Nem, ez nem nagyváros. Selhorys csupán kisebb településnek számított, és ó-Volantis uralma alá tartozott. Ez nem Westeros.
Lemore j?tt fel a fedélzetre, nyomában a herceggel. Amikor meglátta Tyriont, odarohant hozzá és meg?lelte.
– Az Anya kegyes hozzánk! Imádkoztunk érted, Hugor!
Legalábbis te.
– Nem hibáztatlak érte.
Ifjú Griff k?sz?ntése már korántsem volt ennyire lelkes. A herceg láthatóan rosszkedv? volt, feldühítette, hogy a Szende Sz?z?n kellett maradnia, és nem szállhatott partra Yandryval és Ysillával.
– Csak a biztonságodra vigyázunk – magyarázta neki Lemore. – Zavaros id?ket élünk.
Félmester Haldon b?vebben is kifejtette.
– A folyón lefelé haladva, a Bánat és Selhorys k?z?tt háromszor pillantottunk meg lovasokat a folyó keleti partján. Dothrakik. Egyszer olyan k?zel voltak hozzánk, hogy hallottuk a csengetty?k csilingelését a hajukban, éjszakánként pedig láttuk a tüzeiket a keleti dombok k?z?tt. Hadihajókkal is találkoztunk, rabszolgakatonákkal megrakott volantisi folyami gályákkal. A triarkák nyilvánvalóan attól tartanak, hogy megtámadhatják Selhoryst.
Tyrion azonnal megértette, mir?l van szó. A nagyobb folyóparti városok k?zül egyedül Selhorys áll a Rhoyne keleti partján, vagyis sokkal sebezhet?bb a lovasurak támadásai el?tt, mint túlparti testvérvárosai. Még így sem számít valami nagy zsákmánynak. Ha én khal lennék, támadást színlelnék Selhorysnál hogy a volantisiak odasiessenek megvédeni, aztán délnek fordulnék, és magát Volantist rohannám le.
– Tudom használni a kardot! – makacskodott Ifjú Griff.
– Vész esetén még legbátrabb ?seid is maguk mellett tartották a Királyi Test?rséget. – Lemore olyan ruhára cserélte fehér septak?penyét, amelyik inkább egy módos keresked? feleségéhez vagy lányához illett volna. Tyrion alaposan szemügyre vette. A két Griff kékre festett haja alatt k?nnyen kiszagolta az igazságot, és a Yandry-Ysilla páros is t?bbnek t?nt, mint aminek mutatta magát, míg Kacsa inkább kevesebbnek. Lemore azonban... Ki lehet valójában? Miért van itt? Nem aranyért, abban biztos vagyok. Mije lehet a hercegnek? Lehet, hogy soha nem is volt septa?
Haldonnak is felt?nt a ruhaváltás.
– Mire véljük e hirtelen hitvesztést? Jobban kedvellek a septaruhádban, Lemore.
– én jobban kedvelem meztelenül – morogta Tyrion.
Lemore rosszallóan nézett rá.
– Csak mert romlott a lelked. A septak?peny Westerosról árulkodik, és nem kívánt figyelmet vonhat ránk. – Visszafordult Aegon herceghez. – Nem te vagy az egyetlen, akinek rejt?znie kell.
A k?ly?k szemlátomást nem nyugodott meg. T?kéletes herceg, de félig még mindig gyerek, aki alig rendelkezik némi tapasztalattal a világról és annak árnyoldalairól.
– Aegon herceg – szólalt meg Tyrion –, mivel mindketten itt ragadtunk a hajón, esetleg megtisztelhetnél egy cyvasse játszmával, hogy elüssük az unalmas órákat?
A herceg gyanakodva nézett rá.
– Már rosszul vagyok a cyvasse-tól.
– úgy érted, attól, hogy állandóan veszítesz egy t?rpével szemben?
Ahogy számított is rá, ezzel sikerült felpiszkálnia a k?ly?k büszkeségét.
– Gyerünk, állítsuk fel az asztalt és a bábukat! Ezúttal nem kegyelmezek!
A fedélzeten játszottak, t?r?külésben letelepedve a kabin m?g?tt. Ifjú Griff támadásra rendezte be a seregét, el?l a sárkánnyal, az elefántokkal és a nehézlovassággal. Egy fiatal ember kezd?alakzata: ugyanolyan bátor, amennyire ostoba. Mindent kockára tesz a gyors gy?zelem érdekében. Hagyta, hogy a herceg tegye meg az els? lépést. Haldon állva nézte a játékot.
Amikor a herceg a sárkányáért nyúlt, Tyrion megk?sz?rülte a torkát.
– A helyedben én nem tenném. Hiba túl korán kihozni a sárkányodat. – ártatlanul mosolygott. – Apád tudta, milyen veszélyei vannak az elbizakodottságnak.
– Ismerted a valódi apámat?
– Nos, láttam ?t két-három alkalommal, de csak tízéves voltam, amikor Robert meg?lte, engem pedig egy szikla alatt rejtegetett a saját atyám. Nem, nem mondhatnám, hogy ismertem Rhaegar herceget, nem úgy, mint az álapád. Connington nagyúr volt a herceg legjobb barátja, nem igaz?
Ifjú Griff kis?p?rt a szeméb?l egy kék hajtincset.
– Együtt voltak fegyverhordozók Királyvárban.
– A mi Connington urunk igaz barát. Annak kell lennie, ha ilyen állhatatosan h? maradt annak a királynak az unokájához, aki elvette a f?ldjeit, a címeit, és szám?zte ?t. Milyen szomorú t?rténet! Máskül?nben Rhaegar herceg barátja kéznél lehetett volna, amikor atyám feldúlta Királyvárt, hogy megmentse Rhaegar herceg drága kicsi fiát attól, hogy királyi agyvelejét kiloccsantsák egy falon.