– Mármint az ételr?l? Egy alma vagy egy hagyma, erre gondolsz? Ennyit mondtam. Választaniuk kell.
– Választanotok kell! – ismételte Jon. – Mindenkinek! Senki nem kéri, hogy tegyétek le az eskünket, és nem érdekel, milyen isteneket imádtok. Az én isteneim a régi istenek, észak istenei, de ti szolgálhatjátok a v?r?s istent vagy a Hetet, vagy bárki mást, aki meghallgatja az imáitokat. Nekünk dárdákra van szükségünk, íjakra, szemekre a Falon! Megfelel bármilyen fiú, aki elmúlt tizenkét éves, és tudja, hogyan fogja meg a dárdát vagy az íjat. J?hetnek az ?regek is, a sebesültek és a nyomorékok, és akik már nem tudnak harcolni. Nyílvessz?k feltollazása, kecskefejés, t?zifagy?jtés, istállótakarítás... rengeteg a munka. és igen, az asszonyokra is szükségünk van. Nem pirulós szüzekre, akiket óvni kell, hanem minél t?bb lándzsaasszonyra!
– Lányokra is? – kérdezte egy lány. Olyan fiatal lehetett, mint Arya, amikor utoljára látta.
– Ha id?sebbek tizenhat évesnél.
– A fiúkat már tizenkét évesen viszed!
A Hét Királyság területén a fiúk tizenkét évesen gyakran apródként vagy fegyverhordozóként szolgáltak, sokan k?zülük t?bbéves fegyveres képzést tudhattak a hátuk m?g?tt. A tizenkét éves lányok ezzel szemben még gyermeknek számítottak. Viszont ezek vadak.
– Rendben, legyen, ahogy akarod. Fiúk és lányok tizenkét éves kortól. De csak azok, akik tudják, mi a fegyelem és az engedelmesség. Sosem fogom kérni, hogy térdeljetek le el?ttem, de kapitányokat rendelek mellétek, és ?rmestereket, akik megmondják, mikor keljetek, és mikor aludjatok, hol egyetek, mikor ihattok, mit viselhettek, mikor rántsatok kardot és használjátok az íjat. Az éjjeli ?rség emberei életük végéig szolgálnak. Ezt nem kérem t?letek, de amíg a Falon ?rk?dt?k, az én parancsnokságom alá tartoztok. Ha nem engedelmeskedtek egy parancsnak, a fejeteket veszem. Kérdezzétek meg a testvéreimet, képes vagyok-e rá. ?k már látták, amint megteszem.
– Fej! – károgta a Vén Medve hollója. – Fej, fej, fej!
– A választás a tiétek – folytatta Jon. – Akik segíteni akarnak védeni a Falat, visszatérhetnek velünk a Fekete Várba, ahol kapnak fegyvert és ételt. A t?bbiek vegyék el a hagymájukat és a répájukat, és másszanak vissza a f?ld alá!
A lány lépett el?re els?ként.
– Tudok harcolni, anyám lándzsaasszony volt.
Jon bólintott. Lehet, hogy még nincs tizenkét éves, gondolta, mik?zben a lány utat t?rt magának két ?regember k?z?tt, de nem akarta visszautasítani az egyetlen jelentkez?t. ?t két suhanc k?vette, nem lehettek id?sebbek tizennégynél. Aztán egy forradásos, félszem? férfi lépett el?.
– én is láttam a holtakat. Náluk még a varjak is jobbak.
K?vetkezett egy magas lándzsaasszony, egy ?regember mankóval, a holdvilágkép? fiú nyomorék karral, valamint egy v?r?s hajú fiatalember, aki Ygritte-et juttatta Jon eszébe.
Végül Halleck.
– Nem kedvellek, varjú – morogta –, de Mance-et sem kedveltem, ahogy a n?vérem sem. Mégis harcoltunk érte. Miért ne harcolhatnánk érted?
Ez megt?rte az ellenállást. Halleckre már oda kellett figyelni. Mance nem tévedett.
– A szabad nép nem k?vet neveket vagy egy zubbonyra varrt állatfigurát – mondta a Falon Túli Király. – Nem táncol pénzért, nem érdekli, hogyan ?lt?zk?dsz, hogy milyen posztot jelent a lánc a nyakadban, vagy ki volt a nagyapád. ?k az er?t, a rátermett férfit k?vetik.
Halleck után jelentkeztek az unokatestvérei is, aztán Harma egyik zászlóviv?je, a harcostársai, majd olyan emberek, akik hallották a t?rténeteket a Kutyafej? bajtársainak bátorságáról, ?sz szakállú ?regek és z?ldfül? k?lyk?k, erejük teljében lév? harcosok, sebesültek és nyomorékok, vagy tucatnyi lándzsaasszony, még három szarulábú is.
De egyetlen them sem. A Magnar megfordult és elt?nt az alagutakban, bronzba ?lt?z?tt hívei k?vették.
Mire az utolsó aszott almát is kiosztották, a szekerek megteltek vadakkal, és a menet létszáma hatvanhárom f?vel n?tt a reggeli indulás óta.
– Mit fogsz kezdeni velük? – kérdezte Bowen Marsh Jont a hazafelé vezet? úton.
– Kiképzem, felfegyverzem, aztán szétszórom ?ket. Oda küld?m mindegyiket, ahol szükség van rájuk. Keleti ?rség, árnyéktorony, Jégvég, Szürkeles, és további három er?d?t is meg akarok nyitni.
A f?intéz? hátrapillantott.
– Az asszonyokra is szükség van? Testvéreink nem szoktak hozzá, hogy n?k legyenek k?z?ttük, parancsnok. Az esküjük... sor kerül vitákra, er?szakra...
– Ezeknek az asszonyoknak van késük, és tudják, hogyan használják.
– és mi lesz az els? alkalommal, amikor valamelyik lándzsaasszony elvágja az egyik testvérünk torkát?
– Akkor elveszítünk egy embert – felelte Jon –, de éppen most szereztünk hatvanhármat. Te jó vagy a számokban, uram. Javíts ki, ha tévednék, de még így is hatvankett? t?bbletben leszünk.