Már majdnem alkonyodon, mire Yandry és Ysilla visszatértek a Szende Sz?zre. Egy felbérelt hordár lépdelt a nyomukban, taligáján magasra tornyozva a friss készletek: só és liszt, frissen k?pült vaj, vászonba csomagolt sonkadarabok, naranccsal, almával és k?rtével teli zsákok. Yandry borost?ml?t cipelt a vállán, míg Ysilla egy hatalmas csukát hozott. A hal akkora volt, mint Tyrion.
Amikor meglátta a t?rpét a feljáró végén, Ysilla olyan hirtelen torpant meg, hogy Yandry beleütk?z?tt, és a csuka kis híján lecsúszott a hátáról, bele a folyóba. Kacsa segített megmenteni a zsákmányt. Ysilla Tyrionra meredve jellegzetes mozdulatot tett három kinyújtott ujjával. A gonosz el?zése.
– Hadd segítsek azzal a hallal – mondta Kacsának.
– Nem! – csattant fel Ysilla. – Maradj távol t?le! Ne érints ételt, csak amit megeszel!
A t?rpe mindkét kezét felemelte.
– Ahogy kívánod.
Yandry ledobta a borost?ml?t a fedélzetre.
– Hol van Griff? – kérdezte Haldont.
– Alszik.
– Akkor ébreszd fel. Híreket hoztunk, hallania kell ?ket. Selhorysban mindenki a királyn?r?l beszél. Azt mondják, még mindig Meereenben id?zik, és minden irányból szorongatják. Ha a piaci beszédnek hinni lehet, nemsokára ó-Volantis is csatlakozik az ellene folytatott háborúhoz.
Haldon az ajkába harapott.
– A halárusok pletykáiban nem lehet megbízni, de ennek ellenére Griff biztosan hallani akarja. Te is tudod, milyen. – A Félmester a lépcs? felé indult.
A lány el sem indult nyugatnak. Nem kétséges, jó oka volt rá. Meereent és Volantist ?tszáz mérf?ldnyi sivatag, hegy, mocsár és rom választja el egymástól, nem beszélve a rossz hír? Mantarysról. Sz?rnyetegek városának mondják, de ha szárazf?ldi úton j?n, hová máshová fordulhatna élelemért és vízért? Hajóval gyorsabb volna, de ha nincsenek hajói...
Mire Griff megjelent a fedélzeten, a csuka már sercegve sült a parázstartó f?l?tt, és Ysilla citrommal locsolgatta. A zsoldos mellvértet és farkasb?r k?penyt viselt, puha b?rkeszty?t és s?tét gyapjúnadrágot. Ha meg is lep?d?tt, hogy talpon látja Tyriont, szokásos ellenséges arckifejezésén kívül nem mutatta jelét. Visszasétált Yandryval a kormányrúdhoz, ahol halkan beszélgettek – túl halkan ahhoz, hogy a t?rpe hallja ?ket.
Griff végül Haldonhoz lépett.
– Tudnunk kell, mi igaz ezekb?l a pletykákból. Szállj partra, és tudj meg mindent, amit csak lehet. Qavo tudni fogja, ha sikerül megtalálnod. Próbálkozz a Folyami Hajóssal és a Tarka Tekn?ssel. Tudod, hol szokott még el?fordulni.
– Igen. Viszem a t?rpét is, négy fül t?bbet hall, mint kett?. és tudod, mennyire szereti Qavo a cyvasse-t.
– Ahogy akarod. érjetek vissza napkelte el?tt. Ha valami k?zbej?n, jussatok el az Arany Kompániához.
úgy beszél, mint egy nagyúr. Tyrion megtartotta magának a gondolatot.
Haldon csuklyás k?penyt ?lt?tt, Tyrion pedig egyszer?, szürke ruhára cserélte tarka ?lt?zékét. Griff mindkettejüknek adott egy zacskó ezüst?t Illyrio ládájából.
– Ezzel k?nnyebb lesz megoldani a nyelveket.
Az alkonyat már átadta helyét az estének, amikor végigsétáltak a folyóparton. Némelyik hajó elhagyatottnak t?nt, pallójukat felhúzták. Másokon hemzsegtek a fegyveresek, akik gyanakvó tekintettel méregették ?ket. A városfal alatt pergamenlámpások világították meg a bódékat, színes fényk?r?k vetültek a k?vezett útra. Tyrion figyelte, ahogy Haldon arca z?ldre színez?dik, aztán v?r?sre, majd bíborra. Az idegen nyelvek z?rzavarában zenét hallott lesz?r?dni valahonnan fontról, az éles furulyaszóhoz dobok mély düb?rgése társult. M?g?ttük kutya ugatott
Természetesen a szajhák sem hiányozhattak. Tenger vagy folyó, a kik?t? az kik?t?, és ahol tengerészek vannak, ott szajhák is. Erre gondolt az apám? Oda mennek a szajhák? A tengerre?
Lannisrév és Királyvár szajhái szabad n?k voltak, selhorysi n?véreik azonban rabszolgák, k?t?désüket a jobb szemük alá tetovált k?nnycseppek mutatták. A legt?bbjük ?reg, mint a b?n, és legalább kétszer olyan csúf. A férfiember a láttukra szinte le is mondott az élvezetekr?l. Tyrion érezte magán a tekintetüket, ahogy elhaladtak el?ttük, hallotta suttogásukat, és látta, ahogy vihogva ?sszesúgnak a kezük takarásában. Mintha még soha nem láttak volna t?rpét.
Egy szakasznyi volantisi dárdás állt ?rt a folyami kapunál. A keszty?jükb?l el?mered? karmokon fáklyafény csillant. Sisakjuk tigrismaszk volt, arcuk mindkét oldalára z?ld sávokat tetováltak. Volantis rabszolgakatonái büszkék voltak tigriscsíkjaikra. Vajon vágynak a szabadságra? Mit tennének, ha ez a gyermekkirályn? felszabadítaná ?ket? Mik lennének, ha nem tigrisek? Mi vagyok én, ha nem oroszlán?
Az egyik tigris alaposan szemügyre vette a t?rpét, és mondott valamit a társainak, amin jót nevettek. Amikor odaértek a kapuhoz, az ?r levette karmos keszty?jét és az alatta lév? sz?vetkeszty?t, egyik karját Tyrion nyaka k?ré fonta, és durván belekócolt a hajába. Tyrion annyira meglep?d?tt, hogy az ellenállásról is megfeledkezett. Mindez egyetlen szívverésnyi id? alatt t?rtént.
– Ez mi volt? – kérdezte a Félmestert.