A k?ly?k elv?r?s?d?tt.
– Az nem én voltam, már mondtam! Egy cserz?varga fia volt valahonnan a Húgyvíz-kanyarból, akinek az anyja belehalt a szülésbe. Az apja egy korsó arbori aranyért adta el Varys nagyúrnak. Fiúból volt neki t?bb is, arbori aranyat viszont még soha nem ivott. Varys odaadta a húgyvízi fiút anyámnak, és elvitt engem helyette.
– értem. – Tyrion lépett az elefántjaival. – és amikor a húgyvízi herceg meghalt, az eunuch átcsempészett téged a Keskeny-tengeren az ? k?vér sajtkeresked? barátjához, aki elrejtett egy dereglyén, és kerített egy szám?z?tt nemest, aki az apádnak adta ki magát. Leny?g?z? t?rténet, és a dalnokok megéneklik majd sz?késed legendáját, amint visszaszerzed a Vastrónt... feltéve, ha a mi gy?ny?r?séges Daenerysünk elfogad hitveséül.
– El fog. El kell neki.
– Kell? – Tyrion a fejét csóválta. – Ez nem az a szó, amit a királyn?k szívesen hallanak. Te vagy az ? t?kéletes hercege, ebben egyetértünk, okos, bátor és olyan jókép?, amilyet egy sz?z csak kívánhat.
Daenerys Targaryen azonban nem sz?z, hanem egy dothraki khal ?zvegye, sárkányok anyja és városok lerombolója... egy Hódító Aegon, csak mellekkel. Talán nem bizonyul olyan készségesnek, mint remélnéd.
– Dehogynem! – Aegon herceg d?bbentnek t?nt. Jól látszott, eddig meg sem fordult a fejében a lehet?ség, hogy menyasszonyjel?ltje visszautasíthatja. – Te nem ismered ?t. – Felkapta a nehézlovasságát, és hangos puffanással a táblához csapta.
A t?rpe megvonta a vállát.
– Tudom, hogy a gyermekkorát szám?zetésben t?lt?tte, elszegényedve, csupán álmaiból és terveib?l élve, egyik városból a másikba menekült, soha nem érezhette magát biztonságban. Még barátai sem voltak, csak az egy szem bátyja, aki egy hadsereg ígéretéért cserébe eladta a szüzességét a dothrakiknak. Tudom, hogy valahol a füves síkságon kikeltek a sárkányai, és ? is újjászületett. Tudom, hogy büszke. Hogy ne lenne az? Mije maradt a büszkeségén kívül? Tudom, hogy er?s. Hogy ne lenne az? A dothrakik megvetik a gyengéket. Ha Daenerys gyenge lett volna, Viserysszel együtt pusztul. Tudom, hogy kíméletlen, erre elegend? bizonyíték Astapor, Yunkai és Meereen. átkelt a füves síkságon és a v?r?s sivatagon, túlélt orgyilkosokat és ?sszeesküvéseket, varázslat áldozatává vált, meggyászolt egy testvért, egy férjet és egy gyermeket, kecses kis szandálos lábával eltaposta a rabszolgatartók városait. Szerinted mit fog szólni ez a királyn?, amikor felbukkansz a koldustáladdal a kezedben, és azt mondod: ?Jó reggelt, nagynéném, én vagyok a te unoka?cséd, a halálból visszatért Aegon. Egész életemben egy dereglyén rejt?zk?dtem, de most kimostam a kék festéket a hajamból, és szeretnék egy sárkányt... ó, és ha elfelejtettem volna megemlíteni, megalapozottabb az igényem a Vastrónra, mint a tiéd.”
Aegon szája haragos vicsorba torzult.
– én nem koldusként fogok a nagynéném elé járulni! Rokonként érkezem, hadsereggel!
– Egy kis hadsereggel. – Azt hiszem, sikerült feldühitenem. A t?rpének akaratlanul is Joffrey jutott eszébe. Tehetségem van a hercegek haragra gerjesztéséhez. – Daenerys királyn?nek viszont egy nagy van, és azt nem neked k?sz?nheti. – Tyrion lépett a számszeríjászokkal.
– Mondj, amit akarsz, a feleségem lesz, Connington nagyúr majd gondoskodik róla. Bízom benne, mintha a saját vérem volna.
– Talán neked kellene bolondruhába ?lt?zn?d, nem nekem. Soha ne bízz senkiben, hercegem. Se a lánc nélküli mesteredben, se a hamis apádban, de még a h?s Kacsában vagy a szépséges Lemore-ban sem, vagy a t?bbi kit?n? barátban, akik egy szem paszulyból ilyenné neveltek. és legf?képpen ne bízz a sajtkeresked?ben és a Pókban, meg a kis sárkánykirályn?ben, akit el akarsz venni. Ez a rengeteg bizalmatlanság persze marni fogja a gyomrodat, és ébren tart éjszakánként, ezt elismerem, de még mindig jobb, mint a hosszú, vég nélküli álom. – áttolta a fekete sárkányát egy hegyláncon. – De mit is tudhatok én minderr?l? álapád valódi nagyúr, én meg csak egy torz kis majomember vagyok. Ett?l függetlenül én másként intézném a dolgaimat.
Ezzel felkeltette a fiú figyelmét.