– ó, attól ne félj. A legt?bb n? szeret minél gyorsabban végezni velem.
A bordély meglehet?sen szerénynek t?nt azokhoz képest, amelyeket Királyvárban és Lannisrévben látogatott. A tulajdonos a volantisin kívül nem beszélt semmilyen nyelven, de az ezüst cs?rgését elég jól megértette, és bevezette Tyríont egy hosszú, füst?l?kt?l illatozó szobába, ahol négy unatkozó rabszolgalány múlatta az id?t a fel?lt?z?ttség kül?nb?z? állapotában. Ketten k?zülük már a negyvenedik névnapjukon is túl járhattak, a legfiatalabb talán tizen?t vagy tizenhat lehetett. Egyik sem t?nt olyan visszataszítónak, mint a kik?t?i szajhák, bár a szépt?l is messze álltak. Az egyik láthatóan terhes volt, a másik egyszer?en csak k?vér, és mindkét mellbimbójában vaskarikákat viselt Mind a négynek k?nnycsepp tetoválás volt az egyik szeme alatt
– Van olyan lányod, aki beszéli Westeros nyelvét? – kérdezte Tyrion.
A tulajdonos értetlenül nézett rá, ezért megismételte a kérdést nemes valyr nyelven. Ezúttal úgy t?nt, a férfi megértett egy-két szót, és felelt valamit a saját nyelvén. Tyrion a válaszból csak annyit értett, hogy ?napnyugat lánya”. Valószín?leg egy olyan lányról beszélt, aki a Napnyugati Királyságból származott.
Csupán egy ilyen volt a házban, és nem Tysha. Szepl?s arca és v?r?s fürtjei arra utaltak, hogy a melle is p?tty?s, és a lába k?z?tt szintén v?r?s a sz?r.
– Megfelel – bólintott Tyrion –, és kérek egy kancsót is. V?r?s húshoz v?r?sbort – A szajha undorodva bámulta a t?rpe orr nélküli arcát. – Bánt a látványom, édesem? én már csak ilyen fickó vagyok, jó atyám is megmondhatná, ha nem holtan rothadna valahol.
Bár a lány westerosinak t?nt, egyetlen szót sem beszélt a k?z?s nyelven. Valószín?leg gyerekkorában hurcolta el egy rabszolga-keresked?.
A szobája apró volt, de a padlót myri sz?nyeg borította, és szalma helyett tollal t?lt?tt derékaljra lehetett feküdni. Láttam már rosszabbat is.
– Elárulod a neved? – kérdezte, mik?zben elfogadott t?le egy kupa bort. – Nem? – A bor er?s volt, savanyú, és nem kellett hozzá tolmácsolás. – Azt hiszem, meg kell elégednem a punciddal. – Megt?r?lte a száját. – Feküdtél már le sz?rnyeteggel? Ez is van olyan jó alkalom, mint a t?bbi. Dobd le a ruhád, és feküdj a hátadra, ha nincs ellenedre. Ha ellenedre van, akkor is.
A lány csak nézett bambán, amíg a t?rpe ki nem vette a kezéb?l a kancsót, és felhajtotta a szoknyáját. Akkor már felfogta, mit akarnak t?le, bár nem ? volt a létez? legodaadóbb társ. Tyrion olyan régen nem volt n?vel, hogy a harmadik l?késre végzett is.
Leg?rdült a lányról, sokkal inkább szégyent érzett, mint kielégültséget. Hiba volt. Micsoda ocsmány sz?rnyeteggé váltam!
– Ismersz egy Tysha nev? n?t? – kérdezte a lányt, mik?zben figyelte, ahogy a magja visszafolyik bel?le a derékaljra. A szajha nem felelt. – Tudod, hová mennek a szajhák? – Most sem kapott választ. A lány hátát forradások csúfították el. Olyan, mintha halott lenne. Megdugtam egy rohadt hullát. Még a szeme is halottnak t?nt. Már ahhoz sincs ereje, hogy megvessen.
Borra volt szüksége. Sok borra. Mindkét kezével megragadta a kancsót, és a szájához emelte. A bor lefolyt a torkán, az állán, lecs?p?g?tt a szakálláról, átáztatta a derékaljat. A gyertyafényben ugyanolyan s?tétnek t?nt, mint az a bor, amivel megmérgezték Joffrey-t. Amikor végzett, félredobta az üres kancsót, és az éjjeliedény után tapogatózva félig legurult, félig leesett a padlóra. Sehol nem találta. Felkavarodott a gyomra, és a k?vetkez? pillanatban már négykézláb állva ?klendezett arra a csodálatos, puha myri sz?nyegre.
A szajha ijedten sikoltott. Saját magát hibáztatja, gondolta a t?rpe megszégyenülten.
– Vágd le a fejem, és küldd el Királyvárba – biztatta. – A n?vérem úrn?t csinál bel?led, és soha t?bbé nem mer megkorbácsolni senki.
A lány persze ezt sem értette, ezért inkább szétfeszítette a lábát, bemászott k?zé, és újra a magáévá tette. Ezt legalább felfogta.