– úgy tartják, egy t?rpe fejének megd?rzs?lése szerencsét hoz – felelte Haldon, miután váltott néhány szót az ?r?kkel saját nyelvük?n.
Tyrion kipréselt magából egy mosolyt.
– Mondd meg neki, hogy egy t?rpe farkának a bekapása még nagyobb szerencsét jelent
– Inkább nem. A tigrisek az éles fogaikról híresek.
Egy másik ?r fáklyájával türelmetlenül intett, hogy menjenek át a kapun. Félmester Haldon lépett be els?ként Selhorys városába, nyomában az óvatos Tyrionnal.
Egy hatalmas térre jutottak. Még ebben az órában is fényárban úszott, megt?lt?tte a t?meg és a zaj. A kocsmák és gy?ny?rházak ajtói f?l?tt vasláncra akasztott lámpások lógtak, de idebent már színezett üvegb?l készültek, nem pergamenb?l. Jobbra, egy v?r?s k?b?l épült templom el?tt máglya égett. Az épület erkélyén skarlátszín k?penyes pap állt, és a t?z k?rül ?sszegy?lteknek szónokolt. Az egyik fogadó el?tt utazók ültek a cyvasse-asztalok mellett, egy nyilvánosházba ki-be járkáltak a részeg katonák, egy istálló el?tt pedig egy asszony üt?tte az ?szvérét. Kétkerek? kordé gurult el mellettük hangos z?rgéssel, a kocsit két fehér t?rpeelefánt húzta. Ez egy másik világ, gondolta Tyrion, de nem sokban kül?nb?zik attól, amit én ismerek.
A teret egy fej nélküli, leny?g?z?en díszes páncélt visel?, pompás lovon ül? férfi fehér márványból faragott szobra uralta.
– Ki lehet ez? – t?prengett Tyrion.
– Horonno triarka. Volantisi h?s a Vér évszázadából. Negyven éven át minden évben megválasztották triarkának, amíg bele nem fáradt a választásokba, és kikiáltotta magát ?r?k?s uralkodónak. A volantisiaknak ez nem tetszett, és hamarosan halálra ítélték. Két elefánt k?zé k?t?tték, és szétszakították.
– A szobrának hiányzik a feje.
– Tigris volt. Amikor az elefántok hatalomra kerültek, k?vet?ik tombolni kezdtek, és leverték a fejet minden olyan embernek a szobráról, akit a háborúkért és a rengeteg halálért okoltak. – Megvonta a vállát. – Az egy másik kor volt. Gyere, hallgassuk meg a papot! Meg mernék rá esküdni, hogy az imént Daenerys nevét mondta.
Csatlakoztak a v?r?s templom el?tti, egyre n?vekv? t?meghez. Mivel a helyiek kivétel nélkül magasabbak voltak nála, a t?rpe a fenekük?n kívül nem sok mindent látott. A pap minden szavát hallotta ugyan, de nem sokat értett bel?le.
– Te érted, amit mond? – kérdezte Haldont a k?z?s nyelven.
– érteném, ha egy t?rpe nem csipogna a fülembe.
– Nem csipogok! – Tyrion ?sszefonta melle el?tt a karját, és hátranézett, tanulmányozta a beszédet hallgató férfiak és n?k arcát. Akármerre fordította a fejét, tetoválásokat látott. Rabszolgák, ?t emberb?l négy rabszolga.
– A pap háborúba küldi a volantisiakat – mondta a Félmester –, de a jó oldalon, a Fény Ura, R’hllor katonáiként, aki a napot és a csillagokat teremtette, és aki ?r?k harcban áll a s?tétséggel. Azt mondja, Nyessos és Malaquo elfordultak a fényt?l, szívüket els?tétítették a kelet sárga hárpiái. Azt mondja...
– Sárkányok! Ezt megértettem. Azt mondta, sárkányok.
– Igen. A sárkányok azért j?ttek, hogy dics?ségre vezessék ?t.
– Mármint Daeneryst?
Haldon bólintott.
– Benerro Volantisból üzent. A királyn? elj?vetele beteljesít egy ?si próféciát. Füstb?l és sóból születik, és megújítja a világot. ? az újjászületett Azor Ahai... és a s?tétség felett aratott diadala elhozza az ?r?kké tartó nyarat... maga a halál is térdet hajt el?tte, és akik az ügyéért küzdve halnak meg, szintén újjászületnek...
– Nekem ugyanebben a testben kell majd újjászületnem? – kérdezte Tyrion. A t?meg egyre nagyobb lett, érezte a nyomását minden oldalról. – Ki az a Benerro?
Haldon felvonta a szem?ld?két.
– A volantisi v?r?s templom f?papja. Az Igazság Lángja, a B?lcsesség Fénye, a Fény Urának Els? Szolgája, R’hllor rabszolgája.
Az egyetlen v?r?s pap, akivel Tyrion valaha találkozott, a myri Thoros volt, a potrohos, jó kedély?, borvirágos orrú szájh?s, aki állandóan Robert udvarában henyélt, itta a király legjobb borait, és a küzdelmekre t?zbe borította a kardját.
– én olyan papokat ismerek, akik k?vérek, korruptak és cinikusak – mondta Haldonnak –, akik selyempárnákon ülnek, édességeket csipegetnek és kisfiúkat cirógatnak. Mindig azok okozzák a legnagyobb kavarodást, akik hisznek az istenekben.
– Ebb?l a kavarodásból talán el?nyt kovácsolhatunk. Tudom, hol találhatunk válaszokat. – Haldon visszatért a fejetlen h?s szobra mellett az egyik ivóhoz, egy nagy k?épülethez a tér elüls? részén. Az ajtó felett hatalmas, bordázott, rikító színekre festett tekn?spáncél lógott. Odabent vagy száz tompa fény?, v?r?s gyertya égett távoli csillagokként. A leveg?t megt?lt?tte a sült hús és a f?szerek illata, egy arcán tekn?s tetoválást visel? rabszolgalány halványz?ld bort t?lt?tt a pultnál.
Haldon megállt az ajtóban.