Ser Franklyn bemutatta a jelenlév?ket. Némelyik zsoldos kapitány szintén fattyúnevet viselt: Folyami, Hegyi, Szikla. Mások olyan neveket birtokoltak, amelyek egykor jól csengtek a Hét Királyság t?rténelmében; Griff megszámolt két Strongot, három Peake-et, egy Muddot, egy Mandrake-et, egy Lothstont és néhány Cole-t. Tudta, hogy nem mind valódi név; a szabad kompániákban az ember úgy hívhatta magát, ahogy akarta. ám a zsoldosok a nevekt?l függetlenül igencsak fel voltak cicomázva. Mint sokan mások is ebben a mesterségben, saját magukon tartották világi vagyonukat: ékk?ves kardokat, vésett páncélokat, nehéz nyakláncokat és finom selymeket látott mindenhol, és mindegyikük egy nagyúri váltságdíjjal egyenérték? aranykarikát hordott a karján. A karikák egy-egy évet jeleztek az Arany Kompánia szolgálatában. Marq Mandrake, akinek himl?helyes arcán fekete lyuk jel?lte a helyet, ahol kiégette a rabszolga-tetoválást, még egy aranykoponyás nyakláncot is viselt.
Nem mindegyik kapitány származott Westerosról. Fekete Balaq, a fehér hajú, koromfekete b?r? nyár-szigeteki vezette a kompánia íjászait, ugyanúgy, mint Feketeszív idejében. A halottsápadt volantisi, Gorys Edoryen váltotta Stricklandet a hadbiztosi poszton. Egyik válláról leopárdb?r lógott, vérv?r?s haja olajos fürt?kben omlott le a nyaka mellett, bár hegyes szakálla teljesen fekete volt. Griff a kémmestert nem ismerte: egy Lysono Maar nev? lysi volt, halványlila szemmel, fehérarany hajjal és olyan szájjal, amit egy szajha is megirigyelt volna. Els? pillantásra majdnem n?nek nézte, mert k?rmeit bíborra festette, füléb?l pedig igazgy?ngy?k és ametisztek lógtak.
Szellemek és hazudozók, gondolta Griff az arcokat fürkészve. Elfeledett háborúk, vesztett ügyek, sikertelen felkelések kísértetei, a kudarcot vallottak és bukottak, kegyvesztettek és kitagadottak testvérisége. Ez az én hadseregem. Ez a legf?bb reménységünk.
Harry Stricklandhez fordult.
Hontalan Harry ránézésre egyáltalán nem t?nt harcosnak k?vérkés termetével, nagy, kerek fejével, k?zépszürke szemével és gyérül? hajával, melyet oldalra fésült, hogy eltüntessen egy kopasz foltot. Egy tábori széken ült, lábát sós vízzel teli tekn?ben áztatta.
– Remélem, megbocsátod, ha nem állok fel – mondta üdv?zlésképpen. – Nehéz menetelésen vagyunk túl, és tele van a lábam vízhólyaggal. A pokolba is!
A gyengeség jele. Olyan vagy, mint egy vénasszony. A Stricklandek már az alapítás óta az Arany Kompániához tartoztak. Harry dédapja akkor vesztette el a f?ldjeit, amikor az els? Blackfyre-felkelés idején fellázadt a Fekete Sárkánnyal.
– Négy generáció óta aranyban! – kérkedett gyakran Harry, mintha négygenerációnyi szám?zetés és vereség valami olyan dolog volna, amivel dicsekedni lehet.
– Tudok rá készíteni egy f?zetet – mondta Haldon –, és léteznek ásványi sók, amelyek megkeményítik a b?rt.
– Nagyon kedves t?led. – Strickland odaintette magához a fegyverhordozóját. – Watkyn, bort a barátainknak!
– K?sz?n?m, nem – hárította el Griff. – Majd iszunk vizet.
– Ahogy gondolod. – A f?kapitány felmosolygott a hercegre. – ? pedig bizonyára a fiad.
Vajon tudja? – t?prengett Griff. Mennyit mondhatott el neki Myles? Varys nagyon határozottan ragaszkodott a minél szigorúbb titoktartáshoz. A tervet, amit lllyrióval és Feketeszívvel kif?ztek, csak ?k ismerték, a kompánia t?bbi részét kihagyták bel?le. Amir?l a zsoldosok nem tudnak, az nem szivároghat ki.
Most viszont elérkezett az id?.
– Senki nem kívánhatna nála kiválóbb fiút – felelte –, de a k?ly?k nem az én vérem, a neve pedig nem Griff. Uraim, bemutatom nektek Aegon Targaryent, Rhaegar, Sárkányk? hercege és Dorne-i Elia hercegn? els?szül?tt fiát... aki a ti segítségetekkel hamarosan Aegon lesz, ezen a néven a hatodik, az andalok, a rhoyne-iak és az Els?k királya, a Hét Királyság uralkodója.
Néma csend fogadta bejelentését. Valaki megk?sz?rülte a torkát. Az egyik Cole újrat?lt?tte a kupáját a kancsóból. Gorys Edoryen az egyik hajfürtjét piszkálva mormolt valamit egy idegen nyelven, amit Griff nem értett. Laswell Peake k?hintett, Mandrake és Lothston ?sszenéztek. Tudják! – d?bbent rá Griff. Mindvégig tudták. Stricklandre nézett.
– Mikor mondtad el nekik?
A f?kapitány megmozgatta vízhólyagos ujjait a lábfürd?ben.
– Amikor elértük a folyót. Az emberek nyugtalanok voltak, nem ok nélkül. Otthagytunk egy k?nny? hadjáratot a Vitatott F?ldeken, és miért? Hogy izzadjunk ebben az istenverte h?ségben, nézzük, ahogy fogy a pénzünk és elrozsdáll a kardunk, mik?zben sorban hárítjuk el a kecsegtet? ajánlatokat?
Griffnek a hír hallatán viszketni kezdett a b?re.
– Kit?l?
– A yunkaiktól. A k?vet, akit Volantisba menesztettek udvarolni, már három szabadcsapatot küld?tt a Rabszolga-?b?lbe. Azt akarja, hogy mi legyünk a negyedikek, és ezért kétszer annyit hajlandó fizetni, mint amit Myrt?l kaptunk, ezenkívül a kompánia minden tagjának adnának egy rabszolgát, a tiszteknek tízet, nekem pedig száz válogatott szüzet.
A pokolba is!
– Az t?bb ezer rabszolga. Honnan szednek ennyit a yunkaik?
– Meereenb?l. – Strickland intett a fegyverhordozójának. – Watkyn, t?rülk?z?t! A víz egyre hidegebb lesz, és kezdek ráncosodni, akár a mazsolasz?l?. Nem, ne azt a t?rülk?z?t, a puhábbat!
– Visszautasítottad – állapította meg Griff.