Sárkányok tánca

A sz?ke szem?ld?k?, hosszú, z?ld copfot visel?, félig feln?tt lány szólalt meg a trón m?g?tt.

 

– Meg?lték Eddard nagyurat, Catelyn úrn?t és Robb királyt! – sorolta. – ? volt a királyunk! Bátor és jó ember volt, a Freyek pedig meggyilkolták! Ha Stannis nagyúr bosszút áll, akkor csatlakoznunk kell hozzá!

 

Manderly k?zelebb vonta magához a lányt.

 

– Wylla, minden alkalommal, amikor kinyitod a szádat, feltámad bennem a vágy, hogy elküldjelek a csendes n?vérekhez.

 

– én csak azt mondtam...

 

– Hallottuk, mit mondtál! – szólt rá a n?vére. – Csupa gyerekes badarságot! Nem mondhatsz ilyeneket Frey sz?vetségeseinkr?l! Egyikük nemsokára urad és férjed lesz.

 

– Nem! – jelentette ki a lány a fejét rázva. – Nem, soha! Meg?lték a királyt!

 

Wyman nagyúr elv?r?s?d?tt a haragtól.

 

– De igen! Amikor elérkezik a kijel?lt nap, elmondod a házassági esküt, másként csatlakozol a csendes n?vérekhez, és soha t?bbé nem szólalhatsz meg!

 

Szegény lányt láthatóan lesújtották a lehet?ségek.

 

– Nagyapa, kérlek...

 

– Csend legyen, gyermek! – csattant fel Leona úrn?. – Hallottad, mit mondott a nagyapád! Csend! Nem tudsz te semmit!

 

– Tudom, mit jelent az ígéret! – makacskodott a lány. – Theomore mester, mondd el nekik! A Hódítás el?tt ezer évvel tettünk egy ígéretet, és esküt fogadtunk a Farkasodúban a régi és új istenek el?tt! Amikor egyedül maradtunk, barátok nélkül, elüld?ztek minket otthonunkból, és semmit nem ért az életünk, a farkasok megszántak, felkaroltak és megvédelmeztek minket ellenségeinkkel szemben. A város azon a f?ld?n épült, amit t?lük kaptunk! Cserébe megesküdtünk, hogy mindig az ? híveik leszünk. A Starkok hívei!

 

A mester a nyakában lógó láncot piszkálta.

 

– Valóban ünnepélyes esküt tettetek Deres Starkjainak. ám Deres elbukott, a Stark-ház pedig kihalt.

 

– Mert mindegyiküket meg?lték!

 

újabb Frey jelentkezett szólásra.

 

– Wyman nagyúr, szabad?

 

Wyman Manderly bólintott.

 

– Rhaegar. Mindig ?r?mmel hallgatjuk nemes tanácsaidat.

 

Rhaegar Frey f?hajtással k?sz?nte meg a dicséretet. Harmincéves lehetett, vagy nem sokkal fiatalabb, kerek vállú és nagy hasú férfi szürke, puha bárányb?r zekében, melyet ezüstsáv szegélyezett. K?penye szintén ezüstszín? volt, mókusprém szegéllyel, ikertornyot formázó csattal.

 

– Wylla úrn? – fordult a z?ld copfos lányhoz –, a h?ség erény. Remélem, te is h?séges leszel Kis Walderhez, amikor egyesült?k a házasság k?telékében. Ami a Starkokat illeti, a ház csupán férfivonalon halt ki. Eddard nagyúr fiai halottak, a lányai azonban élnek, és a fiatalabbik éppen északra tart, hogy feleségül menjen a bátor Ramsay Boltonhoz.

 

– Havas Ramsay! – sziszegte Wylla Manderly.

 

– Legyen, ahogy kívánod. Akármi is a neve, nemsokára feleségül veszi Arya Starkot. Ha tartani akarod magad az ígéretedhez, fogadj neki h?séget, mert ? lesz Deres ura, és így a tiéd is.

 

– Az enyém ugyan soha! Kényszerítette Hornwood úrn?t, hogy feleségül menjen hozzá, aztán bezárta a t?ml?cbe, míg végül szerencsétlen a saját ujjait ette meg!

 

Egyetért? mormogás t?lt?tte be a Sell?csarnokot.

 

– A sz?z igazat mond – szólalt meg egy fehérbe és bíborba ?lt?z?tt z?m?k férfi, akinek a k?penyét két keresztbe tett bronzkulcs fogta ?ssze. – Roose Bolton rideg és ravasz ember, de vele legalább szót lehet érteni. Vannak nála sokkal rosszabbak is. Viszont a fattya... azt beszélik, ?rült és kegyetlen, igazi sz?rnyeteg.

 

– Azt beszélik? – tette fel a kérdést Rhaegar Frey gúnyos mosolylyal. – Igen, természetesen az ellenségei beszélik... pedig valójában az Ifjú Farkas volt a sz?rnyeteg. Sokkal inkább sz?rnyeteg, mint k?z?nséges fiatalember, telve kevélységgel és vérszomjjal. Ráadásul hitetlen is volt, mint azt nagyapám szomorúan megtapasztalta. – Széttárta a karját. – Nem hibáztatom Fehérrévet, amiért ?t támogatta. Az én uram is elk?vette ugyanazt a hibát. Az Ifjú Farkas csatáiban Fehérrév és az Ikrek egymás mellett harcoltak a zászlaja alatt. Robb Stark mindannyiunkat elárult. Hátrahagyta északot a kegyetlen vasembereknek, hogy kihasítson magának egy barátságosabb királyságot a Három Folyó mentén. Aztán cserbenhagyta a folyami urakat, akik rengeteg mindent kockára tettek érte, felbontotta nagyapámmal k?t?tt házassági szerz?dését, és feleségül vette az els? nyugati szajhát, akin megakadt a tekintete. Még hogy Ifjú Farkas? Veszett kutya volt, és úgy is pusztult el!

 

Csend borult a Sell?csarnokra. Davos szinte érezte, ahogy megfagy a leveg?. Wyman nagyúr úgy nézett Rhaegarra, mint egy eltaposni való csótányra... végül mégis határozottan bólintott, tokája megremegett.

 

– úgy van. Kutya. Csak gyászt és halált hozott ránk. Veszett kutya volt. Folytasd!

 

George R. R. Martin's books