– Nem akarunk h?si dalokat a bátor szám?z?ttr?l – búgta az eunuch azon a negédes hangján. – Akik h?si halált halnak, azokra sokáig emlékeznek, de a tolvajokat, iszákosokat, gyávákat hamar elfelejtik.
Mit tud egy eunuch a férfibecsületr?l? Griff a fiú érdekében belement a Pók színjátékába, de ez nem jelentette, hogy tetszik is neki a szerep. Csak érjem meg, hogy a fiú elfoglalja a Vastrónt, és Varys fizetni fog ezért a csekélységért... és még sokkal t?bbért. Akkor majd meglátjuk, kir?l feledkeznek meg.
A f?kapitány aranybrokát sátrát karók vették k?rül, rajtuk aranynyal bevont koponyák. Az egyik koponya nagyobb volt a t?bbinél, és er?sen eltorzult. Az alatta lév? akkora lehetett, mint egy gyermek ?kle. Rettenetes Maelys és névtelen fivére. A t?bbi koponya egyformának t?nt, bár némelyik megrepedt vagy bet?rt a gyilkos csapástól, az egyiknek pedig hegyes fogai voltak.
– Melyik Mylesé? – kérdezte Griff.
– Ott, a végén – mutatta Virágos. – Várj, bejelentelek titeket. – Besurrant a sátorba, ott hagyta Griffet régi barátja arannyal bevont koponyájával.
Ser Myles Toyne életében csúf ember volt, akár a b?n. Híres ?sér?l, a s?tét hajú, jókép? Terrence Toyne-ról dalok szóltak, állítólag olyan szép volt, hogy még a király ágyasa sem tudott ellenállni neki; Mylesnak azonban elálló füle volt, ferde álla, és akkora orra, amihez mérhet?t Jon Connington még soha nem látott. Amikor azonban elmosolyodott, mindez nem számított Az emberei Feketeszívnek nevezték a pajzsán lév? címer miatt. Myles imádta a nevet, és mindazt, amit sejtetett.
– Egy f?kapitánytól barát és ellenség egyaránt féljen – mondta egyszer. – Ha az emberek kegyetlennek gondolnak, annál jobb.
Az igazság azonban más volt. A minden ízében katona Toyne ádáz harcos volt, de mindig igazságosságra t?rekedett, szinte apja volt embereinek, és nagyvonalúan bánt a szám?z?tt Jon Connington nagyúrral.
A halál megfosztotta fülét?l, orrától és minden melegségét?l. A mosoly azonban4megmaradt, csak átalakult aranylóan csillogó vigyorrá. Az ?sszes koponya vigyorgott, még Keser?acélé is a k?zéps? póznán. Vajon min nevet? Legy?zve és magányosan halt meg, megt?rt ember volt egy idegen f?ld?n. Ser Folyami Aegor kiadta híressé vált parancsát az embereinek: f?zzék le a húst a koponyájáról, mártsák aranyba, és vigyék az els? sorban, amikor visszatérnek elfoglalni Westerost. Utódai k?vették a példáját.
Jon Connington is egyike lehetett volna ezeknek az utódoknak, ha szám?zetése másként alakul, ?t évet t?lt?tt el a kompániával, egyre feljebb küzdve magát, míg végül ? lett Toyne jobbkeze. Ha maradt volna, Myles halála után a t?bbiek talán hozzá fordulnak Harry Strickland helyett ám Griff nem bánta választott útját. Amikor visszatérek Westerosra, azt nem koponyaként fogom tenni egy pózna tetején.
Virágos kilépett a sátorból.
– Bemehettek.
Az Arany Kompánia f?tisztjei felálltak a padokról és tábori székekr?l, amikor meglátták ?ket. A régi barátok ?leléssel és mosollyal k?sz?nt?tték Griffet, az újabbak sokkal formálisabban üdv?z?lték. Nem mindegyik ?rül annyira a látványunknak, mint ahogy szeretné elhitetni velünk. Némelyik mosoly m?g?tt pengét sejtett. A t?bbség egészen mostanáig azt hitte, Jon Connington kényelmesen pihen a sírjában, és kétségkívül t?bben úgy gondolták, az a megfelel? hely egy olyan ember számára, aki meglopta bajtársait. A helyükben Griff is hasonlóképpen érzett volna.