– Azt mondják – mormolta Haldon. – Mármint a rabszolgatartók, a szám?z?ttek, akiket elkergetett Astaporból és Meereenb?l. Ez mind hamis rágalom.
– A legjobb rágalmak igazsággal vannak f?szerezve – mutatott rá Qavo –, de a lány igazi b?nét kár is tagadni. Ez az arrogáns gyermek a fejébe vette, hogy felszámolja a rabszolga-kereskedelmet, csakhogy az sosem korlátozódott kizárólag a Rabszolga-?b?lre. Része volt a világot mozgató tengeri kereskedelemnek, és a sárkánykirályn? most árnyékot borított a vizekre. A Fekete Fal m?g?tt az ?si urak sarjai nem tudnak aludni, hallgatják, hátha a konyhai rabszolgák már a késeiket fenik. Rabszolgák termelik meg az élelmünket, takarítják az utcáinkat, tanítják a gyermekeinket, ?k ?rzik a falainkat, hajtják a gályáinkat, vívják meg a csatáinkat. és most, ha kelet felé néznek, ott látják ennek az ifjú királyn?nek, a bilincsek let?r?jének ragyogását. A Régiek ezt nem t?rhetik. A szegény emberek sem kedvelik. Még a legutolsó koldus is el?rébb való egy rabszolgánál, a sárkánykirályn? pedig megfosztaná ?ket ett?l a megkül?nb?ztetést?l.
Tyrion el?renyomult a dárdásaival, válaszként Qavo a k?nny?lovassággal mozgott. A t?rpe egyetlen mez?t lépett a számszeríjászaival, és csak aztán válaszolt
– A v?r?s pap odakint úgy véli, Volantisnak az ezüstkirályn? mellett kellene harcolnia, nem ellene.
– A v?r?s papok jobban tennék, ha befognák a szájukat – mordult fel Qavo Nogarys. – Már voltak ?sszecsapások a k?vet?ik és más istenek hivei k?z?tt. Benerro csak a saját fejére vonja mások haragját az ostoba fecsegésével.
– Miféle fecsegés? – kérdezte Tyrion a gyalogosokkal játszadozva.
A volantisi legyintett.
– Volantisban minden éjjel t?bb ezer rabszolga és felszabadított gy?lik ?ssze a templomtéren, hogy meghallgassák, amint Benerro a vérz? csillagokról és a t?z kardjáról szónokol, amelyik majd megtisztítja a világot. Azt prédikálja, hogy Volantis égni fog, ha a triarkák fegyvert fognak az ezüstkirályn? ellen.
– Ezt a próféciát akár én is elmondhattam volna. ó, az ennivaló!
Az étel sült kecskehús volt szeletelthagyma-ágyon. A hús illatos volt, és f?szeres, kívül ropogós, belül v?r?s és szaftos. Tyrion vett magának egy darabot. Forró volt, égette az ujját, de annyira ízlett, hogy azonnal újabbért nyúlt, majd le?blítette a halványz?ld volantisi itallal – hosszú id? óta ez volt az egyetlen folyadék, ami legalább valami távoli rokonságban állt a borral.
– Nagyon jó. – Felemelte a sárkányát. – A játék leger?sebb figurája – jelentette be, és leüt?tte Qavo egyik elefántját. – Ha jól tudom, Daenerys Targaryennek három is van bel?le.
– Három – bólintott Qavo –, háromszor háromezer ellenséggel szemben. Grazdan mo Eraz nem az egyetlen k?vet volt, akit a Sárga Városból küldtek. Amikor a B?lcs Mesterek megindulnak Meereen ellen, új-Ghis légiói ott fognak küzdeni mellettük. Ezenkívül a tolosiak, az elyriaiak, de még a dothrakik is.
– A ti kapuitok el?tt is hemzsegnek a dothrakik – mutatott rá Haldon.
– Khal Pono – legyintett lekicsinyl?en Qavo. – A lovasurak j?nnek, mi adunk nekik ajándékokat, a lovasurak mennek. – újból a katapulttal lépett, és eltávolította Tyrion alabástromsárkányát a tábláról.
A t?bbi már mészárlás volt, bár a t?rpe még vagy egy tucat lépésig tartotta magát.
– Elérkezett a keser? k?nnyek ideje – k?z?lte végül Qavo, és felmarkolta az ezüst?t. – Egy visszavágót?
– Nem lesz rá szükség – felelte Haldon. – A t?rpém leckét kapott alázatból. Azt hiszem, a legjobb lesz, ha visszamegyünk a hajónkra.
Odakint a téren még mindig égett a máglya, de a pap már elt?nt, és a t?meg is szétoszlott. A gyertyák fénye ragyogott a bordély ablakában, bentr?l egy n? nevetése hallatszott.
– Fiatal még az este – mondta Tyrion. – Qavo talán nem mondott el nekünk mindent, a szajhák pedig sokkal t?bb mindent hallanak a vendégeikt?l.
– Ennyire szükséged van egy n?re, Yollo?
– Az ember belefárad, ha az ujjain kívül nincs szeret?je. – Lehet, hogy Selhorys az, ahová a szajhák mennek. Tysha talán most is itt van, az arcára tetovált k?nnycseppekkel. – Kis híján megfulladtam, egy ilyen élmény után a férfinak n? kell. Emellett meg kellene bizonyosodnom róla, hogy nem változott k?vé a farkam.
A Félmester nevetett.
– A kapu melletti kocsmában megvárlak. Csak ne tartson túl sokáig.