jutalmat érdemel. Az ujjaidat nem adhatom vissza, de biztosan van valami, amit kérnél t?lem. Vagy inkább engedjelek szabadon? Bocsássalak el a szolgálatomból? Velük szeretnél menni, visszatérni komor szigeteidre a hideg, szürke tengeren, hogy újra herceg lehess? Netán szívesebben maradnál mellettem h?séges szolgálómként?
Mintha hideg kést húztak volna végig a gerince menten. Légy óvatos, figyelmeztette magát, légy nagyon, nagyon óvatos! Nem tetszett neki ura mosolya, a szeme csillogása, a szája sarkában fényl? nyálcsepp. Ismerte ezeket a jeleket. Te nem vagy herceg. B?z?s vagy, egyszer?en csak B?z?s, ami rímel arra, hogy üszk?s. Olyan választ adj, amit hallani szeretne.
– Nagyuram, az én helyem itt van melletted. én vagyok a te B?z?s?d. Nem akarok mást, csak téged szolgálni. Mind?ssze annyit kérek... egy t?ml? bor elegend? jutalom volna... v?r?sbor, a leger?sebb, ami van, amennyit egy ember csak meg tud inni...
Ramsay felnevetett.
– Te nem vagy ember, B?z?s. Te az én teremtményem vagy. Persze ennek ellenére megkaphatod a borodat. Walder, gondoskodj róla! és nem kell félned, nem küldelek vissza a t?ml?cbe, erre Boltonként esküsz?m. Inkább kutyát csinálunk bel?led. Mindennap hús, és maradt elég fogad, hogy megrághasd. A lányaim mellett alhatsz. Ben, van számára egy nyak?rved?
– Készítek egyet, nagyuram – felelte az ?reg Csontos Ben.
Az ?regember ennél jóval t?bbet tett. Aznap éjjel B?z?s nemcsak nyak?rvet, hanem egy rongyos takarót is kapott, valamint egy fél csirkét. A húsért meg kellett küzdenie a kutyákkal, de ez volt a legjobb étel, amit Deres óta evett.
A bor pedig... a bor s?tét volt, és savanyú, de er?s. B?z?s a kutyák k?z?tt kuporogva addig ivott, amíg forogni nem kezdett a világ, aztán hányt, megt?r?lte a száját, és folytatta az ivást. Végül hátrad?lt, és behunyta a szemét. Amikor felébredt, egy kutya nyalogatta a hányást a szakálláról, és s?tét felh?k gyülekeztek az újhold el?tt. Valahol az éjszakában emberek sikoltoztak. Félrel?kte a kutyát, átfordult a másik oldalára, és aludt tovább.