– Vér! – rikoltotta a n? a padról. – Ezt akarja ez a romlott hagyma, uram! Látod, milyen z?rzavart okozott máris? K?ny?rg?m, küldd el! A néped vérét akarja, bátor fiaid vérét! Küldd el! Ha a királyn? megtudja, hogy meghallgattad ezt az árulót, megkérd?jelezheti a h?ségünket. Lehet, hogy... ?... hogy ?...
– Arra nem kerül sor, lányom – nyugtatta meg Wyman nagyúr. – A Vastrónnak nem lesz oka kételkedni bennünk.
Davosnak ez nem tetszett, de nem azért utazott ennyit, hogy csomót k?ss?n a nyelvére.
– A Vastrónon ül? fiú egyszer? trónbitorló, én pedig nem áruló vagyok, hanem Stannis Baratheon Segít?je, aki els? ezen a néven, és mellesleg Westeros igaz királya!
A k?vér mester megk?sz?rülte a torkát.
– Stannis Baratheon néhai Robert királyunk ?ccse, az Atya ítélkezzen felette igazságosan. Tommen viszont Robert testéb?l fogant. Ilyen esetben az ?r?klési sorrend egyértelm?. A fiú mindig a testvér el?tt k?vetkezik.
– Theomore mester igazat beszél – bólintott Wyman nagyúr. – Ilyen kérdésekben roppant b?lcsességgel rendelkezik, és mindig jó tanácsot ad.
– Egy tiszta vér? fiú valóban a testvér el?tt k?vetkezik – értett egyet Davos –, de a Baratheonnak nevezett Tommen fattyú, ahogy el?tte Joffrey is az volt. A Király?l? nemzette ?ket, az istenek és az emberek t?rvényeit megszegve.
Most egy másik Frey szólalt meg.
– Amit beszél, az színtiszta árulás, nagyuram. Stannis elvette a tolvaj ujjait, neked a hazug nyelvét kellene kivágnod!
– Inkább vedd a fejét – javasolta Ser Jared. – Vagy hagyd, hogy a becsület mezején ütk?zzem meg vele.
– Mit tudhat egy Frey a becsületr?l? – vágott vissza Davos.
Négy Frey azonnal elindult felé, de Wyman nagyúr felemelt kézzel megállította ?ket.
– Ne tovább, barátaim! Meg akarom hallgatni, miel?tt... miel?tt a magam módján elbánok vele.
– Van bizonyítékod erre a vádra, ser? – kérdezte Theomore mester, puha kezét a pocakjára helyezve.
Viharos Edric, gondolta Davos, de elküldtem ?t jó messzire, hogy biztonságban legyen Melisandre tüzét?l.
– Stannis Baratheon a szavával felel érte, hogy amit mondok, igaz.
– A szavak olyanok, mint a szél – szólalt meg a Wyman nagyúr széke m?g?tt álló lány, a kett? k?zül a csinosabbik, a barna lófarokkal. – A férfiak pedig hazudnak, hogy elérjék a céljukat, ezt bármelyik sz?z igazolhatja.
– Hitelesebb bizonyíték kell, mint holmi nagyúr megalapozatlan állítása – k?z?lte Theomore mester. – Nem Stannis Baratheon lenne az els? ember, aki hazugságba keveredik egy trón megszerzéséért
A rózsaszín arcú n? k?vér ujjával Davosra mutatott
– Nem akarunk részt vállalni az árulásodból! Fehérrévben becsületes emberek élnek, t?rvénytisztel? és h?séges emberek! Ne csepegtess t?bb mérget a fülünkbe, kül?nben atyám a Farkasodúba vitet!
?t vajon mivel sértettem meg?
– Megtisztelnél a neveddel, úrn?m?
A rózsás arcú n? megvet?en lebiggyesztette az ajkát, és hagyta, hogy a mester válaszoljon.
– Leona úrn? Ser Wylisnek a felesége, Wyman nagyúr fiának, akit fogságban tartanak a Lannisterek.
Félelemb?l beszél. Ha Fehérrév Stannis mellé állna, az a férje életébe kerülne. Hogyan kérhetném meg Wyman nagyurat, hogy ítélje halálra a saját fiát? Mit tennék a helyében, ha Devan lenne túsz?
– Nagyuram, én nem kívánok bajt sem a fiadnak, sem Fehérrév más lakosának.
– újabb hazugság! – csattant fel Leona úrn?.
Davos úgy d?nt?tt, ügyet sem vet rá.
– Amikor Robb Stark fegyvert fogott a Baratheonnak nevezett Joffrey fattyú ellen, Fehérrév az oldalán harcolt. Stark nagyúr elesett, de a háborúja tovább folytatódik.
– Robb Stark a h?béruram volt – felelte Wyman nagyúr –, de ki ez a Stannis? Miért nem hagy minket békén? Ha emlékezetem nem csal, korábban sosem érezte szükségét, hogy északra j?jj?n. Most mégis itt van, mint valami kivert kutya, és a sisakját nyújtogatva alamizsnáért k?ny?r?g.
– Azért j?tt, hogy megmentse a birodalmat, uram – állította Davos. – Hogy megvédje a f?ldjeiteket a vas szül?tteit?l és a vadaktól.
A szék mellett álló Ser Marion Manderly megvet?en horkantott.
– Fehérrévben évszázadok óta nem láttak vadakat, a vasemberek pedig nem háborgatták partjainkat. Stannis nagyúr netán a sárkányoktól és a snarkoktól is meg akar védeni minket?
A Sell?csarnokban nevetés harsant, de a Wyman nagyúr lábánál ül? Leona úrn? zokogni kezdett.
– Vasemberek a szigetekr?l, vadak a Falon túlról... és most ez az áruló nagyúr a t?rvényen kívüliekkel, lázadókkal, varázslókkal. – Davosra szegezte az ujját. – Hallottunk a v?r?s boszorkányotokról, ó, igen! A Hét ellen fordítana minket, és egy t?zdémon el?tt kellene hajbókolnunk!