Sárkányok tánca

Szintén jó válasz volt, és becsületes is.

 

– én sosem akartam háborút. Yunkait már legy?ztem egyszer, de megkíméltem a városukat, amikor le is rombolhattam volna. Nem voltam hajlandó csatlakozni Cleon királyhoz, amikor ellenük vonult. Még most sem teszek semmit, pedig Astapor ostrom alatt áll. Qarth pedig... a qarthiaknak soha nem ártottam.

 

– Szándékosan nem, de Qarth a keresked?k városa, és szeretik az ezüstpénz csengését, az arany csillogását. Amikor t?nkrezúztad a rabszolga-kereskedelmet, a csapást Westerostól Asshaiig mindenhol megérezték. Qarth a rabszolgáktól függ, akárcsak Tolos, új-Ghis, Lys, Tyrosh Volantis... a lista hosszú, királyn?m.

 

– J?jjenek csak, bennem keményebb ellenfélre lelnek, mint Cleonban. El?bb halok meg harcban, minthogy a gyermekeimet újra láncra verve lássam.

 

– Talán van más lehet?ség is. Azt hiszem, Yunkait meg lehet gy?zni, hogy szabadon hagyják a felszabadítottakat, ha felséged beleegyezik, hogy a Sárga Város bántatlanul képezhessen rabszolgákat, és kereskedhessen velük. Nem kell t?bb vérnek folynia.

 

– Kivéve azoknak a rabszolgáknak a vérét, akiket a yunkaik kiképeznek, és akikkel kereskednek – felelte Dany, ám felismerte az igazságot a férfi szavaiban. Talán valóban ez a legjobb eredmény, amiben reménykedhetünk. – Azt nem említetted, hogy szeretsz.

 

– Foglak, ha úgy kívánod, fényesség.

 

– Ez nem egy szerelmes férfi válasza.

 

– Mi a szerelem? Vágy? Nincs ép, egészséges férfi, aki rád nézne, és ne érezne vágyat, Daenerys. én azonban nem ezért vennélek feleségül. Meereen a megérkezésed el?tt haldoklott. Uralkodóink vénemberek voltak ?sszeaszott férfiassággal, és ráncos, bepókhálósodott vénasszonyok. Barackbort szürcs?lgetve ültek a piramisaik tetején, és a Régi Birodalom dics?ségér?l elmélkedtek, mik?zben az évszázadok elr?ppentek, és a város lassan porrá omlott k?rül?ttük. A szokások és az óvatosság vasmarka tartott féken mindenkit, amíg fel nem ébresztettél minket t?zzel és vérrel. új id?számítás kezd?d?tt, új dolgok váltak elérhet?vé. Fogadj el férjedül.

 

Egyáltalán nem ellenszenves, gondolta Dany, és királyi módon beszél

 

– Csókolj meg! – parancsolta.

 

A férfi megfogta a kezét, és csókot lehelt az ujjaira.

 

– Ne úgy! Csókolj meg, mintha a feleséged lennék.

 

Hizdahr megfogta a vállát, gyengéden, mintha csak egy kismadár volna. El?rehajolt, ajkát a lányéhoz nyomta. Csókja k?nny? volt, száraz és gyors. Dany semmit nem érzett.

 

– Esetleg... még egyszer? – kérdezte a férfi.

 

– Ne. – A teraszon, a fürd?medencéjében a kis halak mindig megcsipkedték a lábát mosakodáskor. Még azok is t?bb szenvedéllyel csókoltak, mint Hizdahr zo Loraq. – Nem szeretlek.

 

Hizdahr megvonta a vállát.

 

– Id?vel az is megj?n. Tudott, hogy így szokott t?rténni.

 

De nem velünk. Addig nem, amíg Daario ilyen k?zel van. én ?t akarom, nem téged.

 

– Egy nap vissza akarok térni Westerosra, hogy a magaménak k?veteljem apám egykori Hét Királyságát.

 

– Egy nap mindenkinek meg kell halnia, de nincs értelme a halálon rágódni. én jobban szeretek mindig csak az adott napra gondolni.

 

Dany ?sszekulcsolta a kezét.

 

– A szavak olyanok, akár a szél, még az olyan szavak is, mint a szerelem és a béke. Sokkal t?bb bizodalmam van a tettekben. Az én Hét Királyságomban a lovagok küldetést vállalnak, hogy bizonyítsanak a szeretett sz?z el?tt. Varázskardot keresnek, elrejtett aranyat, vagy ellopnak egy koronát valamelyik sárkány kincseskamrájából.

 

Hizdahr felvonta a szem?ld?két.

 

– én csak a te sárkányaidat ismerem, varázskardot pedig még annyit se. Ha arra vágysz, boldogan hozok neked gy?r?ket, koronákat és kincsekkel teli ládákat.

 

– én csupán békére vágyom. Te azt mondod, segíthetsz megfékezni az éjszakai mészárlásokat az utcáimon. én azt mondom: tedd meg! Vess véget ennek az árnyháborúnak, nagyuram. Ez a te küldetésed. Biztosíts nekem kilencven, gyilkolástól mentes nappalt és éjszakát, és tudni fogom, hogy méltó vagy a trónra. Képes vagy rá?

 

Hizdahr elgondolkodott.

 

– Kilencven nap és kilencven éjszaka halottak nélkül, és a kilencvenegyediken egybekelünk?

 

– Talán – felelte Dany szemérmesen. – Bár a fiatal lányok a szeszélyességükr?l híresek. Lehet, hogy kérni fogok egy varázskardot is.

 

Hizdahr nevetett.

 

George R. R. Martin's books