Sárkányok tánca

– Mit szeretne viselni felséged? – kérdezte Missandei.

 

Csillagfényt és hullámtajtékot, gondolta Dany, egy leheletnyi selymet, ami szabadon hagyja a bal mellem, hogy Daario legeltethesse a tekintetét. ó, és persze virágokat a hajamba. A kapitány kezdetben virágot hozott neki mindennap, Yunkáitól egészen Meereenig.

 

– Hozzátok a szürke lenvászon ruhámat a gy?ngy?kkel, és a fehér oroszlán b?rét. – Mindig nagyobb biztonságban érezte magát Drogo oroszlánb?rébe burkolózva.

 

Daenerys a teraszon fogadta kapitányát, a k?rtefa alatti faragott k?padon üld?gélve. A város felett félhold lebegett, ezernyi csillag gy?r?jében. Daario Naharis páváskodva lépett ki a teraszra. Akkor is páváskodik, ha meg sem mozdul. A kapitány csikós nadrágot viselt bet?rve bíbor b?rcsizmájába, fehér selyeminget és aranygy?r?kb?l álló mellényt. Háromágú szakállát bíborszín?re festette, kackiás bajszát aranyra, hajfürtjeire pedig b?ségesen jutott mindkét színb?l. Egyik csíp?jén hosszú t?r lógott, a másikon dothraki arakh.

 

– Ragyogó királyn?m – k?sz?nt?tte –, távozásom óta még csodálatosabb lettél! Hogy lehetséges ez?

 

A királyn? már hozzászokott az efféle hízelgéshez, a dicséret valahogy mégis t?bbet jelentett Daariótól, mint Reznaktól, Xarótól vagy Hizdahrtól.

 

– Azt beszélik, jól szolgáltál engem Lhazarban, kapitány. – Annyira hiányoztál!

 

– Kapitányod azért él, hogy szolgálja kegyetlen királyn?jét.

 

– Kegyetlen?

 

A holdfény megcsillant a férfi szemében.

 

– Messze megel?zte embereit, hogy el?bb láthassa a gy?ny?r? arcot, és a királyn? cserébe megvárakoztatja, mik?zben ? maga bárányt és fügét eszik valami kiszáradt vénasszonnyal.

 

Meg sem mondták, hogy itt vagy, gondolta Dany, kül?nben adtam volna az ostobát, és azonnal érted küldetek.

 

– A Z?ld Keggyel étkeztem. – úgy d?nt?tt, jobb, ha nem említi Hizdahrt. – Azonnal szükségem volt b?lcs tanácsára.

 

– Nekem csak egyvalamire van azonnal szükségem: Daenerysre.

 

– Küldessek ételért? Bizonyára éhes lehetsz.

 

– Két napja nem ettem, de most, hogy itt vagyok, b?ségesen elegend? lakmároznom gy?ny?r?ségedb?l.

 

– A gy?ny?r?ségem nem t?lti meg a hasad. – Leszakított egy k?rtét, és odadobta a férfinak. – Legalább ezt edd meg.

 

A benne lakozó lány annyira szerette volna megcsókolni, hogy szinte már fájt. A csókjai kemények lennének és k?vetel?z?ek, ábrándozott, és az sem érdekelné, ha felkiáltok, vagy ráparancsolok, hogy hagyja abba. A királyn? azonban tudta, hogy ez ostobaság volna.

 

– Mesélj nekem az utadról.

 

A férfi k?z?mb?sen megvonta a vállát.

 

– A yunkaik felbérelt zsoldosokat küldtek a Khyzai-hágóhoz. Hosszú Lándzsáknak nevezik magukat. éjszaka üt?ttünk rajtuk, és néhányat a pokolra küldtünk. Lhazarban meg?ltem két ?rmesteremet, mert el akarták lopni az ékk?veket és aranytálakat, melyeket királyn?m küld?tt ajándékként a bárányembereknek. Ezekt?l eltekintve minden a tervek szerint alakult.

 

– Hány embert vesztettél a harcban?

 

– Kilencet, de tucatnyi Hosszú Lándzsa d?nt?tt úgy, hogy inkább jobb Viharvarjúnak lenni, mint halottnak. Megmondtam nekik, hogy tovább élnek, ha a sárkányaiddal harcolnak, mint ha ellenük, és felismerték a b?lcsességet szavaimban.

 

Dany azonnal óvatossá vált.

 

– Lehet, hogy Yunkainak kémkednek.

 

– Túl ostobák ahhoz, hogy kémek legyenek. Nem ismered ?ket.

 

– De te sem. Megbízol bennük?

 

– Minden emberemben megbízom. – Kik?p?tt egy magot, és elmosolyodott királyn?je gyanakvásán. – Hozzam el neked a fejüket? Ha kéred, megteszem. Az egyik kopasz, kett?nek lófarka van, és van egy, amelyik négyféle szín?re festi a szakállát. Miféle kém visel ilyen szakállat, kérdem én? A parittyás negyven lépésr?l kidobja egy szúnyog szemét, a rondaság pedig jól ért a lovakhoz, de ha királyn?m azt mondja, meg kell halniuk...

 

– Ezt nem mondtam, csak... tartsd rajtuk a szemed, ennyi az egész. – Ostobának érezte magát, mik?zben kimondta. Igazából kicsit mindig ostobának érezte magát Daario társaságában. Esetlen vagyok, gyerekes és lassú felfogású. Mit gondolhat rólam? Inkább témát váltott – A bárányemberek küldenek nekünk élelmet?

 

– Bárkákon j?n le a gabona a Skahazadhanon, királyn?m, a t?bbi árut pedig karavánok hozzák a Khyzain át

 

– A Skahazadhan nem jó, a folyót lezárták, a tengert úgyszintén. Biztosan láttad a hajókat az ?b?lben. A qarthiak a halászflottánk harmadát szétkergették, a másik harmadát elfogták. A maradék nem meri elhagyni a kik?t?t. Elvágták a kereskedelmi útvonalakat.

 

Daario eldobta a k?rte csutkáját.

 

George R. R. Martin's books