Aztán ott volt a Lánytábornok, aki v?r?s s?rény?, fehér lovon k?zlekedett, és száz izmos rabszolgakatonának parancsolt. Mindegyiket ? maga tenyésztette és képezte, fiatalok voltak, és karcsúak, duzzadó izmúak, és egy ágyékk?t?t?l, sárga k?penyt?l és érzéki vésetekkel ellátott bronzpajzstól eltekintve teljesen meztelenek. úrn?jük nem lehetett t?bb tizenhat évesnél, és Yunkai saját Daenerys Targaryenének képzelte magát.
A Kisgalamb igazából nem volt t?rpe, de gyenge fényben k?nnyen annak lehetett nézni. Ennek ellenére úgy járt-kelt, mintha óriás volna, g?rbe kis lábait szétvetette, lapos mellkasát kidüllesztette. Az ? katonái voltak a legmagasabbak, akiket a Szélfútták valaha láttak; a legkisebb is legalább hét láb lehetett, a legmagasabb pedig k?zelítette a nyolcat. Mindannyian hosszúkás arcú, hosszú lábú férfiak voltak, és díszes páncéljuk lábrészének magasítása még nagyobbnak mutatta ?ket. Fels?testüket rózsaszínre festett pikkelypáncél borította, fejük?n hegyes acélcs?rrel ellátott, rózsaszín tollforgós sisakot viseltek. Mindegyikük hosszú, g?rbe kardot hordott a csíp?jén, és saját magasságukkal megegyez? hosszúságú, mindkét végén levél alakú pengével ellátott dárdát forgattak.
– A Kisgalamb tenyészti ?ket – árulta el Szalma Dick. – Magas rabszolgákat vásárol a világ minden tájáról, pároztatja a n?ket a férfiakkal, és a legmagasabbakból Gémeket képez. Abban reménykedik, hogy egy nap elhagyhatja a lábmagasítót.
– Néhány óra a kínpadon felgyorsítaná a folyamatot – jegyezte meg a nagy ember.
Gerris nevetett.
– Félelmetes csapat. Semmi nem rémít meg jobban, mint néhány magasított lábon járó rabszolga, rózsaszín pikkelyekkel és tollakkal. Ha az egyik rám támadna, ?sszehugyoznám magam a r?h?gést?l.
– Vannak, akik szerint a gémek királyi látványt nyújtanak – mondta Vén Csont Bill.
– Ha a királyod békákat eszik fél lábon állva, akkor biztosan.
– A gémek gyávák – sz?gezte le a nagy ember. – Egyszer Ivó, Qetus és én vadászni indultunk, és belebotlottunk néhány gémbe, éppen a sekélyesben csipegették a békaporontyokat és a kishalakat. Valóban szépek voltak a szemnek, de aztán elrepült odafent egy héja, és r?gt?n szárnyra kaptak, mintha sárkányt láttak volna. Akkora szelet kavartak, hogy lefújt a lovamról, de Cletus felajzotta az íját, és lel?tte az egyiket. Az íze, mint a kacsáé, csak nem olyan zsíros.
ám még a Kisgalamb és a Gémek is elhalványultak a Láncos Nagyurak gúnynevet kiérdeml? testvérpár ostobasága mellett. A legutolsó alkalommal, amikor Yunkai rabszolgaharcosai találkoztak a sárkánykirályn? Makulátlanjaival, fejvesztett menekülés lett a vége. A Láncos Nagyurak megoldották, hogy ez t?bbé ne t?rténhessen meg; tízesével ?sszeláncolták a katonáikat, csuklót a csuklóhoz, bokát a bokához.
– Szegény ?rd?g?k nem tudnak elfutni, csak ha mindegyik fut – mesélte nevetve Szalma Dick. – és akkor sem lesznek túl gyorsak.
– Nem mintha a gyaloglás olyan rohadt gyorsan menne nekik – mutatott rá Paszuly. – Ráadásul tíz mérf?ldr?l hallani a cs?r?mp?lésüket.
és voltak mások is, hasonlóan ?rültek, vagy még rosszabbak: a Rezg?arcú Nagyúr, a Részeges Hódító, az állatidomár, Pudingarc, a Nyúl, a Szekeres, a Parfüm?s H?s. Némelyik húsz katonának parancsolt, mások kétszáznak vagy kétezernek, rabszolgáknak, akiket maguk képeztek ki és fegyvereztek fel. Mindegyik gazdag volt, mindegyik arrogáns, és mindegyik kapitányi vagy parancsnoki rangot viselt, így nem felelt másnak, csak Yurkhaz zo Yunzaknak. Az egyszer? zsoldosokat lenézték, és vég nélkül azon vitatkoztak, ki a rangid?s k?z?ttük.
Mire a Szélfutták megtettek három mérf?ldet, a yunkaik két és fél mérf?lddel lemaradtak m?g?ttük.
– Egy falkányi b?z?s, sárga holdkóros – panaszkodott Paszuly. – Még mindig nem sikerült kitalálniuk, hogy a Viharvarjak és a Második Fiak miért álltak át a sárkánykirályn?h?z.
– Azt hiszik, aranyért – ingatta a fejét K?nyvmoly. – Mit gondolsz, miért fizetnek meg ilyen b?ségesen minket?
– Az arany jó dolog, de az élet még jobb – felelte Paszuly. – Astaporban csupán néhány nyomorékkal táncoltunk. Te komolyan ezzel a cs?cselékkel az oldaladon akarsz szembenézni a Makulátlanokkal?
– Astaporban is voltak Makulátlanok – szólt k?zbe a nagy ember.
– én valódi Makulátlanokról beszélek. Attól, hogy egy bárddal levágják a k?lyk?k golyóit, és csúcsos sisakot nyomnak a fejükbe, még nem lesz bel?lük Makulátlan. A sárkánykirályn? a valódiakat magával vitte, azok nem t?rnek meg, és nem futnak el, amikor rájuk szellentesz.
– Nem beszélve a sárkányokról. – Szalma Dick felnézett az égre, mintha már csak a sárkányok említése is elég lenne hozzá, hogy lecsapjanak rájuk a magasból. – élezzétek meg a kardotokat, fiúk, mert nemsokára valódi harcban lesz részünk.