Múlt éjjel megint K?szentélyr?l álmodott. Egyedül volt, karddal a kezében, házról házra rohant, ajtókat t?rt be, lépcs?k?n futott fel, tet?k?n ugrált át, mik?zben a fülében távoli harangok hangja zúgott. Mély bronzkondulás és éles ezüstcsilingelés visszhangzott a fejében, ?rjít? hangkavalkád, amely egyre hangosabbá vált, míg végül úgy érezte, mindjárt széthasad a feje.
Tizenhét év telt el a Harangok Csatája óta, ám a harangzúgásra még mindig csomóba rándul a gyomra. Sokan úgy vélték, a birodalom akkor veszett el, amikor Rhaegar herceget agyonsújtotta Robert csatap?r?lye a Három Folyónál, de arra a csatára soha nem került volna sor, ha a griff meg?li a szarvast K?szentélynél. A harangok aznap mindannyiunkért zúgtak. Aerysért és királyn?jéért, Dorne-i Eliáért és a kislányáért, minden igaz emberért és becsületes asszonyért a Hét Királyságban. és az én ezüst hercegemért.
– Az volt a terv, hogy csak akkor fedjük fel Aegon herceg kilétét, ha megérkezünk Daenerys királyn?h?z – mondta Lemore.
– Az még akkor volt, amikor úgy hittük, hogy a lány nyugatra j?n. A mi sárkánykirályn?nk viszont hamuvá égette a tervünket, mi pedig annak a pentosi k?vér bolondnak k?sz?nhet?en a farkánál ragadtuk meg a n?stény sárkányt, és csontig megégettük az ujjunkat.
– Illyrio nem tudhatta, hogy a lány a Rabszolga-?b?lben marad.
– Azt sem, hogy a Kolduskirály fiatalon meghal, vagy hogy Khal Drogo k?veti ?t a sírba. Eddig akármit tervezett, abból igen kevés valósult meg. – Griff keszty?s kezével kardja markolatára csapott. – évekig táncoltam úgy, ahogy a k?vér ember fütyült, Lemore. Mire volt ez jó? A herceg feln?tt férfi, itt az ideje...
– Griff! – kiabálta túl Yandry a mutatványosok csengetty?it. – J?n Haldon!
A Félmester láthatóan izzadva és fáradtan lépdelt végig a part mentén a móló elejéig. A verejték s?tét foltokat hagyott k?nny? vászonk?penye hónalji részénél, és az arcán ugyanolyan savanyú kifejezés ült, mint Selhorysban, amikor a városból visszatérve bevallotta, hogy elveszítette a t?rpét. Viszont hozott három lovat, és most csak ez számított
– Hozd a fiút! – szólt hátra Griff Lemore-nak. – Gondoskodj róla, hogy készen álljon.
– Ahogy akarod – felelte a n? kelletlenül.
Legyen hát. Megkedvelte Lemore-t, de ez nem jelentette azt, hogy szüksége lenne a hozzájárulására. A n? feladata az volt, hogy a Hit alapelveire tanítsa a fiút, és jól végezte a munkáját. ám a herceget semmilyen ima nem fogja a Vastrónra juttatni. Az Griff feladata. Egyszer már csalódást okozott Rhaegar hercegnek, a fiának nem fog, amíg az élet el nem hagyja a testét.
Haldon lovai nem nyerték el a tetszését.
– Ezek voltak a legjobbak, amit találtál? – kérdezte ingerülten.
– Ezek – felelte hasonló hangnemben Haldon. – és jobb, ha nem kérded meg, mennyibe kerültek. Mivel a dothrakik a folyó túlsó partján mozgolódnak, Volon Therys lakosságának fele úgy d?nt?tt, jobb nekik máshol, ezért a lovak ára folyamatosan emelkedik.
Nekem kellett volna mennem. Selhorys óta nehéz volt ugyanúgy megbíznia a Félmesterben, mint régen. Hagyta, hogy a t?rpe a csavaros nyelvével rászedje. Engedte egyedül elmenni a bordélyba, mik?zben ? holdkórosként ténfergett a téren. A bordély tulajdonosa ugyan azt állította, a t?rpét karddal a nyakán kísérték el, de Griff nem hitt neki. Az ?rd?gfíóka elég ravasz ahhoz, hogy megszervezze a sz?kését. A részeges lovag, akir?l a szajhák beszéltek, k?nnyen lehetett egy felbérelt segít?. Nekem is osztoznom kell a felel?sségben. Miután a t?rpe Aegon és a k?ember k?zé vetette magát, hagytam elaludni az éberségemet. El kellett volna vágnom a torkát már az els? alkalommal, amikor megpillantottam.
– A célnak megfelelnek – mondta végül Haldonnak. – A tábor mind?ssze hárommérf?ldnyire van délre. – A Szende Sz?zzel gyorsabban odajuthattak volna, de nem akarta, hogy Harry Strickland megtudja, hol rejt?zk?dtek eddig a herceggel. Ráadásul az a lehet?ség sem vonzotta, hogy térdig sárban gázolva kelljen kikecmeregniük a partra. Az a fajta belép? talán megfelelt volna egy zsoldosnak és a fiának, de nem egy nagyúrnak és a hercegének.
Amikor a k?ly?k Lemore kíséretében el?bukkant a kabinból, Griff tet?t?l talpig alaposan megvizsgálta. A herceg kardot és t?rt viselt, fekete csizmáját fényesre suvickolta, fekete k?penyét vérv?r?s selyemsáv szegélyezte. Haját megmosta, r?vidre vágta és s?tétkékre festette, így a szeme is megint kéknek látszott. Nyakában fekete vasláncon három hatalmas, durva csiszolású rubin függ?tt, Illyrio tanácsos ajándéka. V?r?s és fekete. A sárkány színei. Helyes.
– Igazi hercegnek látszol – bólintott elégedetten. – Apád büszke lenne, ha látna.
Ifjú Griff beletúrt a hajába.
– Undorodom ett?l a kék festékt?l. Kimoshattuk volna.
– Hamarosan. – Griff is boldogan visszatért volna eredeti hajszínéhez, bár az egykori v?r?s mostanra szürkébe fordult. A k?ly?k vállára csapott. – Indulhatunk? A hadsereged már várja érkezésedet.