Quentyn Martell Dorne-ban herceg volt, Volantisban egy keresked? szolgája, de a Rabszolga-?b?l partján csak Béka, a zsoldosok által Z?ldzsigernek nevezett hatalmas termet?, tar fej? dorne-i lovag fegyverhordozója. A Szélfútták olyan neveket használtak, amilyet akartak, és azt is bármikor megváltoztathatták. Quentynen azért ragadt rajta a Béka, mert azonnal ugrott, amikor a nagy ember valamilyen parancsot harsogott.
Még a Szélfútták parancsnoka is titokban tartotta a valódi nevét. Egyes szabadcsapatok a Valyria végzetét k?vet?, véres és z?rzavaros században j?ttek létre, mások csak tegnap alakultak, és holnap meg is fognak sz?nni. A Szélfútta kompánia harmincéves múltra tekinthetett vissza, és mindeddig csupán egyetlen parancsnoka volt, a halk beszéd?, szomorú szem? pentosi nemes, akit Rongyos Hercegnek hívtak. Haja és páncélja egyforma ezüstszürke volt, de rongyos, foltozott k?penye t?bbféle színben pompázott: kék és szürke, v?r?s, arany és z?ld, bíbor, karmazsin és égszínkék, de a nap már mindegyiket kifakította. Amikor a Rongyos Herceg húsz és három éves volt – ahogy Szalma Dick mesélte a t?rténetet –, Pentos tanácsosai ?t választották meg új hercegüknek, alig néhány órával a régi lefejezése után. ? azonban felk?t?tte kardját, kedvenc lova nyergébe pattant, elmenekült a Vitatott F?ldekre, és soha nem tért vissza. Együtt lovagolt a Második Fiakkal, a Vaspajzsokkal és a Sz?z Katonáival, majd ?t bajtársával létrehozták a Szélfuttákat. A hat alapító k?zül már csak ? él.
Békát nem érdekelte, hogy mindebb?l mennyi az igazság. Mióta Volantisban jelentkeztek a Szélfutták k?zé, csak a távolból látta a Rongyos Herceget. A dorne-iak újoncok voltak, friss sorozottak, t?ltelékek, három ember a kétezer k?z?tt. Parancsnokuk sokkal emelkedettebb társaságban id?z?tt.
– én nem vagyok fegyverhordozó! – tiltakozott Quentyn, amikor Genis Drinkwater felvetette a javaslatot. ?t itt Dorne-i Gerrold néven emlegették, hogy megkül?nb?ztessék V?r?shátú Gerroldtól és Fekete Gerroldtól, vagy egyszer?en csak ?Ivó”-nak hívták, mióta egy alkalommal a nagy ember is ezt tette. – Dorne-ban kiérdemeltem a sarkantyúmat, legalább annyira lovag vagyok, mint te!
ám Gerrisnek igaza volt: ? és Arch azért vannak itt, hogy megvédjék Quentynt, vagyis állandóan a nagy ember mellett kell tartani ?t.
– Arch a legjobb harcos hármunk k?zül – mutatott rá Drinkwater –, a sárkánykirályn?t viszont csak te veheted el.
Elveszem vagy harcolok ellene; így vagy úgy, hamarosan találkozunk. Minél t?bbet hallott Daenerys Targaryenr?l, annál jobban félt a találkozástól. A yunkaik azt állították, emberhússal eteti a sárkányait, és szüzek vérében fürdik, hogy sima és rugalmas maradjon a b?re. A Paszuly nev? zsoldos ezen csak nevetett, viszont az ezüstkirályn? kielégíthetetlenségér?l szóló t?rténeteknek hitelt adott.
– Az egyik kapitánya olyan vérvonalból származik, ahol a férfiaknak lábnyi hosszú a szerszámuk – mondta –, de neki még ez sem elég nagy. Együtt lovagolt a dothrakikkal, és megszokta, hogy cs?d?r?k dugják, így a férfiak már nem tudják kit?lteni.
K?nyvmoly, a ravasz volantisi kardforgató, aki mintha mindig valamilyen szakadozott pergament olvasott volna elmélyülten, kegyetlennek és ?rültnek vélte a sárkánykirályn?t.
– A khalja meg?lte a bátyját, hogy királyn?vé tegye ?t. Aztán ? ?lte meg a khalt, hogy khaleesi legyen bel?le. Véráldozatokat mutat be, rezzenéstelen tekintettel hazudik, és ha úgy tartja kedve, a sajátjai ellen fordul. Megállapodásokat szegett meg, k?veteket kínzott halálra... az apja is ?rült volt. Benne van a vérükben.
Benne van a vérükben. II. Aerys király valóban ?rült volt, ezt egész Westeros tudta. Két Segít?jét is szám?zte, a harmadikat pedig megégette. Vajon akkor is el kell vennem Daeneryst, ha ugyanolyan vérengz? fenevad, mint az apja? Doran herceg err?l a lehet?ségr?l soha nem beszélt.
Béka ?rült, hogy maga m?g?tt tudhatta Astaport. A V?r?s Várost nem sok választotta el attól, amit ? a pokolról gondolt. A yunkaik lezárták a bet?rt kaput, hogy a halottakat és a haldoklókat a városon belül tartsák, de a látvány, ami a v?r?s téglás utcákon végiglovagolva a szeme elé tárult, ?r?kre kísérteni fogja Quentyn Martellt. Egy halottakkal elzárt folyó. A papn?k tépett k?penyükben, karóba húzva, csillogó, z?ld legyek felh?jével borítva. Haldokló, véres és mocskos emberek tántorognak az utcán. Félig megsüt?tt kutyak?lyk?kért harcoló gyermekek. Astapor utolsó szabad királya, amint meztelenül üv?lt egy veremben, ahol ráengedtek fél tucat kiéhezett kutyát. és tüzek, mindenhol tüzek. Ha behunyta a szemét, még mindig látta ?ket: lángok csapnak fel az eddig látott várkastélyoknál sokkal nagyobb piramisokból, az olajos füst vastag, fekete kígyóként tekereg az ég felé.
Amikor a szél dél fel?l fújt, még itt, a várostól hárommérf?ldnyire is érezni lehetett a füst?t. Az omladozó, v?r?s téglafalak m?g?tt Astapor még mindig parázslott, bár a legnagyobb tüzek mostanra kitombolták magukat. A hamu zsíros, szürke hópelyhekként kavargott a leveg?ben. Jó lesz továbbindulni.