– Ott, az a kett?.
Az alkóvban két férfi g?rnyedt egy k?b?l faragott cyvasse-asztal f?lé, egy v?r?s gyertya fényénél meredtek a bábukra. Az egyik sovány volt, és beesett arcú, gyérül? fekete hajjal és késpenge vékonyságú orral, a másik széles vállú és pocakos, csigákba g?nd?r?d? hajfürtjei a vállára omlottak. Egyik sem nézett fel a játékból, amíg Haldon oda nem húzott melléjük egy széket, és megszólalt:
– A t?rpém jobb cyvasse játékos, mint ti ketten együttvéve.
A nagyobb férfi felemelte a fejét, undorodva végignézett a betolakodókon, és mondott valamit ó-volantisi nyelven, de túl gyorsan ahhoz, hogy Tyrion k?vetni tudja. A vékonyabb hátrad?lt a székén.
– Eladó? – kérdezte Westeros k?z?s nyelvén. – A triarka sz?rny-gy?jteményéb?l éppen hiányzik egy cyvasse-t játszó t?rpe.
– Yollo nem rabszolga.
– Milyen kár! – A vékony férfi lépett egy ónixelefánttal.
Az alabástromsereget vezet? ellenfele helytelenít?en biggyesztette le az ajkát, és odébb tolta a nehézlovasságát.
– Bakl?vés – jegyezte meg Tyrion. ? is játszotta a szerepét.
– úgy van. – A vékony férfi válaszképpen saját nehézlovasságával mozgott. Gyors lépések k?vetkeztek, majd kisvártatva elmosolyodott.
– Meghaltál, barátom.
A vállas játékos egy ideig haragosan meredt a táblára, aztán felállt, és morgott valamit saját nyelvén. Ellenfele elnevette magát.
– Ugyan már, a t?rpe nem is annyira büd?s. – Intett Tyrionnak, hogy foglalja el az üres széket. – Te j?ssz, kis ember. Tedd az ezüst?det az asztalra, és meglátjuk, mennyire vagy jó a játékban.
Melyik játékban? – kérdezhette volna Tyrion. Felmászott a székre.
– Jobban játszom tele hassal, és egy kupa borral a kezem ügyében.
A vékony férfi engedelmesen szólt a rabszolgalánynak, hogy hozzon nekik italt és ennivalót
– A nemes Qavo Nogarys a város vámintéz?je – mondta Haldon.
– Még sosem sikerült legy?zn?m.
Tyrion megértette.
– Talán nekem t?bb szerencsém lesz. – Kinyitotta az erszényét, és elkezdte kirakni az ezüstjeit, egyiket a másik után, amíg Qavo el nem mosolyodott.
Amikor mindketten elrendezték a bábuikat a táblán, Haldon megkérdezte:
– Mi hír a folyó alsó folyásáról? Háború készül?
Qavo megvonta a vállát.
– A yunkaik azt akarják. Szeretik magukat B?lcs Mestereknek nevezni. Hogy mennyire b?lcsek, azt nem tudom, de ravaszságban nem szenvednek hiányt. A k?vetük egy láda arannyal és drágak?vel érkezett hozzánk, valamint kétszáz rabszolgával, fiatal n?kkel és sima b?r? fiúkkal, akiket kiképeztek a hét sóhaj m?vészetére. Azt hallottam, hatalmas lakomákat ad, és b?kez?en szólja a pénzt megvesztegetésre.
– A yunkaik megvásárolták a triarkáitokat?
– Csak Nyessost kellett. – Qavo felemelte az elválasztó falat, és szemügyre vette Tyrion hadseregének elhelyezkedését. – Malaquo talán ?reg és fogatlan, de még mindig vérbeli tigris, Doniphos pedig nem akarja újraválasztatni magát. A város háborúra szomjazik.
– Miért? – kérdezte Tyrion. – Meereen nagyon messze van, még tengeri úton is. Mivel sértette meg ez a kedves gyermekkirályn? ó-Volantist?
– Kedves? – nevetett Qavo. – Ha a Rabszolga-?b?lb?l érkez? t?rténeteknek csak a fele igaz, ez a gyermek egy sz?rnyeteg. Azt mondják, a vérszomja határtalan, és aki ellene szól, azt karóba húzatja, hogy lassú kínhalált haljon. állítólag boszorkány, aki újszül?ttek húsával eteti a sárkányait, és emellett esküszeg?, gúnyolódik az isteneken, felbontja a sz?vetségeit, fenyegeti a k?veteket, és azok ellen fordul, akik eddig h?ségesen szolgálták. Csillapíthatatlan a vágya, ezért párzik férfiakkal, n?kkel, eunuchokkal, még kutyákkal és gyermekekkel is, és jaj annak a szerencsétlennek, aki nem tudja kielégíteni. A testét adja a férfiaknak, hogy így hajtsa rabszolgaságba a lelküket.
Nagyszer?, gondolta Tyrion. Ha nekem adja a testét, ?vé lehet a lelkem, ha egy kissé kicsi és torz is.