Amikor mindannyian egyszerre kezdtek beszélni, Griff tudta, hogy megfordult az árhullám. Aegonnak ezt az oldalát még sosem láttam. Persze nem ez volt a legmegfontoltabb d?ntés, de már belefáradt az állandó gondolkodásba, rosszul volt a titkoktól, kimerült a várakozásban. Gy?zzenek vagy veszítsenek, újra látni fogja Griff-fészket, miel?tt meghal, és az apja mellé lesz eltemetve.
Az Arany Kompánia tisztjei sorra felálltak, térdet hajtottak, és iíjú hercegük lába elé helyezték a kardjukat. Utolsóként a vízhólyagos lábú Hontalan Harry Strickland.
A nap már v?r?sre festette a nyugati eget, és skarlát árnyékokat vetett a dárdák hegyére t?z?tt aranykoponyákra, amikor elhagyták a f?kapitány sátrát. Virágos Franklyn felajánlotta, hogy k?rbevezeti a herceget a táborban, és bemutatja ?ket a fiúknak. Griff beleegyezett.
– De ne feledd, az emberek számára ? továbbra is Ifjú Griff marad, amíg át nem kelünk a keskeny tengeren. Westeroson majd megmossuk a haját, és magára ?ltheti a páncélját.
– Megértettem. – Virágos megveregette Ifjú Griff hátát. – Gyere, kezdjük a szakácsoknál. érdemes megismerkedni velük.
Miután távoztak, Griff a Félmesterhez fordult.
– Lovagolj vissza a Szende Sz?zh?z, hozd ide Lemore-t és Ser Rollyt. Szükségünk lesz Illyrio ládáira is, az ?sszes pénzre és a páncélra. Yandrynak és Ysillának k?sz?nj meg mindent a nevemben is, az ? szerepük itt véget ért. Nem lesznek elfelejtve, amikor ?felsége elfoglalja a királyságát.
– Ahogy kívánod, nagyuram.
Griff otthagyta társát, és belépett a sátorba, melyet Hontalan Harry bocsátott a rendelkezésére.
Tudta, hogy az el?ttük álló út tele van veszedelemmel, de mit számít most már? Mindenkinek meg kell halnia. ? mind?ssze egy kis id?t kért. Nagyon sokáig várt, az istenek bizonyára adnak neki még néhány évet, elég id?t ahhoz, hogy lássa trónra lépni a k?lyk?t, akit eddig a fiának nevezett. Hogy visszaszerezze f?ldjeit, nevét, becsületét. Hogy elcsendesítse a harangokat, melyek oly hangosan zúgtak álmaiban minden alkalommal, amikor lehunyja a szemét.
Odabent a sátor magányában, mik?zben a lenyugvó nap arany és skarlát sugarai bet?ztek a nyitott bejáraton, Jon Connington lerázta magáról farkasb?r k?penyét, a fején át lehúzta páncélingét, letette egy padra, és végül a jobb kezét takaró keszty?t?l is megszabadult K?zéps? ujján a k?r?m már teljesen feketére színez?d?tt, és a szürkeség kezdett felkúszni az els? ujjpercig. Gy?r?sujja hegye is s?tétebb árnyalatúvá vált, és amikor megérintette t?re hegyével, nem érzett semmit
Halál, tudta jól. De lassú halál. Egy év, két év, talán ?t. Némelyik k?ember tíz évig is él. Elég id?, hogy átkeljek a tengeren, és újra lássam Griff-fészket. Hogy egyszer és mindenkorra végezzek a Bitorló vérvonalával és Rhaegar fiát ültessem a Vastrónra.
Jon Connington akkor már békében halhat meg.
A szélfútta
A hír forró szélként s?p?rt át a táboron. K?zeledik! A hadserege elindult. Délre j?n, Yunkaiba, hogy felgyújtsa a várost és kardélre hányja a lakosokat, mi pedig északra menetelünk, hogy találkozzunk vele.
Béka Szalma Dickt?l hallotta, ? Vén Csont Billt?l, az pedig egy Myrio Myrakis nev? pentositól, akinek az egyik unokatestvére a Rongyos Herceg pohárnokaként szolgált.
– Coz a parancsnoki sátorban hallotta, Caggo szájából! – bizonygatta Szalma Dick. – Egy napon belül úton leszünk, majd meglátjátok!
Ez igaznak bizonyult. A parancs a Rongyos Hercegt?l érkezett kapitányain és ?rmesterein keresztül: sátrakat lebontani, ?szvéreket felpakolni, lovakat felnyergelni, és hajnalban indulás Yunkai irányába.
– Nem mintha a Yunkai fattyúk szeretnék, hogy a Sárga Városukban sünd?r?gjünk a lányaik k?rül – mondta Baqq, a kancsal myri számszeríjász, akinek a neve babot jelentett. – Yunkaiban csak felt?ltjük a készleteket, esetleg pihent lovakat kapunk, aztán indulunk is tovább Meereenbe, táncolni egyet a sárkánykirályn?vel. Pattanj, Béka, élezd meg szépen az urad kardját, hátha r?videsen szüksége lesz rá!