– Jó ezt hallani. A hadseregem. – A herceg arcán mosoly terült szét, de r?gt?n el is komorodott. – Valóban az? Ezek csak zsoldosok. Yollo figyelmeztetett, hogy ne bízzak senkiben.
– Ebben van igazság – ismerte el Griff. Egészen más lenne a helyzet, ha még mindig Feketeszív a parancsnok, de Myles Toyne négy éve meghalt, és Hontalan Harry Strickland egészen más ember. A t?rpe már így is elég kételyt ültetett el a fiatal fejben. – Nem minden ember az, aminek látszik, egy hercegnek pedig kül?n?sen jó oka van az óvatosságra... de ha túl messzire mész ezen az úton, a bizalmatlanság megmérgez, keser?vé és félénkké tesz. – Mint Aerys király esetében. A végén már Rhaegar is látta rajta. – Legjobb az arany k?zépút. Hagyd, hogy az emberek állhatatos szolgálattal elnyerjék a bizalmadat... és ha ez sikerült, légy velük nagylelk? és nyíltszív?.
A fiú bólintott
– Nem felejtem el.
A hercegnek adták a legjobb lovat, egy nagy, halványszürke, szinte már fehér heréltet Griff és Haldon ülték meg a másik két hátast. Az út jó fél mérf?ld?n át Volon Therys magas, fehér falai mellett futott dél felé. Aztán maguk m?g?tt hagyták a várost, és k?vették a Rhoyne kanyarulatait a f?zfaligeteken és pipacsmez?k?n át, el egy magas szélmalom mellett, melynek lapátjai forgás k?zben csikorogtak, akár a megfáradt csontok.
Mire a nap ereszkedni kezdett nyugaton, megtalálták a folyó mellett táborozó Arany Kompániát. Erre a táborra még Arthur Dayne is büszke lett volna – jól megtervezett volt, rendezett, védhet?. Mély árok vette k?rül, az alján kihegyezett karókkal. A sátrak egyenes sorokban álltak, széles utak húzódtak k?z?ttük. A latrinákat a folyó mellett jel?lték ki, így az áramlat elvitte a hordalékot. A lovakat északon pányvázták ki, a víz mellett két tucat elefánt legelészett, orrukkal húzkodták ki a gyomokat. Griff elismer?en nézett végig a nagy, szürke állatokon. Nincs csatamén Westeroson, amelyik megállna ezekkel szemben.
A tábor k?rül, hosszú póznákon aranybrokát zászlók lobogtak, alattuk fegyveres, páncélba ?lt?z?tt ?r?k jár?r?ztek dárdával és számszeríjjal, figyelve minden megk?zelítési utat. Griff tartott t?le, hogy a zsoldosok k?zt eluralkodott a hanyagság, miután Harry Strickland átvette a parancsnokságot, mivel a Hontalan mindig is t?bbet foglalkozott az új barátok szerzésével, mint a fegyelemmel, ám úgy t?nt, félelmei megalapozatlannak bizonyultak.
Haldon a kapunál mondott valamit az ?rparancsnoknak, és azonnal elküldtek egy futárt az egyik kapitányért. A hamarosan megérkez? tiszt ugyanolyan csúf volt, mint amikor Griff utoljára látta. A hatalmas potrohú, megtermett, lomha mozgású zsoldos ráncos arcát régi sebhelyek szabdalták. Jobb fülét mintha kutya marcangolta volna ?ssze, a bal teljesen hiányzott.
– Csak nem bel?led faragtak kapitányt, Virágos? – kérdezte Griff.
– Azt hittem, az Arany Kompániában még vannak k?vetelmények.
– és ez még nem minden, te bitang – vigyorgott Virágos Franklyn.
– Lovaggá is üt?ttek. – Megragadta Griff alkarját, és csontroppantó ?lelésbe rántotta cimboráját. – Borzalmasan nézel ki, még egy olyan emberhez képest is, aki tucatnyi esztendeje halott. Kék haj? Amikor Harry szólt, hogy j?ssz, kis híján ?sszefostam magam ?r?m?mben. Haldon, te jeges segglyuk, de jó látni téged is! Még mindig karót hordasz a valagadban? – Ifjú Griffre nézett. – ? pedig...
– A fegyverhordozóm. K?ly?k, ? Virágos Franklyn.
A herceg biccentéssel üdv?z?lte.
– A Virágos fattyúnév. A Síkvidékr?l származol.
– úgy van. Anyám mosón? volt Almavárban, amíg a nagyúr egyik fia meg nem er?szakolta. Azt szoktam mondani, én egy barna almás Fossoway vagyok. – Intett, hogy lépjenek be a kapun. – Gyertek, Strickland a sátrába hívta az ?sszes tisztet. Haditanács. Ezek a tetves volantisiak a dárdájukat rázva k?vetelik, hogy számoljunk be a szándékainkról.
Az Arany Kompánia katonái a sátruk el?tt ülve kockáztak vagy iszogattak, és k?zben a legyeket csapdosták. Griff elt?prengett, vajon hányan tudják, ki ?. Nagyon kevesen. Tizenkét év hosszú id?. Talán még azok sem ismerik fel a v?r?s szakállú, szám?z?tt Jon Conningtont ebben a barázdált arcú, simára borotvált állú, kékre festett hajú zsoldosban, akik annak idején együtt lovagoltak vele. Amennyire ?k tudták, Connington halálra itta magát Lysben, miután megszégyenítve elzavarták a kompániából, mert lopott a hadipénztárból. A hazugság szégyene azóta sem hagyta nyugodni, de Varys ragaszkodott a szükségességéhez.