– Akkor azt is megkapod, fényesség. A kívánságod számomra parancs. Megmondhatod az udvarnagyodnak, hogy elkezdheti az esküv?i el?készületeket
– Semmi nem okozna nagyobb ?r?met a nemes Reznaknak. – Ha Meereen megtudja, hogy esküv? készül?dik, az már ?nmagában hozhat néhány nap megnyugvást, még akkor is, ha Hizdahr er?feszítései hiábavalónak bizonyulnak. A Tarfej? nem fog ?rülni, de Reznak mo Reznak táncra perdül a boldogságtól. Dany nem tudta, melyik miatt aggódjon jobban. Szüksége volt Skahazra és a Bronz Bestiákra, és mostanában nem nagyon bízott Reznak tanácsaiban, óvakodj a parfüm?s udvarnagytól. Lehet, hogy Reznak sz?vetkezett Hizdahrral és a Z?ld Keggyel, és együtt eszeltek ki valami csapdát számomra?
Nem sokkal Hizdahr zo Loraq távozása után megjelent Ser Barristan hosszú, fehér k?penyében. A Királyi Test?rségben elt?lt?tt hosszú évek megtanították a lovagot, hogyan húzódjon a háttérbe, de sosem távozott messzire. Tudja, állapította meg azonnal Dany, és helyteleníti. A férfi szája k?rül elmélyültek a ráncok.
– Nos, úgy t?nik, újra férjhez megyek. Te is ?rülsz neki, ser?
– Ha ezt parancsolod, felség.
– Hizdahr nem az a férj, akit te választottál volna számomra.
– Nem az én dolgom férjet választani neked.
– Ez igaz – bólintott Dany –, de nagyon fontos nekem, hogy megértsd. A népem vérzik. Haldoklik. Egy királyn? nem magáért van, hanem a birodalomért. Házasság vagy pusztítás, ezek a lehet?ségeim. Esküv? vagy háború.
– Felség, beszélhetek ?szintén?
– Mindig.
– Van egy harmadik lehet?ség is.
– Westeros?
A lovag bólintott.
– Felesküdtem felséged szolgálatára és arra, hogy megóvlak minden veszélyt?l, bárhová is mész. Melletted a helyem, itt, vagy Király-várban... a te helyed viszont Westeroson van, a Vastrónon, amely egykor atyádé volt. A Hét Királyság soha nem fogadná el Hizdahr zo Loraqot királyának.
– Nem jobban, mint ahogy Meereen elfogadja királyn?jének Daenerys Targaryent. A Z?ld Kegynek igaza van. Szükségem van magam mellé egy királyra, egy ghisi származású királyra, kül?nben ?r?kre mosdatlan barbárnak fognak tekinteni, aki bet?rt a városukba, karóba húzatta a f?ldijeiket, és ellopta a vagyonukat.
– Westeroson te leszel az elveszett gyermek, aki visszatér, hogy ?r?met lopjon apja szívébe. A néped éljenezni fog, amikor belovagolsz, és minden jó ember szeretettel tekint majd rád.
– Westeros messze van.
– Ha itt vesztegeted az id?t, nem is jut k?zelebb. Minél el?bb elhagyjuk ezt a helyet...
– Tudom. El fogok indulni. – Dany nem tudta, hogy értesse meg a lovaggal. Legalább annyira vágyott Westerosra, mint a férfi, de el?sz?r meg kell gyógyítania Meereent. – Kilencven nap hosszú id?, Hizdahr talán kudarcot vall, de a próbálkozással is id?t nyer nekem. Id?t, hogy sz?vetségeket k?ssek, hogy meger?sítsem a védelmet, hogy...
– és ha nem vall kudarcot? Akkor mit teszel, felség?
– A k?telességemet. – Hidegnek érezte a szót a nyelvén. – Te láttad Rhaegar bátyám esküv?jét. Mondd meg nekem, szerelemb?l vagy k?telességb?l házasodott meg?
Az ?reg lovag habozott.
– Elia hercegn? jó asszony volt, felség. Kedves és okos, jószív? és szeretetre méltó. Tudom, hogy a herceg nagyon kedvelte.
Kedvelte, gondolta Dany. A szó mindent elmondott. Id?vel én is megkedvelném Hizdahr zo Loraqot. Talán.
– Miért házasodtak ?ssze, ha nem szerették egymást?
– Nagyatyád parancsolta így. Egy erdei boszorkány azt mondta neki, hogy a megjósolt herceg az ? vérvonalukból származik majd.
– Egy erdei boszorkány? – kérdezte meglepetten Dany.
– ódonk?i Jennyvel érkezett az udvarba. T?p?r?d?tt kis ?regasszony volt, ránézni is fájt. Sokan azt mondták, t?rpe, bár Jenny úrn? mindig azt állította, egyike az erd? gyermekeinek.
– Mi lett vele?
– Nyárodú. – A névben maga a végzet csengett.
Dany sóhajtott
– Hagyj most magamra, nagyon fáradt vagyok.
– Ahogy kívánod. – Ser Barristan meghajolt és távozott, de az ajtóban megtorpant. – Bocsáss meg, felség, elfelejtettem említeni, látogatód érkezett. Mondjam meg neki, hogy j?jj?n vissza holnap?
– Ki az?
– Naharis. A Viharvarjak visszatértek a városba.
Daario. Megdobbant a szíve.
– Mióta... mikor...? – Nem találta a szavakat, de Ser Barristan így is értette.
– Felséged a Keggyel beszélgetett, amikor megérkezett. Tudtam, hogy nem szeretnéd, ha zavarnának. A kapitány hírei várhatnak holnapig.
– Nem! – Hogyan is aludhatnék, tudván, hogy a kapitányom ilyen k?zel van? – Küldd be haladéktalanul. és... ma este már nem lesz rád szükségem. Daarióval biztonságban leszek. ó, és légy oly kedves, küldd ide Irrit és Jhiquit... és Missandeit is. – át kell ?lt?zn?m, hogy gy?ny?r? legyek.
Ennyit mondott szolgálólányainak is, amikor megérkeztek.